Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-317
Az országgyűlés képviselőházának 317. dezzünk bizonyos gazdasági dolgokat, a gazdasági csúcsminiszter úr pedig gazdasági életünket mai állapotával a teljes csőd felé vitte. Lehetetlen állapot az, bogy továbbra is ez a helyzet maradjon Jenn gazdasági életünkben. Lehetetelenség az,- hogy ma ilyen óriási űr tátongjon az agrártermények és az iparcikkek ára között Ezt feltétlenül most kell rendezni, mert a kisgazdatársadalom tönkre fog menni. Ha a háborúnak vége lesz, nem tudjuk hogyan fog befejeződni, milyen megrázkódtatást fog majd hozni, de egyet tudunk, hogy ha lesz erős parasztságunk, ha lesz erős falusi paraszt kisgazdatárs adalmunk, akkor meg fogunk állani, akármilyen megrázkódtatást hoz is a háború befejezése. Az egyszer biztos, hogy a háborút meg fogjuk nyerni, de mégis lehetetlenség, hogy majd megrázkódtatások ne következzenek be, hiszem a háború kihasznált bennünket anyagilag, emberileg és idegileg is, ha azonban lesz erős paraszt, lesz erős kisgazda, akkor meg tudunk állani, szembe tudunk mézni mindennel. A kormánynak elsőrangú kötelessége tehát az, hogy ezekéit 1 a kisembereket segítse meg és olyan gazdasági politikát hozzon, amely gazdasági politika a kisembert, a kisparasztot! éppen most kell, hogy megerősítse, a háború alatt. Vissza kell néznünk a múlt világháború befejezésére, vájjon (hol törött meg a vörös bolsevizmus, vájjon nem a kis parasztházakon tört meg annak az ereje, nem ott tört-e meg a zsidó bolsevizmusnak minden ármánya. Most is igyekeznünk kell a * magyar kisembert olyan helyzetbe hozni, mint amilyenben kell hogy legyenek. Ha ez megtörténik, akkor akármilyen megrázkódtatás jöjjön is erre a nemzetre, ez a nemzet meg fog állani és ez a nemzet élni fog, mert életre van hivatva. Ezt a nemzetet csak a magyar paraszitl tudja fenntartani, mert az a fundamentum, az alappillér. A kormánynak mindent meg kell tennie, hogy ezt az alappillért erő sítse, támogassa és mindent el kell követnie arra, hogy a magyar föld annak a magyar parasztnak a kezébe kerüljön, aki az,t megműveli, megmunkálja. N&m lehet megengednie a kormánynak azt, hogy ma száz és ezer holdakat vegyenek olyan emberek, akik soha nem voltak földmívesek és soha nem lesznek azok. Feltétlenül szükséges tehát a magyar parasztságon, a kisgazda-társadalmon segíteni és mivel a kormányban nem látom az erre való hajlandóságot, a felhatalmazást nem szavazom meg. (Helyeslés és topte a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ! Incze Antal jegyző: Vámos János! Elnök: Vámos János képviselő urat illeti a szó. Vámos Jáno>3: Igen t. Képviselőház! Papp József képviselőtársam utolsó mondatához, amikor megállapítja, hogy a legnagyobb nemzetfenntartó erő a magyar parasztság, szívesen hozzájárulok. Kisebbségi életünkben is igazolva láttuk, hogy akkor, amikor a tanult elem, a munkásosztály, az iparostársiadalom a nagy nyomások alatt hajlandó volt szülőföldjét elhagyni, ugyanakkor a paraszt, a földmí ves ember ragaszkodott földjéhez, szilárdan állt szülőföldjén és nem ment el Jugoszlávia különböző helységeibe, hanem ott maradt a helyén és nyelvével együtt őrizte a földet, amíg dicsőségesen viasza nem jöttek honyédeink. A magyar földmívslő társadalom előtt, mint a legfontosabb nemzetfenntartó elem előtt felütésé 1042 decemher 1-én, kedden. 