Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-317
396 Az Országgyűlés képviselőházának il7. artria a leckére, amá're szükség van. A tanítóság helyezetét figyelve, meg kell állapítanomJ hogy fizetésük is lehetetlen. Ha a taníító azt; akarja, hogy gyérmekéit rendesen felnevelhesse, elláthassa, akkor a tanítói hivatás me lett kénytelen más mellékfoglalkozást is vállalni, mert a tanítói fizetésből nem képes megélni. Ebben az esetben pedig a tanító el van voinv'a rendes tanítói munkásságától s ez megint csak a gyermekek rovására történik. Ezen a helyzeten feltétlenül változtatni Ikell. E tekintetben nem lehet arra hivatkozni, hogy háború van;, mert hiszen ez a kérdés mindennél fontosabíb és a gyermekek oktatása, nevelése éppen olyan fontos, mint a háború megnyerése. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Nagyon fontos a kereskedelem kérdése is. Most, amikor a zsidóságot igyekszünk kiszorítani a magyar kereskedelmi életből, igen szomorú jelenséget láthatunk. A magyar kiskereskedők nem tudnak elindulni, mert nem képesek árut kapni. Megtörtént, hogy kiskereskedők, akik iparengedélyt kaptak, árut akartak beszerezni. Végigfutottam velük a magyar nagykereskedőket s nem kaptak annyi árut sem, hogy kiinyithatták volna a|a üzletet. Ezzel szemben azoktól a magyar nagykereskedőktől, akiktől a magyar^ kiskereskedő, ait most jutott _ iparigaziolyányhoz, nem kapott árut, a régi zsidó kereskedő kapott árut. Megtörtént, hogy a magyar nagykereskedő (kijelentette, néni vestz fel új vevőt, tehát olyan embert, aki most kapott iparigazolványt, mert a régit sem tudja kiszolgálni. A keresztény kereskedő nem parancsolhatja a : nagykereskedőnek, hogy szolgálja ki, a kormányzatnak azonban kötelessége a nagykereskedőket rákényszeríteni arra, hogy az új iparengedélyes kiskereskedőket ellássák áruval, hogy elindulhassanak, legalább kapjanak pár ezer pengő értékű árut. Előfordult, hogy egy fiatal parasztfiú eladta pár hold földjét azért, hogy kiskereskedő lehessen és amikor elment a magyar nagykereskedőkhöz vásárolni, nem kapott árut, sírva kellett visszavinnie a pénzét. Ha a kereskedelmet át akarjuk venni a zsidók kezéből, akkor nem lehet ilyesmit megengedni. Feltétlenül meg kell értetni a nagykereskedőkkel, hogy ha ők keresztény létükre megkapták a nagykereskedői iparig a zolványt, akkor erkölcsi kötelességük kiszolgálni azt a keresztény kiskereskedő testvérüket, aki nem lehet nagykereskedő, de a falusi boltban akarja elkezdeni a kereskedelem terén az életet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Ezeket az embereket feltétlenül mesr kell hogy szorítsák és feltétlenül el kell tüntetni a magyar kereskedelmi életből. ezeket, akik éppen ott akarják folytatni, ahol a zsidók elhagyták. Akik a kereskedelmet üzérkedésnek tekintik, éppen úgy el kell hogy tűnjenek, mint ahogy a zsidóságnak el kell tűnnie a ^kereskedelmi életből. Ezen a helyzeten sürgősen kell segíteni, mégpedig addig, amíg a rendváltozási, az új Európa átszervezése meg nem indul, mert ezek mind olyan dolgok, amelyek még most a háború alatt megvalósíthatók. Amit most meg tudunk csinálni, feltétlenül most kel] megcsinálni és nem lehet minden dolgot elodázni azzal, hooy háborúban vagyunk. T. Képviselőház! Még egy igen fontos kérdésre akarok rátérni és végtelenül örülök annak, hogy az igen t. iparügyi mitnisizter