Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-317

392 Az országgyűlés képviselőházának $1?. délyi képviselők éppen úgy, minit Vozáry t. képviselőtársam, foglalkoztak a kisebbségi ma­gyarság társiadalomszervezésénék' alakulásával az idegen elnyomás alatt. Igen, bennünket az ország szétdarabol ása­a nemzetszervezet terén tragikus hiély(zetben talált. Volt egy vezető rétegünk, amely helyen, kint hivatása magaslatán állott, de helyenként — mint a Délvidéken — ez nem mondható róla. Ez a vezető fléteg, amely képviselte a nemzetet, nemcsak ta tényleges, vezetés és irányítás, hanem az eszmei irányítás terén is éppúgy, mint a közhatalomra való befolyás gyakorlásában olyanokból sorozódott, akik bi-i zonyos vagyoni helyzetbe kerülve, műveltsé­gük, összeköittéseilk. révén méltók voltak arra, hogy la vidéki vagy más kaszinók, olvasóikörök tagjai lehessenek. Ott, ahol fajmagyarokból, becsületes értelmiségi vaigy középosztályba tartozókkal rekrutálódott ez a vezető réteg, ta­lán megfelelt hivatásának, különöisen akikor, ha az idegen elnyomás nem nehezedett rá, a Délvidéken azonban, ahol a (zsidóság és a nem­zetiségek számuknál nagyobb arányban vettek részt ja közéletben, sőt döntően befolyásolták ennék a vezető rétegnek magatartását eis párt­állását^ ez a vezető réteg a megszállás első napjaiban csődöt mondott. Köztük megállapí­tották sokan, hogy nincs semmi közük a magyar­sághoz, hogy más nemzetiségek fiai Amikor nemesiak a magyar állampolgárság jkjérdésében kellett döntenie mindenkinek, hanem ennél to­vább kellett menni és a nemzetiségi kérdés­ben is kellett dönteni, abban, hogy hová tarto­zik, akkor fájdalmas, szívvel tapasztaltuk azt, hogy sokan azok közül, akik akkor, midőn a magyar nemzet a történelmi fejlődés napios ol­dalán járt, magyaroknak vallották magukat, és a magyarsággal, a vezető réteggel járó elő­nyöket élvezték, azután, amikor vállalni kellett volna a terhet, csúfosan otthagyták azt. Tapasztaltuk azt is, hogy a megszállás évei­ben alapjaiból kellett felépíteni a magyar tár­sadalmat, ki kellett építeni idegen elnyomás ellenére a magyar nemzetszervezetet. Tudnunk kellett azt, hogy kik a magyarok, hányan va­gyunk és mit akarunk. Ez volt áz az óriási sziszifuszi munka, amelyet a megszállott terü­Letek magyarsága úgy Csehszlovákiában, mint Romániában és Jugoszláviában kleresztülvitit és kiépített nemzeti és társadalmi szervezeitét, mdint legdrágább kincsét, áthozta a felszaba­dítás után hazánkba. Ez a kiépített társadalmi szervezetünk egészen más tényezőkből • állt, egészen más szempontok szerint tagozódott, mint amilyen a múltban volt. Hiszen az államhatalom ve­lünk szemben volt, gazdaság, műveltségi nem számított, összeköttetés nem volt. Egyedül az számított, ki milyen helyet foglalt el a nem­zeti társadálomban akkor, mikor ez a jogaiért, fennmaradásáért vívott harcában síkraszállt. Ráteirmettség 1 . becsületesség, áldoza|t|készség voltak azok a tényezők, amelyek egy társa­dalmi hierarchiát építettek ki a megszállás alatt. Kitermeltek egy társadalmat, amely az államhatalom törekvései ellenére is hinni tu­dott & feltámadásban, meg tudta őrizni a nem­zetet a jövője számára, meg tudta őrizni a hi­tet és ki tudta termelni azokat az óriási érté­keket, amelyek névén lelkiekben gezdagodva kerültünk vissza felszabadulásunk után. $n éppen erdlélyi képviselőtársaim törek« ülése 1942 december 1-én, keddefii