Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-317

384 Az országgyűlés képviselőházának 317. ülése 1942 december 1-én, kedden. politikai meggyőződésünk, (hitünk és »becsületünk diktálja? Eziek á mondatok állandóan, hétről-hétre (vitéz Imrédy. Béla: Egy pártrendszer akar lenni?) újabb és hiábavaló nyugtalanságot keltenek az országiban. Mi igenis világnézeti politikának vagyunk a hívei, mert szent meggyőzcdlésünk, hogy nem tud adni annyit az állam szociálpolitikán keresztül, mint amennyire szükség volna ahhoz, hogy az emberek elégedettek legyenek, hogy valóban együttéljenek, közösen éljenek és a nemzet nagy érdekeit megvédjék. Nem hisszük el, hogy ezt kisebb szociálpolitikai intézkedésekkel elf lehetne érni. Csák egy tökéletesen új rendszerrel, egy világnézeti politikával érhető ez el. A népi egység és a szo eiiáüsi ligazsági nem jelszó u mi számunkra, mert hiszen azt is mondotta az egyik miniszter úr a múltkoriban, hogy a kormányzópárt feladata megindítani a harcot a jelszavtak ßy len. Mi ez? Ha valaki nekem meg tudja mon dani, hogy mit jelenítenek ezek a nagy mondatok, amelyekre jön a taps és utána senki sem tudjai, hogy miről van szó, (Derültség d széhobaloldalon.), akkor én rendkívül boldogi ember leszek. A népi egység és a szociális igazság számunkra nem jelszó, hanem hit és akarat, amielyet nem hangoztatni akarunk, hanem •— amint már mondottam — beleépíteni nem politikái életünkbe, hanem elsősoriban a magyar élet társadalmi és gazdasági síkjába. (Ű9y van! tfgyy van! a szélsőbaloldalon*) Ahol pedig népi.,egység és szociális igazság van, ott megszűnik minden megszolgálatlan kiváltság, ott nincsenek főrendek születési jogon, nincs történelmi osztály sem, csak szép és gyönyörű emléknek; ahol népi egység és szociális igazság van, ott brutális erővel érvényesül a köz életben a tisztaság törvénye, ott megoldják a munkáskérdést, biztosítják az egyforma indu lási lehetőséget minden egyes réteg fiai számára, ott -védik a gyöngét és erősítik az erőst, hogy többet dlolgozhassék a, gyöngék érdekében, ott megbecsülik a munkát, igiazságoisan osztják meg a javakat, az igazsággal szolgálják a munka fegyelmét és &, valóban közösen óhajtott, mindenki által óhajtott többtermelést. Ahol népi egység és szociális igazság van, ott igenis megszűnnek a beteges szélsőségek vagyon" ban műveltségben, életfelfogásiban és a dolgozók létekben közel kerülnek egymáshoz hazát, nemzetet és jövendőt építeni és vérükkel is megvédeni ezt a házát, amely nekünk boldoírság, becsület, élet és jövendő. Mondanom sem kell, hogy a megajánlási javaslatot nem fiogadom el. (Élénk éljenzés és tups a tfzélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Tncze Antal jegyző: Trischler József! Elnök: Trischler József képviselő urat illeti a szó. Trischler József: T. Ház! Mint a német népcsoport egyik képviselője szeretnék a inemzetiségi és az azzal összefüggésben levő egynéhány aktuális kérdéssel foglalkozni. A költségvetési és megajánlási vita folyamán sok szónoka beszélt a nemzetiségi problémáról. Ha ezeket a beszédeket hallom vagy olvasom és látom, hogyan pattanak egymásra a különböző nézetek, ha továbbá mint képviselő nap-nap után kénytelen vagyok számtalanszor egyes esetekkel foglalkozni és azokban különböző hatóságoknál eljárni, ezekből mindig újból és újból szemem elé tárulnak népcsoportunk megoldatlan kérdései, úgyhogy felelősségem teljes tudatában meg kell állapítanom, hogy ezek a kérdések, éppen mert nehéz természetűek, még mindig csak a megoldás stádiumában állnak. Azt hiszem, hogy nem találok ellentmondásra, ha megállapítom, hogy az összes szónokok, akik ezzel a kérdéssel foglalkoztak, egyetértenek velem abban, hogy ez^ a kérdés politikánk egy sarkalatos kérdése és hogy ennek jó vagy rossz megoldásától hazánk nyugalmas, felépítő és előrehaladó jövőjére nézve nagvon sok függ. E kérdésnek a t. Ház előtt való fejtegetésében mindenekelőtt az a tény kristályosodott ki, hogy ezt hazánkban a hivatalos tényezők megállapítása szerint nem lehet egy kaptafára húzni. Mi ezt tudomásul is vesszük. Méltóztassanak megengedni, hogy népcsoportunknak különösen délvidéki részével foglalkozzam és annak különleges helyzetére mutassak rá. A délvidéki németek a világháború előtt Magyarországon, azután Jugoszláviában és most ismét Magyarországon a inémet népcsoportnak egy részét képezték és képezik ina is. Az ideiglenes idegen államban való bekapcsolódásuk azonban különös hatással és -befolyással volt fejlődésükre. Jugoszlávia vezetősége különböző eszközökkel kísérelte meg legalábbis a németségnek egy részét rábírni arra, hogy — horribile dictu — jugoszlávnak vallja magát. _ Ettől eltekintve azonban minden népcsoportbeli, tehát a magyar népcsoportbeli is abba a helyzetbe került, hogy a maga részére el kellett döntenie, melyik nemzetiséghez tartozónak tekinti magát. Hogy a szerb kultúra és az akkori jugoszláv állameszme, amelv közben csődött mondott, nem bírt vonzó erővel a_ németség számára, azt itt, remélem mem kell bizonyítanom. Sokan abban az időben az elhatározásuk kényszere alatt jöttek tisztába azzal, hogy sem nem szerbek, illetőleg jugoszlávok, sem pedig nem magyarok a népessé güket illetőleg, hanem mérnetek. A világháború résztvevői közül sokan Öntudatos németként jöttek vissza, de már a világháború előtti német mozgalomból is jelentkeztek egyes lelkes vezető harcosok és lankadatlanul ébresztették in epünk öntudatát és így mindjárt kezdetben elejét vették a legkisebb mértékben való jugoszláv asszimiláció lehetőségének is. A népi öntudatra való ébredés azután oly csodálatossá vált népcsoportunkban az idegen új környezetben, még hozzá olyan időszakban, amikor a német népnek zöme történelmének egyik legnehezebb és legszomoirúbb időszakát élte, hogy az a népcsoportok történetében szinte páratlanul áll. Népcsoportunk akkor teljesen önmagára volt hagyatva, de akkori vezetői a német népnek sajátos szervezőképességé vei kezdték el fáradhatatlanul és önfeláldozóan felépítő, szervező munkájukat. Ennek a munkának az eredményei nem is maradhattak el. Akkor létesült kulturális téren a »Schwäbisch-Deutscher Kulturbund« sokoldalú feladataival, gazdasági téren akkor alakultak meg _ különféle szövetkezeteink, különböző központjaikkal, és politikai téren akkor lépett a porondra német pártunk, mely mindjárt az első választásoknál nyolc képviselőt küldhetett be a belgrádi országházba.. Akkor létpsült 5 gimnáziumunk és több más iskolánk,