397 tétlenül zászlót kell hajtanunk és az egész magyar politikát elsősorban rájuk kell alapozni. A felhatalmazási törvényjavaslat! vitája soirán az eddig elhangzott sok értékes felszólalás közül nekem, kisebbségi sorsban élő embernek talán a legtöbb tanulsággal szolgált gróf Teleki Béla t. képviselőtársamnak az Erdélyi Párt vezérszónokának fejtegetése. Teleki Béla a húszéves idegen uralom alatt szerzett keserves, de értékes tapasztalatai alapján vette szemügyre a magyar problémákat, az erdélyi magyar ember kemény megpróbáltatásainak szemszögéből nézve mondott tárgyilagos bírálatot, osztott jogos elismerést, kért figyelmet és támogatást a kormánytól azoknak az erdélyi intézményeknek a számára, amelyeket őik magukrahagyatva, — hogy az ő szavaival éljek — »gyönge anyagi eszközökkel, de erős magyar lélekkel« alkottak, és amelyek éppen ezért különösen a szívükhöz voltak nőve Mi délvidékiek teljesen átérezzük az erdélyi magyar testvér efc.nyilt és határozott állásfoglalását. Maradéktalanul igazoljuk kisebbségi tapasztalataikból vont magyar életszemléletüket. Mi is aigyanabba az iskolába jártunk és mi is 1 ugyanazt a kemény, kipróbált ós harcokban megedzett férfias elszántságot, ugyanazt a józan, reális érzéket, az örök-magyar eszmék és hagyományok mellett való kitartást mondhatjuk magunkéinak mint az erdélyiek. És ugyanazt a jogf osztottságokban és megaláztatásokban és szenvedésekben kipróbált szilárd magyar faji érzést, öntudatot és fajtánk iránti hűséget hoztuk vissza a magyar életbe, mint ők. Az idegen megszállás alatt volt összes magyar népcsoportoknak a szörnyű kényszerítő körülmények szorítása miatt egyetlen egy gondja Volt még oedig az, hogy az ottani ma j gyarságot megtartsák magyarságukban, Ez nem volt más, mint visszaszerezni nénünk életjogait, vagy legalábbis megállítani azt a rettenetes, romboló munkát, amelyet elnyomóink céltudatosan és kegyetlenül folytattak ellenünk az ös&zes utódállamokban, kulturális, gazdasági, szociális, egészségügyi és népesedési tönkretételünkre. Reménytelen elhagyatotjtságunkban. sajnos, kiépített szervezeteink nem voltak, önálló nemzeti életre és önálló vezetésre a régi boldog magyar világiban nem neveltek bennünket, magunknak kellett tehát megtalálnunk a sikerrel kecsegtető utat, amely nem volt más, mint a tiszta magyar út. És mi megtaláltuk ezt az utat Megtaláltuk keserves tapasztalatok, kísérletezések és csalódások után. De a kemény lecke megtanított bennünket egyre s másra. Megtanított arra, hogy magyarnak csak a magyar maradt meg az elszakított területeken. Megtanított arra, hogy a magyar csak önmagára számíthatott, mert azok, akik a boldog magyar világban barátainak hazudtak magúikat és éltek a magyar jogok teljességével, sőt privilégiumot élveztek, egy-kettőre elpártoltak tőlünk. Azok pedig, akik álságos tettetéssel a régi magyar időkben a magyarságban túl akartak tenni rajtunk, született magyarokon és akik ezzel a pszeado-asszimilációval . nemzeti vagyonunk aránytalanul nagy részét megkaparintották, a magyar javaknak — föld. ház, ipari és kereskedelmi tőkének — az átlagon feiTíli óriási százalékát élvezték, ugyanakkor pedig nyelvünket » erkölcsünket, művészeltünket, szóval egész magyar életünket tönkretették és megrontották, az idegen uralom alatt az első szóra, az első, hideg fuvallatra, már az első évben megtagadtak és elárultak bennünket. (Úgy vari' jobbfelől.) Megtanultuk, hogy. életre-halálra menő önvédelmi 56* •
