Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-310
Âz országgyűlés képviselőházának 310. ülése 1942 november 20-án, pénteken. •20 pozícióba kerülnek, inert, abban az esetben semmiféle továbbképzésre nincs szükségük, hiszen születéstől fogva alkalmasak bizonyos foknál magasabb pozíciók tökéletes betöltésére. Ami ezek közt a keretek közt történik és amit a kormány a zsidótörvény körül csiniál, az 'semuiiesetre sem elégíthet ki bennünket. Pártunk tehát ennek a kérdésnek a leghumánusabb an, de a legradikálisabbain való megoldásált sürgeti. Közben az történik, hogy hónapok^ és esztendők óta csak körüiszagoljuk ezt a kérdést, mindig apró kis rendelkezésed történnek, itt-ott felállítanak egy tilalomfát, erre a zsidóság a másik irányba tódul, majd ott állítanak fel egyet és akkor megint vissza.; tódul anélkül, hogy egy szerves és átfogó Programm keretében ezt a dolgot nyugvópontra, hoznánk addig az ideig is, míg ennek a kérdésnek végleges megoldása végre aktuális lesz. Ügyszólván egész politikai életünk mar íhiónapok óta a zsidókérdés körüli kör forgásban merül ki, pedig ennek a kérdésnek mielőbbi teljes és végleges elintézéséveil meg lehetne teremteni, végre azt a lelki '• összhangot, amelynek megtérteimtése után elő lehetne venni ez ugyancsak nagyfontosságú, szociális problémákat is. Így ionban az idő csak pepecseléssel telik el és nem jut idő más problémák számára, Kernéivé azt, hogy mindazokra a kérdésekre, amelyeket itt felvetni bátor voltam; választ fogok kapni, a kormányzat iránti iáltaliámois politikai bizalmatlanságom külső megnyilvánulásaként a költségvetést nem fogadom, el. (Rajniss Ferenc: Az iösszeférhetíetlenség megbukott!) Elnök: Szólásra következik 1 ? Nagy Ferenc jegyző: Nyirő József! Elnök: Nyirő József képviselő urat illeti a szó. Nyirő József: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a nemzetnevelésügyi és a propagandaügyi minisztérium költségvetésével kapcsolatosan elhangzott előbbi felszólalásokra .válaszul issi néhány elvi jelentőségű megállapítást tehessek. (Halljuk! Halljuk!) A legsürgősebb és a legfontosabb feladatok egyike természetesen a nemzetnevelésügy kérdései, mert a nemzetnevelés tulajdonképpen a történelem tudatos és nemcsak a jelen, hanem a jövő fejlődés útjait is tekintetbevevő irányítása, hiszen maga a történelem is állandó és szükségszerű fejlődés, soha meg nem szűnő folyamat, amely az egyén részéről éppen úgy, mint az őszes közületektől pillanatról-pillanatra állásfoglalást kíván meg. Ez szavainkban, tetteinkben, az élet ezerféle változatálban nyilatkozik meg és visszavonhatatlan kihatást gyakorol sorsunkra. A nemzetnevelésnek éppen ezért meg kell teremtenie azokat a külső' és belső feltételeket, amelyek nemcsak a nemzet jelen életét és boldogulási életlehetőségeit adják meg, hanem fennmaradásuk kiteljesülésének, jövendőjének alapjait is biztosítják, hogy a népek, nemzetek szükségszerű versenyében erejének és hivatottságának történelmi és éleitjogainak megfelelő helyét és helyzetét elfoglalhassa a világ előre nem látható akármilyen' nagy kedvező vagy kedvezőtlen eseményei, há"borúk és katasztrófák, szellemi vagy gazdasági megpróbáltatások és összeütközések ellenére is. Jelen és jövőbeli biztonságunkat azonban csak a saját történelmi, múltján és a jogfolytonosságon álló, sem belső, sem külső ellenségtől