Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-317

4Ô8 Az országgyűlés képviselőházának 317, ség tagja lesz. Minden évben a bizottság egyharmada kiválik, főképpen azért, hogy a gyár munkássága a váltórendszer alapján megismerkedjék az üzem dolgaival és azokban gyakorlatot szerezzen. A svájci ipar így nevelt magának kitűnő munkásságot és a munkaközösségek működéséről a tapasztalatok a lehető legjobbak. T. Képviselőház! Van egy rendkívül fontos kérdése a munkásságnak, különösen napjainkban, amikor ügyes bajos dolgaira elintézést nem talál. A katonai parancsnokok megkövetelik, hogy bármilyen sérelme, panasza van a munkásnak, elsősorban náluk kell jelenteni és a katonai parancsnok egyedül állapítja meg, vájjon mehet-e tovább a panasz a gyárigazgatósághoz, vagy pedig rögtön elutasítja. Nem egy esetet tudunk, amikor a munkás elégedetlen volt az ilyen megállapítással ^ és bizony nem menekült meg az elzárástól, mert 14 napi elzárást, 8—10 napi elzárást könnyen kap, az ügy pedig elintézetlen marad, ami azt jelenti, hogy a munkásságban egyre jobban gyűl az elkeseredés. Ha ezt nem fogjuk valahogyan levezetni, félő, hogy ha egyszer megint más módon nyilatkozhatik meg a munkás, akkor ez bajt jelenthet majd a termelésre. Pedig a háború befejeztével a termelés éppen olyan fontos lesz, mint amilyen fontos most is^ mert ha ai termelés felborul, ha valami zavar keletkezik a termelésben, az egész ország közgazdasági élete sinyli majd meg azokat a zavarokat. Kell tehát a munkásság dolgaival törődni és nem szabad azt hinni, hogy ha van minimális imunkabérmegállapítás, van munkaidőt szabályozó rendelet, — amely jelenleg fel van függesztve — van szabadságra vonatkozó rendelet, van gyermeknevelési pótlék, akkor most már meg van oldva minden munkásprobléma. A termelésnek ezer és ezer baja van. Az üzemi emberek nagyon jól tudják, hogy ha a munkásnak van egy fóruma, ahol H tárgyilagosan meghallgatják és sérelmét elintézik, akkor ez a termelés menetét segíti elő, a termelés mennyiségét fokozhatja* mert a munkás abban a biztos tudatban végzi termelő munkáját, hogy őt nagy sérelem úgysem érheti, mert ha valami sérelem éri, megvan az a fórum, ahova fordulhat és ortit neki igazságot szolgáltatnak. Ma ez az igazságszolgáltatás nincs meg. Meg kell említenem, hogy a gyártulajdonosok rendkívül kihasználják azt a kötöttséget, amelyben a munkások az üzemekben vannak, kihasználják a katonai parancsnokság alá helyezés tényét és elzárkóznak minden elől. Tudják,, hogy a munkás helyhez van kötve, tudják, hogy nem mozdulhat, mert a katonai parancsnok nem engedi él, és tudják, hogy „ha a termelésben a legcsekélyebb zavar van, könnyen rá lehet bizonyítani a munkásra a szabotázs tényét és akkor a munkás viseli annak következményeit. Éppen ezért, mert a munkáltatók mindezeket! tudják, nagyon sok helyütt nagyon súlyosan visszaélnek a helyzettel, s ez megmutatkozik a munkabérek színvonalában, megmutatkozik abban a bánásmódban, amelyben sokhelyütt a munkásokat részesítik. Mindez csak amellett szól. hogy ezt így hagyni nem lehet, a keserűséget nem szabad a végsőkig összegyűjteni,, mert ennek következményei egészen kisz ámíthat atlamok és nenl tudjuk, hogy aiz iyen összegyűjtött keserűség hogyan, miikor, milyen formába» fog kirobülése ÎÙ42 decemher 1-én, kedden^ banni. Arra kell tehát kérnem a kormányt, hogy ezt a kérdést is vegye fontolórai, mert ,a munkásság nagy problémáinak elintézése szintén elkerülhetetlenül szükséges, annál is inkább, mert ha megnézzük a két és háromnegyedmilliáranyi költségvetést, és keressük, hogy a 74 millió pengős iparügyi tárcában mii szerepel munkásvédelmi célokra,, akkor azt látjuk, íhogy 200.000 pengő az az összeg, amely munkásvédelmi célokat szolgál. Ez is rávilágít arra, hogy a munkásság védelmét milyen mostohán kezelik itt. 200.000 pengővel elintézettnek látják a munkásvédelmi célokat, pedig ebben az összegben már benne van a szauadkaii munkásfürdő minden költsége, azután a különböző elismerő oklevelek és egyéb 'dotációk költsége. El lehet tehát gondolni, hogy mijut akkor - a tényleges munkásvédelemre. Minthogy így az iparügyi tárca keretében sincs megfelelő összeg beállítva a kellő muukásvédelemre, ez is amellett bizonyít, hogy, a munkaaikotmány megteremtésére múlhaitatlainul szükség van, hogy a munkásnak meglegyen az a fóruma, ahova ügyes-bajos dolgaival fordonihat,, alhol igazságot remélhet, A svájci gépgyárak példája útmutatásul szolgálhat számunkra ils, különösen akkor, amidőn a munkáiitató állítja, a munkáltató számol be arról, hogy csak jó tapasztalatokat szereztek a gyárak üzemi közösségével és hogy termelés nagy problémáját ia ilyen közösségek megteremtése elősegíti. T. Képviselőház! Minthogy én a megajánlási törvényjavaslatban és általában a kormány egész tevékenységében nem látom azoknak: a céloknak a megfelelő szolgálatát^ amelyeket megjelöltem, nem tudom a megajánlási törvényjavaslatot elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Szabó Gyula! Elnök: Szabó Gyula képviselő urat ülleti a szó. Szabó Gyula: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha aiz előttem szólott igen t. képviselőtársam felszólalásából elvonatkoztatom azt a közös nevezőt, amelyen az ő felszólalása a vitában voltaképpen elkésett, még pedig egyszerűen azért, mert kormányzati vonalon mind a bizottsági üléseiken, mind a felhatalmazási vita négy napján pontosan öten előzték meg ezeknek a kérdéseknek a részletezésével, (Kabók Lajos: Még sincs megcsinálva!) ezt azért vagyok bátor tenni, mert ettől a közös nevezőtől eltekintve, amelynek megemlagetésével a sorrendben, ismétlem, elkésett, kell, hogy egy-két meg jegyzést fűzzek beszédének igen sok egyoldalú beállítása miatt. TV Ház! Abban ma nincs közöttünk különbség, hogy ne értenénk egyet az úgynevezett új szociális magyar élet megteremtésében. Ez nem kétséges, de a szociális élet megteremtésének vannak sorrendi kérdései, előfeltételei és olyain időszerű korlátozásai, amelyeket .fügyelőmbe kell vennünk. Méltóztassanak megengedni, hogy egynéhány részletkérdést magam is megvizsgáljak. Ezt kell tennem mert hiszen, ha a pusztán előadását fogadnánk el beállításként, akkor ezek szerint nyugodtan mondhatnám más szavakkal, hogy nálunk nyomorban és zárkában dolgozik minden magyar ipari munkás, ahogyan ezt az_ előttem szólott képviselőtársam mondotta, mert hiszen szerinte minden mun-