úr jelen van, nevezetesen a magyar szegény kisiparos ülésé 1942 december 1-én, kedden, feltalálók kérdéséről kívánok szólni. Ezt a kérdést én igen közelről ismerem, tekintve, hogy én is foglalkoztaim ilyen dolgokkal, szabadalmam is van, most is dolgozom szabadalmon és igen sok olyan emberrel érintkezem, akik egyszerű munkásemberek és akiknek újabb és újaibb ötleteik vámnak* amiket szabajdialmaztatni szeretnének. Arról van szó, hogy ezek az egyszerű kisiparosemberek, amíg elkészítik szabadalmukat, igen sokan anyagilag — 'azt lehet mondani — tönkre mennek. Minden kis pénzüket, minden kis vagyonkájukat beleölik a szabadalomba. Aki ismeri, hogy ez milyen munka, az nagyon jól tudja, hogy az ember, ha elkezdi, éjt-nappallá téve dolgozik, a végén már nem kímél sem fáradságot, sem költséget, a törekvés is hajtja és nem számol semmivel. Amikor szabadalmát elkészíti, sokszor már az utolsó filléreit költi rá, vagy csak kölcsönpénzből tudja megszerezni a szabadalmat. Ugyanakkor az a szomorú helyzet, hogy a szabadalomnál van bizonyos illeték, nemcsak a szabadalmazásnál, hanem később is kell illetéket fizetni. Igen sok szabadalom birtokosát ismerem, aki szegénysége következtében már nem volt képes fizetni azt a bizonyos illetéketí ezért a szabadalmát elveszítette, az a szabadalam, amit ő keserves munkával, fáradsággal szerzett meg, közprédává lett, értéktelen lett. Neki ez tulajdonképpen vagyont jelentett, most teljesen elveszett azért, mert nem tudta fizetni a szabadalmi illetéket Arra kérném az igen t. iparügyi miniszter urat, hogy ezen a téren tegyen valami intézkedést, mert hiszen ez az egész irtem jelent olyan nagy összeget és legalább az ilyen szegény iparosemberek szabadalmi illetékét engedjék el. Mondjuk a szegényebb iparosok által fizetendő illetéket teljesem, a tehetségesebbeknél pedig, ~~ az elöljáróság tudná igazolni. hogy körülbelül milyen anyagi körülmények között él az illető — ha nem is az egészet, de egy részét méltányosságból elengednék. Tudok olyan iparosemberekről, akik elkészítették a szabadalmat, feljöttek Budapestre azért, hogy itt próbálják meg értékesíteni a találmányukat, de Budapesten nem'kaptak pártfogót, a pénzük elfogyott és 160 kilométerre gyaloe 1 voltak kénytelenek hazamenni Budapestről azért, mert nem sikerült szabadalmukat értékesíteni és nem volt senki, aki megvette volna vagy legalább is pártfogásban részesítette volna. Képzeljük el, hogy az ilyen szegénv iparosemberek milyen fájdalommal mennek haza, amikor egész munkájuk gyümölcsét veszve t látják. Azért dolgoznak ezek az emberek újításokon, hogy minél újabbat, tökéletesebbet és jobbat adjanak a társadalomnak és a háború alatt különösen fontos volna, hogy felkaroljuk ezeknek ügyét azért is. mert hiszen nem lehet tudni, hogy a szabadalmakban! milyen értékek fekszenek, a melyeket esetleg a háború alatt is fel lehetne használni. T. Képviselőház! A mai időkben igen íon<tos az, hogy minden kérdést komolyan vegyünk, minden kérdést megfigyeljünk és fontos az, hogy a mai időbeni, amikor ott állunk, hogy nem tudjuk melyik nap mit hoz ránk, mindent tegyünk meg a magyarság érdekében, hogy a magyarságot felemelhessük, megsegíthessük. A kormányzatnak minden irányban azon kell dolgoznia, hogy a magyarság érdekében álló kérdéseket megoldja, mert most van az ideje ennek. Most van az ideje annak, hogy ren-