Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-317

Az országgyűlés képviselőházának S17. ülése Í942 december í-én, keddeü, 379 Ezzel kapcsolatban esak néhány szóval óhajtok válaszolni Tildy Zoltán t. képviselőtársaimnak, aki tulajdonképpen eldramatizálta a »keresztény« szó használatát. A »keresztény« szó a zsidókérdéssel kapcsolatban nem azt jelenti, tjogy dogmatikusan rendkívül kiváló vagy kevéslbbé kiváló emibernek minősítheti egy Pap a másik embertársát ~ amire• legnagyobbrészt nem is tilgen van joga külön-külön mindegyiknek, mert hová jutnánk, ha mindegyik pap külön ítélkezhetnék afelől, hogy ki milyen keresztény — hanem egyszerűen az t a baj, hogy a magyar nyelvben arra a kifejezésre, hogy »nem zsidó«, külön önálló szó nlilnes. Az angol azt mondja, hogy »jews and gantiles« és ezzel a dolog az Ő részéről el van intézve, megteszi a ikülönbséget a zsidó és a nem zsidó népek; között. Ha pedig mi Magyarországon úgynevezett szentistváni birodalomról beszélünk, szíveskedjenek megmondani, mi történik akkor, hiai példának okáért ruszin területen a zsidó kereskedést egy ruszin embernek a kezére juttatjuk? Nem mondhatjuk azt; hogy magyarosítottuk az üzleti életeit, hanem azt kell mondanunk, bogy ruszinosítottuk vagy ilyesvalamii't. A »keresztény« szót átvitt értelemben használják jelenleg annaík kifejezésére, hogy valaki nem zsidó és ebhez rendkívül érzékeny keresztény morális prédikációkat fűzni abszoiúte nem szükséges. A 'harmadik, amire röviden válaszolni óhajtóik, Meskó igen.t. képviselőtársamnak az a kijelentése, hogy fegyveres szervezkedésre van szűkség az országban. (Zaj a mélsőbaloldalon.) A magam részéről a leghatározottabban tiltakozom mindieín néven nevezendő fegyveres szervezkedés "ellen. (Élénk helyedé» jobbfelől és a szélsőbaloldalon.) Egy országbán, amely háborúban áll, egy országban, amelynek hadserege van, (vitéz Jaross Andor: Tessék katonáskodni!) egy országiban, amelyben belső rend van, a külön szervezkedés azt jelenti, hogy egyes urak külön utakon akarnak járni. Ha ők fegyverkeznek, mi is fegyverkezünk, tessék ezt egyszer s mindenkorra tudomásul venni. (Helyeslés és tew a v szélsőbéioldalon. — Ilovszky János: Nincs szükség rá!) Azért van a kattonaság, a csendőrség és a rendőrség, hogy rendet tartson az országban, (vitéz Jaross Andor: Tessék önként jelentkezni a frontra! Ne vitézkedjék idehaza senki sem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! A felhatajLmazási törvényjavaslat vitája a m. kir. kormány munkásságának általános nagyvonalú bírálata kell legyen és pedig nem az egyes pártoík szempontjai szerint, hanem valóban a törvényhozóknak, az egyéneknek lelkiismereti állásifoglalása alapján. Én ennek a legerősebb és legjobb irányító erőnek hatása alatt mondom meg őszintén, hogy a költségvetési tételek felhasználására akkor sem adnám meg a felhatalmazást a kormánynak, ha a döntés az én egyetlen szavazatomtól függne, és ez a meggyőződésem a béke és a háború idejére egyaránt vonatkozik). Nem a részletkérdésekben való természetes véle

1 ménykiülönbség vagy a politikai küzdelmeik indulata vezet ebben az elhatározásiban és nincs semmiféle személyi sérelmem, amely elfogulttá tenne, emberileg pedig őszinte megértéssel . figyelem a kormány tagjainak rendkívül súlyos munkáját, és becsületességüket, jószándékukat sohasem vontam kétségbe. Még KÉPVISEIXJHÁZI NAPLŰ XVI. \ azt sem mondhatom, t. Ház, hogy az írásba foglalható politikai Programm vagy szándék olyan különbséget jelenít, hogy emiatt kellett volna a törvényjavaslat ellen feliratkoznom. Egyek vagyunk például a hivatalos külpolitikában oly formán, hogy az úton találkoztunk egymással. (Saöllősi Jenő«: Ügy van!) Szívből helyeslem az igen t. miniszterelnök úrnak és munkatársainalki sok elvi célkitűzését —hangsúlyozom: elvi célkitűzését, — elismerem a feltornyosodó rengeteg akadályt, nehézséget az elmélet és gyakorlat összehangolásában és inkább keresztet és megpróbáltatást látok a hatalom tényleges gyakorlásában, mint fényt és irigyelhető kiváltságot. (Ilovszky János: Igaz!) Elkopott már régen az a frázis hogy aki bírálni mer, az csaik hatalomra tör, a hivatott és a hivatásos tekintélyek helyéire vágyik. A miniszterek nem irígylésreméltó lények és a kormányzati munka nem szép, liberális mutogatás arra felé, amelyre az események úgyis maguktól döcögnek. Az elkerülhetetlenül szükséges irányított gazdálkodás korában az az egyik legérdekesebb sajátosság, hogy a közéletben a, rendszernek szinte ismeretlen, szürke és tudatosan elbújt vámszedői százszor jobban járnak, mint az összes miniszterek együttvéve!, (Ügy van! a, szélsőbalőldolon.) mert a rendszer dolgozik és a rendszer nyomatéki súlya ránehezedik a kormányra is. A rendszer, a nagy társadalmi, gazdasági és politikai gépezet, amely az évtizedek folyamán Magyarországon valahogyan kialakult, összeállott és öncélú lett, csak önmaga belső és titokzatos törvényeinek engedelmeskedik, őröl, zakatol, iküméri a herék és a dolgozók életterét, szétosztja a javakat és a jövedelmeket, a befolyást és a tényleges hatalmat, meghatározza az erőkifejtések kereteit, determinálja a hitet és a csüggedést, a szegénységet és a gazdagságot, az összetartást és a széthúzást, nemzeti előretörésünket vagy pedig lassú elorvadásunlka't. Ennek a roppant sorsszerű folyamatnak a kormány nem teremtője és nem irányítója, csak ellenőre bizonyos mértékig. A kormány munkájának túlnyomó részét a meglévő adott erőviszonylat adminisztrálása, a nyugtalanító jelenségek esetleges lenyesegetése a rendszerről, köti le. Hogy pedig ezt a munkát a kormányzat jól' végzi-e vagy rosszul, az inkább a rendszer házi belügye, ami bennünket közelebbről nem igen érdekel, mert az a meggyőződésünkj hogy a rendszert kell feltétlenül megváltoztatni a magyarság korszerű, egészséges életformájának megteremtése érdekében. (Helyeslés a szélsőbaloldalom.) A teremtésnek és az adminisztrálásnak mélységes ellentéte az, ami eljuttat bennünket a sorsdöntő nagy magyar kérdésekhez, amelyek ma már kétségtelenül két meglevő nagy táborra osztják a magyar közvéleményt. Mi nem hiszünk a külön-külön kezelhető és irányítható társadalmi, gazdasági és politikai életformában. Mi azt valljuk, hogy a nemzetnek csak egy életformája lehet, amelynek természetes és harmonikus következménye kell legyen a társadalmi, a politikai és a gazdasági berendezkedés. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi ezt az új életformát keressük elsősorban, mert becsületes meggyőződésünk, hogy a mai életforma rossz, bizonytalan, merev, maradi és veszedelmes. 54