Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-317

Az országgyűlés képviselőházának 317. hogy a szerződésben szankciók legyenek, hogy bűnhődjék az, aki a szerződést nem tartja be. Ez a délvidéki volt magyar kisebbségnek a nemzetiségi kérdésiben vallott felfogása s ebben körvonalaztam a nemzetiségi kérdésben felfogásomat. Egyébként a mai helyzetben, akkor, amikor politikai és háborús impressziók és depresziók váltogatják egymást, az az álláspontunk, hogy a magyarságnak egy útja van: a győzelem útja. Felégettük magunk mögött a hidat, akkor, amikor bizonyos irányban leszögeztük magunkat, azt álljuk és délvidéki magyarság azt mondja: ha törik, ha szakad, győznünk kell, mert mi niem akarunk még egyszer szolgaságba, idegen uraltam alá jutni. A kormány iránt bizalommal vagyok s ezért a felhatalmazási törvényjavaslatot megszavazom. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Kabók Lajos. Elnök: Kabók Lajos képviselő urat illeti a szó. Kabók Lajos T. Képviselőház! A megajánlási törvény javaslat vitáját használom fel arra, hogy néhány olyan kérdést tegyek szóvá, amely a dolgozó tömegeket közvetlenül érinti és érdekli. Elsősoriban az adókérdésről akarok beszélni, arról az igazságtalan adózási rendszerről, amely ebben az országban van, mert ez most már rendkívül erősen érinti és érdekli a dolgozó tömegeket. Az 1943. évi állami költségvetés 2,478.699.000 pengős bevételi tételében a közvetett adók összege 1853 millió, ami azt jelenti, hogy az állami bevételek 67 százaléka közvetett adókon nyugszik. A bevételi össae-gekből^ elmellőztem az állami üzemek bevételi összegét, mert ott valójában deficit van, az pedig inkább kiadási többlet, nem pedig bevétel. Az állami költségvetés bevételeiben tehát a nagyobb tétel a közvetett adók összege, amely a, szegény néprétegeket, a nagytömegekfit sújtja. Az egyenesadók összege ezzel szemben 626-5 millió pengő, tehát csak egyharmad része a közvetett adók összegének. Ha egy kissé részletesen vüzsgálom az egyenesadó-bevételeket, akkor a következőket állapíthatom meg: földadóból befolyik 48 millió házadóból 112 millió, társulati adó és társulati vagyonadóból 70 millió, vagyonadóból 32 millió, őszesen tehát 262 millió pengő van előirányozva. Ezzel szemben a jövedelemadó, amelyben a nagy tömegek ma már igen jelentős részt képviselnek, 150 millió pengő. A" hadfelszerelési adó 74 millió pengő, az alkalmazottak különadója 51 millió pengő, összesen tehát 275 millió pengő A számadások azt mutatják tehát, hogy az egyenesadóknál a nagyjövedelmű vagyonos osztály nem veszi ki részét megfelelő mértékben a költségek viseléséből, ezzel szemben a nincstelen, a kiskeresetű tömegek erejükön felül adóznak. Ennek igazolására megemlítem, hogy a közvetett adók közel kétmilliárdos öszszegéből az általános forgalmi adó 680 millió pengő, amely összeget a nagy tömegek adják, az értékpapír-forgalmi adó ezzel szemben 2,600.000 pengő. A fényűzési forgalmi adó 15 millió pengő, a cukoradó 87 millió pengő, az ás^ ványolajadó 54 millió pengő, ai gyujtószeradó 6 millió pengő, a szivarkahüvelyadó 18 millió pengő és a villanylámpák:, az úgynevezett villamos fényforrások adója is 8 millió pengő. Mindez a nagy tömegeknek a közvetett adó KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. ülése 1942 december 1-én, kedden. 403 zásban viselt terheit mutatja, tárja elénk. A szeszegyedárusítás 237 millió pengős bevételéből, ha a kiadásokat leszámítom is, 152 millió pengő a tiszta bevétel. A vámjövedék 73 millió, a só jövedék 42 millió pengő, a dohány jövedék 371 millió pengős bevételébői, ha a kiadásokat, az anyagot és a gyárfást leszámítom, még mindig 266 millió pengő mairad. A söradó 26 millió pengő. Mindez ^ ugyancsak aaról tanúskodik, hogy ez az adóztatás azokat a nagytömegeket sújtja, amelyek nem vagyonosak, amelyeknek jövedelmei nincsenek úgy megalapozva, hogy ilyen erőteljes adóztatást bírnának. Ezzel tudom igazolni adózási rendszerünk igazságtalanságát! és éppen ezért kérnem kell a kormányt, hogy változtasson már ezen az igazságtalan adózási rendszeren. Nem egyízben tettem szóvá igazságtalan adózási rendszerünket, nem egyezer intéztem már felhívást a kormányhoz, hogy végre vegye figyelembe azokat a szempontokaii, amelyeket elég komoly érvek alátámasztásával említettem és változtassa meg adózási rendszerünket olymódon, hogy az adótételek nagyobbik hányadát viseljék azok a társadalmi rétegek, amelyek vagyoni és jövedelmi viszonyaiknál fogva sokkal jobban el (tudják viselni, mint a nagy tömegek, amelyeknek sem keresete, sem vagyoni állapota nem alkalmas ilyen nagy adók elviselésére. T. Képviselőház! A nagytömegek adózása nál elsőnek a kereseti adó tétele ütközik k

1 éspedig azért, mert ezzel háromszorosan van megadóztatva ugyanaz a kereset.

f A kereseti adónak ugyanis van egy különadója, < amely* nek bevétele a, költségvetésben 51 millió pengőt jelent, ehhez járul a hadfelszerelési adó, amelynek bevételi előirányzata 74 millió pengő és ugyancsak a kereset után van kiróva 10 százalékos kulcs alapján, végül ugyanarra a keresetre vetik ki a jövedelemadót is, ha a kereset meghaladja a havi 300 pengőt. Ez a jövedelmi adó is elég jelentős tétel adóbevételeinkben, hiszen az erre vonatkozó előirányzat 150 millió pengő. Ez az állapot így tarthatatlan. A kormánynak végre meg kell értenie, hogy az úgynevezett adómentes létminimumot az alkalmazottak kereseti adózásánál éppen úgy fel kell emelni, mint az alkalmazottak jövedelemadójának kirovásánál. Ezidőszerint a heti kereset 20 pengőig, a havi kereset pedig 80 pengőig adómentes. Ezt az adómentes összeget körülbelül 20 esztendővel ezelőtt állapították meg. Azóta pedig igen sok minden történt ebben az országban, különösen a megélhetés vált sokkal súlyosabbá s igazán elérkezett az ideje annak, hogy ezeket az adómentes léteminimumokat a mai viszonyoknak megfelelő fokra emeljük fel. A kormány határozata értelmében a keresetek 30 százalékkal emelkedtek, hiszen az úgynevezett drágasági pótlék ezidőszerimt ennyit tesz ki, legalább is a munkások ennyit kapnak. A kormány azonban ebben a vonatkozásban még ezt sem veszi figyelembe, pedig ezen túlmenően még az általános megélhetési viszonyokat is figyelembe kellene vennie. Amint mondom, a kormány az adómentes létminimum megállapításánál mindezt a két tényezőt figyelmen kívül hagyva, azt régi állapotában tartotta fenn. Éppen ezért arra kelil kérnem a kormányt, hogy az adómentes létminimrum összegét a mai viszonyoknak megfelelően, tehát hetikereseteknél 50 pengőben, havikereseteknél pedig 200 pengőben állapítsa mfelg. Ez az a legkisebb Ösz57