Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-310

28 Äz országgyűlés képviselőházának 310. ülése 1942 november 20-án, pénteken. mosok is összeomlottak! Miért nem lehet eat megírni?!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Kóródy Tibor: Példának okáért! a szerdai interpellációs napon a Házban elmondott interpellációkat nem engedte a cenzúra kihozni. Gyakran elofordut már, hogy az elmondott interpellációkból egyik viaigy másik mondatot, vaigy némelyiket egészen kihúzták, de az például még nem fordult elő, ami éppen ezen a héten a Magyarság című lapnál megtörtént;, hogy nemcsak az interpelláló képviselők interpellációját, hanem az iinterpelláló képviselők nevét, sőt a Magyarságban az, így kezdődő szöveget; »Ezután rátértek az interpellációkra...« még ezt is kihúzta a cenzúra. (Derültség.) A közvéleménynek tehát még aat sem szabad tudomásul venniei, hogy szerdán megtartották az interpellációs napot. (Rajniss Ferenc: Gyalázat, amit csinálnak!) Nem tudom megérteni és nem tudok egyetérteni a cenzúra kezelésének ezzel a módjával. (Rajniss Ferenc: Nyugdíjas hivatalnokok terrorja van ma az országban!) Elnök: Rajniss képviselő urat ismételten figyelmezlfeteun! és rendre foigom utasítani, ha állandóan közbeszól, Kóródy Tibor: T. Ház! Ismételten hangsúlyozom, szükségesnek és helyesnek tartjuk magát a cenzúra létét, de ki kell már találni vállamit ennek a cenzúrának a megjavítására,, a cenzúra értékének és használhatóságának emelése végett. (Maróthy Károly: Törődjön vele valaki! Ez ai helyes!) Akár olyan módon, hogy a cenzúrát felelőssé kell tenni... (Rassay Károly: Ügy van. Ez a lényeg, a felelősség!) és minden egyes cenzor meghatározott szignóval jelezze azt. hogy idő multán is felelősségre vonható legyein egy túlkapásért. mert hiszen naíár direkt kómikui», amii ebben az ügykörben történik. Ennek bizonyítására a következőt kívánom felhozni.; Vannak cikkek, hírek, amelyek mint állandó alnyag jönnek egyik napról a másikra és a hét minden napján_ keresztülmentek a cenzúrán szó nélkül, minden törlés nélkül. A cenzúra azonban a tizenötödik napon 14 engedélyezés után kihúzta, nem engedélyezte leközölni ezt a híranyagot. Ezzel kapcsolatban számtalan! hasonló esetet tudnék felsorolni és meggyőződésem, hogy nemcsak a mii oldalunkon, de a szemben álló oldalon is sokat bosszankodtak e dolog miatt. Ebben a 'tekintetben tehát valami reformot kell csinálni. (Rajnissi Ferenc: Minden nyugdíjas tisztviselő azt! hiszi, hogy neki nem kell felélni semmiért. — Zaj. — Az elnök csenget.) A cenzúra kebelében alkalmazott^ tisztviselők azután nem egyszer saját egyéni ég az általános politikával ellentétben álló felfogásukat mutatják ki tevékenységük keretében. Meggyőződésem, hogy a cenzúránál alkalmaztatásban lévők legalább az államvezetés nyíltan hangoztatott elveit kell. hogy szem előtt tartsák és legalább azokkal nem szabadna ellentétbe kerülniök. De nem ez történik s nem azt látjuk. Fel kelll tételeznünk, hogy a cenzúra tevékenysége által kifejezésre jutott politikai elVek a jelenlegi koirmánv által inspirált és ai jelenlegi kormány elvei, (Vájna Gábor közbeszól. — As elnök csenget.) T. Ház! A propagandaminiszter úr tevékenységei közül még egy dologgal kell foglalkoznom. Én és pártom megingathafatlauul és feltétlenül bízunk fegyvereink győzelmében és szükségesnek tartjuk, hogy az eziránti bizalom teljes és korlátlan: legyen az országban. Helytelennek