Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-317

380 Az országgyűlés képviselőházának 317. Nem a parlamentarizmus és a diktatúra kérdésére gondolok, amelyet a zsidók oly mérhetetlenül elcsépeltek az utóbbi időben és nem is az alkotmányjogi változásokra, mert a tisztám politikai természetű átalakulás a népi és nemzeti életformát megújítani nem tudja. Volt már minálunk inagy népi megújhodás a kommün bukása után. Milliókban élt ebben az országban a szegedi gondolat és lobogott a nacionalizmus tüze. A politikai átalakulás meg is történt, de az élet társadalmi és gazdasági síkján a jogfolytonosság hamis értelmezésével ott folytatódott minden a konszolidáció alatt, ahol a világháború előtt a liberalizmus^ korát otthagytuk. Az ébredő magyarok százezrei követelték az új magyar világot, követelték a szent önzést, a zsidóság visszaszorítását, de ha a hivatalokban szó volt a gyakorlatba való átviteléről ezeknek az elveknek, amelyeket vallott a kormány és hirdetett sajtójában és vallót a magyar társadalom is, akkor a főnök úr odaszólt a beosztottjának: Csipcsala úr, nézze meg, hogy mit ír elő ebben az esetben az 1878 : III. te. 11. bekezdésének harmadik alfejezete és az történt, ami az 1878-as törvényben elrendeltetett. Társadalmi életünkben pedig az éhező, sápadt lakók gyűléseztek, rajongó fiatalok álmadoztak Trianon vesztéről, ébredők mennydörögtek a zsidóság ellen és előbb '

a zsidó szalonok diktáltak, tele konszolidált előkelőséggel, majd visszajöttek Magyarországra az elvándorolt emigránsok, átvették újra a politikai vezetést... (Mozgás a báloldalon.) Igen, kérem, a szociáldemokrata párt — (Horváth Zoltán felé) és a képviselő úr, ha beszélni akar, álljon fel, szívesen meghallgatjuk. (Horváth Zoltán: Nem szóltam semmit, képviselő úr! — Rassay Károly: Egy szót sem szólt! — Egy hayig a szélsőbaloldalon: Akkor akart xzólni! ~ Élénk derültség. — Egy hang balfelől: Tévedés!) Elnök: Csendet kérek, méltóztassék folytatni. Rajniss Ferenc: Állandóan morog a képviselő úr, ez egészen kétségtelen dolog, tagadhatatlan:. (Derültség. — Czermann Antal: Ez a joga még megvan! — Rassay Károly: Az előbb azt hittük, hogy odaszól!) Én nem tehetek róla, hogy az urak mit hittek. (Rassay Károly: Én egy szót sem szóltam!) Elnök: Ne méltóztassék olyan hosszasan tárgyalni !

azt a közbeszólást. Kérem a képviselő urat, folytassa beszédét. Rajniss Ferenc: T. Ház! Végeredményben — morgás ide vagy oda — az történt, hogy először a zsidó szalonok irányítottak az ébredőknek korszakában, tele magyarországi előkelőségekkel, majd hazajöttek az emigránsok, elfoglalták régi politikai helyeiket és Bethlen István konszolidációs korában a zsidók soha nem álmodott hatalomnak, gazdagságnak birtokában (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon), a lerongyolódott trianoni Magyarországon életiük legfényesebb korszakát teremtették meg. Ez/ a nyers igazság és ez a tény. (Baky László: így van! — Rassay Károly közbeszól.) Megbukott fiz _ első nagy nemzeti álom azért, mert politikailag építették csak bele a nemzetbe a gondolatot, de társadalmi és gazdasági rendszerünk ugvanakkor a régi maradt és lassan vissza is hódította ezt az örökségét, hatalmát a politikai síkon is. Üldözték és gúnyolták, t. Ház, a túlzókat, ráestek pénzzel, terrorral az új keresztény vállalkozásokra, bebizonyították, hogy nem érteülésr, 1942 december í-én