meg nem rendíthető nemzetléjek «izilárdsága, emelkedettsége, tisztasága és teljessége nyújthatja csak a nemzet számára. (Ügy van! Úgy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Társtalan, elsősorban megunkrautalt nép vagyunk, biztonságunk és fennmaradásunk föltételeit önmagunkban kell keresnünk mindenekelőtt, mert csak így kerülhetjük el a veszedelmet, hogy a nemzet élete, jelene és jövendője ne legyen esetlegességeknek kitéve, akármilyen előre nem látható soriszerűségeknek, amelyeknek történelmünk folyamán mint Muhi-puszita, Mohács, Trianon jelentkeztek. A magyair történelemnek éppen ezek a fekete dátumai bizonyítják, hogy az ezeket előidéző okokat főleg önmagunkban kell keresnünk, a nemzeti erők meggyengülésében., szét húzásában, a nemzetiélek megbomlásában, a minden nemzetnél, tehát nálunk is megtalálható hibák felülkerekedésében. A külső körűt menyek, hatalmi tényezők azért lettek úrrá fölöttünk, mert megfeledkeztünk róla, hogy a nemzet élete nem szerencsejáték, nem valószínűségekre épített próbálkozások bizonytalan sága, nem is diplomáciai sikerek, vagy sikertelenségek eredője, a nemzetközi vonalvezetés szerencsés vagy kévésbbé szerencsés, de mindig csak időre szóló helyzeti előnye és illeszkedés, hanem magának a nemzet valóságos erejének, önmagából adódó súlyának, tekintélyének, igazságának és jogainak, nemzeti lényegének természetes és szükségszerű érvényesülése befelé éppen úgy, mint nemzetközi téren. i ; ; Ha mindennek tudatában és birtokaiban vagyunk, a magyar nemzet sorskérdései, létünk és fennmaradásunk nem fog függeni, mert többé nem függhet sem világháborúik akármilyen kimenetelétől, az új Európa, új világhelyzet, az emberiség akármilyen új elrendeződésének hatalmi és mennyiség béli túlsúlyától, békeasztaiok bosszújától] vagy ajándékától, hanem a nemzet értékességének, végzett munkájának és áldozatainak megbecsülésétől, erejének és életfeltételeinek teljes jtfgú és valóságos érvényesítésétől. Hogy ez így legyen ma, így legyen holnap és mindig, '.annak titka a nemzetiélekben rejlik. Ez sugározza ki magából az egésziséges és megtartó közszellemet, alakítja ki az egyénben és közösségekben a legegyszerűbb magyartól kezdve a kormányzat felellős tényezőiig és az államvezetés bölcs irányításáig kiterjedően egyfelől a világoslátású, elfogultságoktól mentes, kemény magyar öntudatot és célttudatosságot, amely az áldozatos munkának és magasszintű kötelességteljesítésnek nagy törvényét nem paragrafusokból és. a félelem, vagy külső kényszerítésnek hatása alatt, bianem a szabad elhatározás és áldozatos köteliességtudat önkéntes és magyarhoz méltó szép belső indításábóil és mélységéből meríti. Az így gondolkodás és cselekvésnek azonban nem szabad csak a magasabb szellemi és lelki szinten állóikra, a kivételesekre, a nemzet tigy nevezett »jobbjai«-ra kiterjednie, bainem ebbe a, belső nemzetértékességbe bele kell tartoznia minden magyatrnak, akármilyen sorsra vagy posztra hivatott él. Ezen ai téren el kell tűnnie köztünk minden válaszfalnak azonnal legyen az társadalmi, vallási, vagy bármely különbség, ami magyart a magyartól elválaszthat. Nem szabad megvárni, ainig ez az igazság a súlyos történelmi megpróbáltatások során önmagától érvényesül, mint ez velünk történt a kisebbségi sorsban, vagy érvényesült e történelem folyamán mindig, amikor a nem-