veséhez, Vozáry ; képv/isie|lőtáirsam; áÜRÜJtásához csatlakozva úgy vélem, hogy ezt a nemzeitszer­vezetet, ezt az eigységetsen kiépített magyar társadalmait nem felbontani keid, hanem kifej­leszteni ós azt fenntartani kötelességünk. Ál­lítom, hogy a magyar társadalom, a peremma­gyarság legalább is úgy szereti a magyar ha­zát, mint annak fizetett tisztviselői, csendőrei és rendőrei. Állítom, hogy igenis a magyar haza és a magyar nemzet törekvéseinek szol­gálatában áll ennek a társadalomnak minden egy es tagja. Nem kell szétbontani, nem kell ráerőszakolni tőle idegen felfogásokat, új ér­tékmérést, hanem a tisztult, az elnyomás évei­ben, az elnyomás kohójában színarannyá vált erkölcsi értékmérést fenn kell tartani., Kérem a magyar társadalmat, kérem an­nak intéző tényezőit és a magyar kormányza­tot, tegye lehetővé, hogy azok az erkölcsi ér­tékek, amelyek olyan hosszú küzdelem és harc árán termelődtek ki, továbbra is "fennmarad­janak. Kérem a magyar intéző tényezőket, has­sanak oda, hogy a kormány álláspontjának a délvidéki magyarsági osúcsíszervezetének, a közmű vieilődési szövetséignek kérdésében éír­vényt is szerezzenek, nemcsak közigazgatási vonalon, hanem társiadalmi vonalon is. Nem lehet helyettesíteni sem műveltségi, sern^ var gyoni skálába való sorozással az értéíkmérós­nek azt a módját, amely nálunk kitermelődött. Nem lehet a mai szerencsé seb b viszonyok kö­iött a megszállási éveiben a nemzeti érde­kekért folytatott küzdelemben kifejtett mun­kásságot egyszerűen egy szivaccsal letörölni 3&aik azért, mert kellemetlen azoknak, akik ab­ban a harcban részt nem vettek. Igenis, ez a heroikus, hősi küzdelem az az erkölcsi alap, xmely erkölcsi alapon tovább építve" képesít­jük a peremmagyarságot, — arra, hoigiy telje­dtse nemzeti feladatát sokkal súlyosabb viszo­nyok között, mint amilyen viszonyok között él i mi többi magyar testvérünk. (Úgy van! a Wzépen.) Áz erkölcsi alap, amely kell, hogy jelle­mezze állami életünket, társadalmi szervezke­désünket, annyira fontos, hogy erről letérni — különösen a magyar nemzet belső kiépíté­sében — nem lehet. Mert ha letérünk erről az aliaprói, akkor elő fog fordulni, mint termé­szetes jelenség az, hogy egyáltalán semmi tör­vény, semminemű erkölcsi gátlás nem állna útjában még azoknak a törekvéseknek sem, amelyek kimondottan nemzetrombolók vagy arszágellenesek. Hogy mennyire mehet ez a felelőtlenség és erkölcsi alapról letért törekvés, amelynek egyedüli máza és egyedüli indoka a nyugalmi helyzet fenntartása, — bizonyos hátsó gondo­latokkal — azt legjobban bizonyítja az, hogy a napokban egy Újvidéken megjelenő szerb lapban azt olvastam, hogy a szerb dobrovoljá­cok, akik a világháborúban a magyal hadse­reg kötelékéből átpártoltak az ellenséghez és az ellenség soraiban küzdöttek a magyar haza ellen és akiket, mint ilyeneket a jugoszláv állam elismert és jutalmazott ezért a hazaáru­lásért: a magyar állam intézkedései folytán megmaradnak hazaárulásukért kapott földjeik birtokában. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon,) Áz ilyen felfogás, az ilyen erkölcsi nihilizmus, amely ebből a néhány sorból kitűnik, bizo­nyítja azt, hogy mennyire szükség van éppen arra az erkölcsi alapra, annak a múltnak a hangoztatására, amelyben a magyarság erköl­csi felfogás megtisztult é& amely erkölcsi alapon lehet felépíteni az országot. Mert el

Next

/
Thumbnails
Contents