Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-317

390 Az országgyűlés képviselőházának 317. dalom eredményesen folytatta ezt a harcot több mint egy évszázadon át. A magyarság szörnyű tragédiája az, hogy a török hódoltság kipusztította ezen, a vidéken a magyarságot. Egyes képviselőtársaim megemlékeztek! a tö­rök hódoltság utáni eseményekről, a f Neo­aequistica Commissio működéséről, az idegen elemek letelepítéséről hazánknak éppen ezen a legtermékenyebb területén, úgyhogy ennek a történelmi fejlődésnek végén, a XVIII. század végén és a XIX. század elején a Délvidéknek hajdan tiszta magyar területe nemzetiségileg a legkevertebb területe lett. Ez csak egyik oldala volna a kérdésnek. A másik sokkal tragikusabb. Nevezetesen, amíg a magyar föld életlehetőséget biztosított és sza­bad gazdákat, szabad gazdasági exisztenciá­fcat teremtett az idegenből menekült szerbekből éppenúgy, mint az ország más részéről a Dél­vidékre telepített nemzetiségekből és más or­szágból heletepített németségből, addig szabad magyarokat a Délvidékre egyáltalában nem telepítettek, legfeljebb néhány földesúr magyar zselléreket. r Megindult tehát a visszaszerzett hionban az úi országépítés, úgy, hogy a szabad verseny startjától a magyar népet száz évvel vissza­vetették, mert csak száz év múlva szabadult fel a magyar, akkor lett egyenjogú a többivel, midőn az 1848-as szaibíadságharcbaai a jobbágy­ság eltörlésével a magyarokból szabad magyar parasztok, szabad gazdasági exisztenciák ala­kultak a Délvidéken. Most áttérünk történelmi fejlődésünk má­sik szakára, a szabadságharc idejére, midőn a magyar nép — talán ai történelem folyamán egyediül ez alkalommá)! — egységesen, igen ön­tudatosan lépett nemzeti és állami törekvései megvalósításának szolgálatába. A délvidéki ma­gyarság is kivette ebből a részét. A szabadság­harcnak seholsera voltak, olyan tragikus kö­vetkezményei, mint a Délvidéken. A csatorna alatti részeken ai kipusztított magyar falvak, a Bánságban is az elpusztított magyar falvak ékes 'bizonyítékai ennek. Sehol máshol nem sza­kítottak él a magyar birodalom, a magyar haza testéből országrészeket 1848—49-ben, a Délvidéken azonban szerb vajdaságot alapítot­tak s új közigazgatási elvek, új nemzeti törek­vések szerint • iparkodtak kimélyíteni azt, amit a szabadságharcban elbukott magyarság rová­sára a harcok idején már megszereztek. A kiegyezés kora, a liberális Magyarország gazdaságilag fejlődő, iparosodó kora nem vette észre, mi történik az egykor színtiszta magyar Délvidéken. Ujlból megindult ai magyar ország­építés, országépítés a romokból, A magyarsá­got a start mezéjén ismételten hátrábbhagyták, abban a helyzetben, amelyet a> szabadságharc­ban való elbukás, az idegen elnyomás és a szerb vajdaság intézkedései sóztak a nyakára. Meg­indult a szabadverseny és senki sem kérdezte, hogy mi volt a szabadságharc előtt a magya­roké, senki sem kutatta, hogy ki milyen jogon jutott a birtokához. Továbbfejlődött az élet és csodálattal álla­píthatjuk meg, ho:s:y amikör másodszor építet­tünk országot a török kiűzése után, eredeti bűnnel ismét nem adtunk a mag y arságnak jó­vátételt, nem helyeztük egyenlő alapra az ország többi nemzetiségével, elindítottuk a libe­rális kor szabad versenyének útján és a ma­gyarság # ebben alulmaradt. A kivándorlás ép­pen a fajmagyarok részéről talán seholsem volt olyan számottevő, mint a Délvidéken. A mia^ ülése 1942 december 1-én, kedden. I gyarság a kossuthi tradíciókhoz sehol sem ra­j gaszkodott olyan görcsösen, mint a Délvidéken ! és mégis az lett az eredmény, hogy a Délvidék ; gazdagodott," a lakossága is szaporodott, talán I az iskolák száma is, azonban senki sem tekin- ' ; tette, hogyan fejlődött ilyen körülmények kö­; zött a magyarság. Annyira ment a dolog, hogy ; a liberális kor végén, a világháború előtt talán a kaszinók világában, a politikai hatalmassá­gok körében minden szép és minden fényes volt, ugyanakkor kicsúszott a föld, kicsúsztak a falvak és kicsúszott a gazdasági fejlődés le­hetősége a magyar nép kezéből. Bekövetkezett Trianon tragédiája, bekövet­kezett ennek az országrésznek elszakítása a magyar hazától. Arról, hogy milyen csalórlá­| sok, milyen mellékkörülmények közt történt ez és milyen esiemények ^kísérték a Délvidék elszakítását az anyaországtól, más alkalom­mal számolnék be és akkor tisztázódnék egyes nemzetiségek politikai magatartása is. A 20 éves idegen rabságnak, amelyben a magyar nemzet a legszörnyűbb elnyomatás mellett f is magáratalált, egy háború, honvédségünk vére hullásai vetett véget és most harmadszor is egy országépítés kezdetén és küszöbén állunk. Megnyugtatott a magyar kormány felelős mi­niszterelnökének a kijelentése, hogy pozitív • magyar politikát akar folytatni a nemzetiségi I kérdésben. Igen, a szentistváni gondolatnak I erkölcsi alapot kell adnunk, erkölcsi alapja I pedig az, hogy erőt a magyarságnak, hogy | meg is tartsa, minden egyes tagja megtart­j hassa a szentistváni gondolatot; megtartani I pedig csak akkor és úgy tudja, ha a magyar ! nép is egyenlő helyzetben lesz, legalább is i egyenlő startvonalon indul el az új ország­I építés útján. (Tóth János: Nagyon helyes!) Teljesen lehetetlen az, hogy mindazokat <az I idegen államhatalom által tett intézkedéseket, j amelyeknek kimondott célja a magyar nép | erkölcsi és anyagi lerontása volt, akár huma­! uizmusból, akár a szentistváni gondolat rossz I alkalmazásából, akár pedig a nyugalmi hely­I zet fenntartásának kényelmes álláspontja ked­véért fenntartsuk és mint követendő elvet, I mint elfogadható maximát állítsuk most is az országvezetés elé. Megnyugváissal fogadta a délvidéki ma­gyarság a kormányzatnak azt az intézkedését, amellyel a Délvidéken a szerb agrárreform által megbolygatott gazdasági egyensúly visszaállítására törekedett, Éppen ebben és az ezt követő többi kérdésben fokozatosan kidom­borodik ennek a jóvátételnek a gondolata. A szerb államhatalom- abból a tételből indult ki, hogy a fold nem kereskedelmi tárgy, hanem a \ népeknek • az élettere és hogy legbiztosabban tartozik egy terület az illető országhoz akkor, ha az ország földje megélhetésül szolgál az illető ország lakosságának és ha határvéd­vonalát az illető fajnak, vagy az illető nemze­! tjségnek, — akié az ország — paraszttömegiei­mek Maginot-vonalá'biólj építi !ki. Ezt meg is tette. A Bácskában és Baranyában gondolko­dás nélkül 183.0010 kat. hold földet-sajátított ki, papíron kártalanításért, a gyakorlatban kár­talanítás nélkül A megmaradt földek után is szedte az adót. szedte a szétosztott földek után is. úgyhogy a magyar birtokosok anyagilag teljesen tönkrementek, az arról a földről le­szorított magyar munkásréteg pedig kénytelen i volt ősi örökét elhagyva idegenben keresni I megélhetést. (Ügy van! a középen.)

Next

/
Thumbnails
Contents