Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-317
Az országgyűlés képviselőházának 317'. munkájának áldásos eredményeit ifjúságiink soraiban nem sokára érezhettük is. Ha az első években könnyebb,, d!e kéisőbl mindinkább nehezebb harcban kellett az elért pozíciónkat, bár néha elég eredménytele nul is megvédenünk, mégis új eredményeiket is sikerült kivívnunk. Később a történelmi folyamat is segített és így nem maradtunk teljesen magunkra hagyatva* t. i. időközben & népiség korszakába, léptünk, a kisebbségekből népcsoportok lettek, a népiség! eszme vált uralkodóvá. A nemzetiszocializmus által teremtett népközösségi eszme néaetem szerint természetes folyamatként vált uralkodóvá & népcsoportokon és így népcsoportunk felelős vezetősége is helyesen ezeket az elveket vallja magáénak. Ma mindnyájan természetesnek tartjuk, hogy minden magyart ezÁdőszerint állampolgárságára »való tekintet nélkül a magyar népközösség tagjának tekintjük. Akár Romániában, vagy Szlovákiában él is, ahol különös j ősi jogaira hivatkozhatik, akár pedig Észak- i vagy Dielamerikábá került, ha ő magyarnak j tartja és vallja magát és ha e népközösséghez való tartozásának kötelességeit feltétlenül el- j ismeri és betölti, akkor ő a magyarságot tekintve ugyanolyan .testvér, mint akármelyik ! honi magyar. így à magyarság velük az ál- ! landó összeköttetést természetszerűen fenn- j tartja, róluk állándéan gondoskodik és elvárja tőlük, hogy továbbra is a magyar népközös- ; ség taigjai hirdetői és harcosai maradjanak. ! Az az ideális helyzet, hogy egy népközös- j ség minden tagja egy közös hazában is éljen, j valószínűleg sem a magyar, sem a német, sem I pedig más népközösségek részére soha, sem^ fog beteljesülhetni. De ez talán nem is szükséges, j Amint különbözői államokban általánosan ér i vényben lévő elvek alapján különféle népi- j ségű, de ugyanazon állampolgárok élnek és él- i hétnek egymás mellett kölcsönös megértésben és súrlódások nélkül és amint nálunk évszázadokon át bizonyos súrlódásoktól eltekintve békésen élteik egymás mellett a különböző nemzetiségtek, úgy ennek a jövőben is bizonyos elvek kölcsönös elismerése után lehetségesnek kell lennie. T. Ház! Ebben a népközösségi szellemben fejlődött ki a német népcsoport a volt Jugoszláviában!., hatalmas kulturális, gazdasági és politikai szerveivel erős egységgé. A múlt évi áprilisi nehéz napokban, mint ilyen egység állta meg: ragyogóan történelmi feladatát, ami még fokozottabb mértékben növelte öntudatát. A népcsoport vezetősége kezdettől fogva meg volt győződve a tengelyhatalmaik harcának szükségességéről és jogosultságáról. A belgrádi márciusi puccs után a felszabadulás csillagai kezdtek ragyogni és dacára annak, hogy már a puccs első napjaitól kezdve vezető férfiaink mind felügyelet alá lettek helyezve, minden lehető intézkedés megtörtént a védelem megszervezésére. Népcsoportunk szervei annyira megfeleltek feladatuknak, hogy a háború kitörése után a harmadik, negyedik napon már mindenütt, ahol magyar testvéreink is laktak, ezekkel együtt kezükbe vették életük kockáztatásával a rendfenntartás feladatát és ezerszámra szerelték le a jugoszláv katonákat. Ennek a magatartásnak köszönhető, hogy sok magyar és német élete és vagyona lett megmentve olyaD elemektől, akik ilyen zűrzavaros időt szívesen a maguk céljára használtak volna ki. Ezáltal ülése 1942 december 1-én, kedden. 385 a felszabadító magyar honvédség bevonulását is előkészítették és megkönnyítették. Hyként egy sok veszélyben és harcban megedzett és kemény egységgé összeforrt, ön tudatos népesoportrész tért vissza a régi haza kebelébe. i Fontosnak vélem azt is leszögezni, hogy a megszállás alatt fiatal, lelkes, a nemzeti szocializmus szellemétől áthatott új nemzedék került előtérbe, mely fiatalos, friss lendületével az öregebbeket is magával ragadta. Hogy a német nemzeti szocializmus utolsó éveinek nagy eredményei és teljesítményei, valamint óriási katonai sikerei egész népcsoportunkat magukkal ragadták, de még fokozottabb mértékben ezt az új nemzedéket lelkesítették, azt a német népközösséghez való öntudatos 'tartozásunknak természetes kövotkezményeként^ foghatjuk csak fiel. De ez a fiatal nemzedék is, mely visszakerült a magyarországi német népcsoporthoz, szíve mélyéig meg van győződve a magyarnémet sorsközösségről az űj Európa kialakulásában; ösztönszerűen érzi és tudja, hogy most folyik a német, de a magyar^ népnek is, talán eddig legkeményebb élet-haláli harcai, s azért példásan vállalta és vállalja a jövőben is népi és 1 honi kötelességeinek teljesítését (Élénk helyeslés.) T. Ház! Örömmel vettem; az igen t. miniszterelnök úr ama kijelentését tudomásul, hogy 5 ; a hazai németséget nem sorozza a nemzetiségek közé. Ha úgy szabad értenem ezt a kijelentést, hogy ő a hazai németséget népcsoportnak, s így egyenjogÍL és egyenrangú államalkotó és fenntartó elemnek tekinti és a ténynek mindenki felé érvényt is szerez, akkor integ vagyok arról győződve, hogy kérdésünk végleges megoldásának legalapvetőbb pilléreit fektette 1© a miniszterelnök úr e megállapításával és a bécsi szerződésnek oly értelmet adott, amely annak 1 ényegéböl folyik és én ezért mély hálával adózom az igen t. miniszterelnök úrnak. T. Ház! A nemzetiségi vitáiban az a fontos elv domborodott ki. hogy elsősorban a magyarságot kell megerősíteni, úgy mennyiségében, mint minőségében és hogy ennek a célnak szolgálatába kell állítani a földbirtokpolitikát, a szociálpolitikát, a népegészségügyet, az adózási neindszert. a közigazgatásit, a közoktatást, la valláserkölcsi nevelést és a nemzetvédelmi propagandaszolgál atöt. Mi természetesnek tartjuk, hogy Magyarországon az államvezetőség elsősorban a magyarságról gondoskodik. (Meskó Zoltán: Helyes!) Mi ezt az elvet helyeseljük is, amíg ezen elvnek gyakorlati alkalmazása népcsoportunkkal kapcsolatiban nem ütközik fentemlített _és a miniszterelnök úr által is elismert egyenjogúság elvébe. Többször előfordul azonban, hogy egy elv végső gyakorlati kihatásaiban egészen máskép néz ki, mint eredeti elgondolása. így például a földbirtok-politikai téren i® helyes elv az, hogy a földjüket megmunkáló kisbirtokosokat védjük és hogy új kisbirtok keletkezésiét elősegítjük. Képviselői minőségemben éppen ezen a téren vagyok azonban kénytelen néptársaim r panaszaival is foglalkozni. Több lesetet tudnék felhozni, amelyekkel azt lehetne bizonyítani, hogy, ezt az elvet az ő javukra nem alkalmazták. Űj föld megvétele néptársaim ré* széről rendesen nagy nehézségeikbe ütközik. Saját földjük eladásánál az adásvételi szerződést engedélyezik, a földvételnél pedig elutasítják»