és végzetesen elhibázottnak tartjuk azonban azt, hogy a propaganda a legtöbb esetben úgy állítjia he ezt a dolgot és olyan légkört enged a nagyközönség körében kialakulni, mintha a háború már régen be lennie fejezve, a háború el lenne döntve, azért nekünk tenni más semmit nem kell, hanem csupán a gyümölcsöket kell mén ni leszakítani. Ez abból a szempontból helytelen, mert csökkenti a nemzeti közvélemény ellenálló és teherbíró képességét az olyan átmeneti jelenségekkel szemben, amelyek csökkenteni alkalmasak fegyveres szövetségeseink és ia mi általunk kivívott hatalmas hadisikereket. A közvéleményben ma az a hit kering, hogy itt minden egyenesben vara-, az egész egy tánciskola csuoán, ahol sima parketten forognak és azután, ha egy kisebb vagy nagyobb, de elkerülhetetlen vereség vagy csatavesztés éri fegyvereinket, akkor ez a közvélemény természetesen a téliesen ellenkező hangulatba, a minden metropolitan közvéleményre jellemző pánik-hangulatba megy át. Ez nem lehet célja a miniszter úrnak. Ügy érezzük, szükséges, hogy a meginláthatatlan győzelembe vetett hitünknek állandó hangsúlyozása mellett felhívjuk a figyelmet azokra a nehézségekre és /azokra a hatalmas erőfeszítésekre, amelyek még ezen háború folyamán ránk és ^szövetségeseinkre várnak. (Antal István nemzetvédelmi pro »agán dam iniszter: Nagyon butának tetszik tartalni engem, ha ezt tetszik mondani!) Ugyancsak szükségesnek tartanám, ha a miniszter úr propaganda megbízatásának keretei között felvilágosítaná a közvéleményt arról az aknamunkáról, amelyet a kisantant államoknak menekült miniszterei és menekült kormányai Londonban ellenünk irányítanak és arról a szerepről, amit Ben es és a hasonló kisantant emberek a mi országunknak «bánnak arra az esetre, ha valaha ők diktálhatnának- Ügy érzem, hogy ezáltal a mi köz vél emén vünket közelebb hoznánk az igazsághoz, közelebb hoznánk ahhoz a célhoz, hogy raehéz időkben, ilyenek voltak már és valószín ül eir méf következnek is, egységes közvélemény teherbírással és a dolgokat elviselni tudással álljunk szemben a feladatokkal, ,T. Ház' Legvéfinail a zsidókérdéssel kapcsolatos néhány körülmén vre szeretném felhívni a fisryelmet. A zsidókérdésnek' vannak pozitív részei is, nem csupán negatív oldalai. Ilyen például a zsidóság által szabadon hagyott és az 1939:TV- te. valamint az 1941 :XV. te. által felszabadított pályák keresztény utánpótlásának 'megszervezése. A költségvetés lapjai közt ott láttuk, ho^v erre az isren nagyfontossáiÉró feladatra példának okláért összeg sen 1.477 000 pengőt szánnak az értelmiségi! munkanélküliség leküzdésére irányuló intéz kedések keretei közt. Ez a másfél millió pengőt sem kitevő összeg meni lehet elégséeres atblhoz, hogy az évtizedes hiánvoikat pótolni tudja, hogy a kereskedelemnek és az iparnak nagyifontos'ságri. és nasey hozzáértést igénvlő hel veire mep-felelŐ keresztény utánpótlást tudjon nevelni. Az utánpótlás kérdésével áll és bukik ez az ügy. Ezt mindenkinek tudnia kell. Ennék nemcsak a propagandisztikus negatív oldalával, hanem a, pozitív részével W többet kellene foglalkozni. (Ratniss Ferenc: 'Eddig még mit sem cselekedett a kultusz« minisztérium!) Érezzük, hogy a gazdaságpolitikaii pozíciók, betöltése milyen nagyfontossáígú és azt látjuk, hogy háronn hónapig tartó gyorstalpaló kurzuson próbálnak kiképezni úgynevezett utódokat. Ez elégtelen, ha csak ezek

! az utódok nem egészen magas.