y kedden, | nek a gazdálkodáshoz. A Sándor Pál-ok itt a j parlamentben nevezték vakondnak Wolff Káí rolyt, feat a tiszta, nagy embert. Gömbös Gyu| lát _ marták és próbálták nevetségessé tenni, amikor fajvédő lett. Gőgösek voltak a végtelenségig. Kiütötték a kenyeret annak kezéből, aki azt a szót, hogy zsidó, ki merte ejteni Magyarországon. (Ilovszky János: Igaz! — Pándi Antal: ' És mennyi büntetést szabtak ki!) És diktálták a külpolitikát és belpolitikát előkelő csatlósaikkal együtt s szedték a vámot, élvezték az állami kedvezményeket, támogatták a reakciót, (Czerniann Antal: Ez volt a genfi szellem!), amíg újra ki nem erőszakolták maguk ellen a magyar népnek felháborodását és viharát amelyet csak Gömbös Gyula tudott úgy, ahogyan, annakidején lecsendesíteni. Mi, ennek a korszaknak egyszerű és nem kormánypárti harcosai, mindenesetre sokkal jobban ismerjük ezeknek az időknek kis kuliszszatitkait, mint a mai miniszter urak és nem akadjuk mégegyszer megélni ezt a konszolidációt. (Helyeslés jobbfelől és a szélsőbaloldalon.) Nem akarjuk, ihiogy a mostani zsidótörvények ugvan oda vezessék az országot vissza a zsidóknak visszatérő hatalmával, ahogyan ez a szegedi gondolatnak bukása idején történt. (Czermann Antal: Mi sem akarjuk!) A múltnak keserves tapasztalatai mellett nem ámít el bennünket semmiféle törvényhozási és politikai eredmény, amíg ez a szentesített nemzeti akarat szilárdan be nem épül népünknek életformájába, a társadalmi és gazdasági szervezett magyar életbe. Joggal tiltakozhatunk, t. Ház. a zsidóságnak és »Aladár«-jainak állandóan sikoltozott vádja ellen, amely bennünket mindig túlzóknak nevez. Ezekről a »túlzás«-okról egyszer már őszintén kellene egymás között beszélnünk. A zsidótörvényekért, t. Ház mindenki felelős kivétel nélkül, az alsóházban és a felsőházban, aki nem állott fel és néni tiltakozott ellene hangosan és férfiasan. Felelős ja, zsidótörvényért az is, akinek a szavazásnál éppen sürgős dolga akadt kint a folyosón. (Derültség.) és felelősek azok a sailalbakterek, (Derültség.) akik megszavazták a törvényeket és most duzzognak és kereszténységről^ siránkoznak a zsidóknak áradozó gyönyörűségére. (Derültség.) Nyugodtan állíthatom minldezt. mert én nem szavaztam meg a zsidótörvényt. (Egy hang jobbfelől: Szintén sürgős dolga volt a folyosón?) Nem, én itt voltam, de nekem, nem volt elég. A t. képviselő úr nagyon jól tudja, hogy én hol voltam. Egyébként is, amióta a parlamentben vagyok, soha a folyosóra a szavazás elől el nem távoztam és amikor az önök oldalán ültem egynéhány hónapig a hosszú lesztendők alatt akkor is mindig úgy szavaztam, ahogyan a lelkiismeretem diktálta és nem úgy, ahogyan a kormány azt megkövetelte. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldaIon! Taps a szélsőbaloldalon.) Azokról nem is beszélek, akik megszavazták ezeket a törvényeket, de utána a zsidó tőkének szolgálatába állottak, mert elég büntetés nekik az a vélemény, amelyet a zsidók alkottak róluk. (Derültség.) Ugyanez a tétel vonatkozik azokra a magasrangú nyugdíjasokra is. akik az állani pénzéből tisztességesen meg tudnak élni, de elmennek a zsidókhoz a »Zulag«-ért (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.— Börcs János: De hány van ilyen! Tiltakozunk joggal a szélsőségesség vádja ellen, mert a szankcionált törvények maraidéktalan beváltását, megvalósítását követeljük s a gyakorlati végrehajtás során mutatkozó viszás-