Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-317

378 Az országgyűlés képviselőházának SÍf. i niszter uraktól, lefelé az utolsó községi írnokig, kell, hagy tisztelettel nézzék és róluk vegyiének példát, igen fontosnak tartom, hogy végre a íalusi nép is lássa, hogy a községben, a járásban, a megyében ne csak az adófizető szerepét játssza, hanem értékes eleiméi révén szóhoz is jut. Ne csak azok vegyenek riészt a különböző közületeik sorai ban, aikik bizonyos ismeretség»geli, bizonyos iössizeköt'tetésekkel víagy komasággal rendelkeznek a vezető tisztviselők felé, mert lehet, hog[y ez egy darabig megy, de oiztosan megjön a reakció, ami felesleges és elkerülhető. Meglepő volt például nálunk, Somogy vármegyében, hogy a vármegyei kisgyűlésre egyszerre választották meg tagul az alispán vejét és öccsét. Kitűnő emberek, de a vármegye mégsem lehet családi hitbizomány és most a vármegyei felsőházi választások előtt is nagy érdeklődéssel nézünk elébe annak, hogy vájjon az alispán úr melyik rokonnak vagy ibarátnak fog kedvezni. T. Házi Szeretnék m!é|gi röviden foglalkozni a Jurcsek-féle tervvel, amellyel mindkét oldalról szakszerűen foglalkoztak már. A Jurcsekféle tervet én talán megvalósíthatónak tairtom (Felkiáltások a szélsőbaloldalion: Talán? — Kassay Károly: No, jól nézünk ki! — Piukovich József: Már a kormánypárton is azt mondják, hogy talán!), de még jobban ki kell dolgozni, mert a terv még nincs kellően kidolgozva, (vitéz Jaross Andor: Át kell dolgozni!) itt csak egészen kis dolgokat akarok érinteni, amelyek azonban falun mégis nagy szerepet játszanak. Például a tengeribeszolgáltatásnál figyelembe kell venni a családtagok számát. Nem mindegy az, hogy egy egygyermekes család vagy egy nyolcgyermekes család szolgáltatja be ugyanazt a tengerimennyiséget, i (Börcs János: Ügy van!) A búza beszolgáltatását szintén valamiképpen rendiezni kell, mégpedig szintén másképpen az egygyermekes kisgazdánál és másképpen a többgyermekesnél, hogy a minimum megmaradjon annak a kisembernek is. (Helyeslés.) Kitérek itt arra is, hogy ma bizonyos propaganda folyik, hogy termeljünk olajosmagvakat, termeljünk ipari növényeket. Mi gazdák mindenesetre, megtermelj ük azt, ami lehetséges és szükséges. A mi részünkről szabotázs nem lesz, azt merem állítani (Ügy van! Úgy van!), de vigyázni kell arra, hogy a rendeletek ne bírjanak olyan jellegeiéi, hogy az ország többtermelését bizonyos tekintetben megállítsák. Mert kérdezem például, van-e értelme a ricinustermelés foriszírozásának olyan vidékeken, ahol a ricinus nein terem meg?

1 A barcsi járásiban utánanéztem, hogy milyen volt a ricinustermés. Ahol körülbelül 2000— 3000 holdon termett ricinus, (Rajniss Ferenc: Maguknak sem volt elég!) növényenkint csak 2—3 buga érett be. Érdemes volt annyi területet ricinussal bevetni, ahol a .ricinus úgysem terem meg és nem volt kár azt a földiét a búza, a kukorica vagy az árpa elől elvenni, amelyre égető szükség van és amely ott megterem? Nagyon kell tehát erre vigyázni. Lehet, hoigy vannak vidékek ebben az országban, ahol egyes olajosmagvak jól megteremnek, de egyes vidékeken nem teremnek meg. Hiába, nem írhat; juk elő ,az időjárást, hogy addig tartson a jjó idő, amíg ezek az olajosmagvak beérnek. Vigyázni kell tehát arra, hogy csak olyan terményeket termeljünk, amelyeket érdemes termelni, nehogy a földet elvegyük olyan növények számára, amelyek nem teremnek meg. De hiába termelünk, ha nem vigyázunk lése Íd42 december 1-èn, kedâeûi arra is, hogy a termés értékesítése és szállítása is minden tekintetben zavartalan legyen. Felhívom a t. közellátásügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy Erdőosokonyán már két vaigón kukorica befülledt azért, mert nem szállították el. (Börcs János: Megmondtuk előre, hogy ez lesz a vége!) Ezek olyan kérdések, amelyeket meg kell vizsgálni. Meg kell nézni, ki a hibás ahban, hogy amikor a gazda rendben odaviszi, odaszállítja a terményeit, akkor nem szállítják el onnan és a termény elromlik. Két vágón kukorica ma óriási tétel, amelyért bizony kár, ha elvész a közfogyasztás számára. (Horváth Géza: Van így máshol is!) T. Ház! Háborúban vagyunk, komoly háborúban. Létünkért, a jövő ezer évért küzdünk. Drága honvédeink kint a Don partján, mi idehaza Kint karddal, puskával, mi idehaza ekével, szerszámmal harcolunk. De kell, hogy mindnyájunk lelke egyet érezzen, mindnyájunkat hasson át az az egységes gondolat, hogy magyarok vagyunk. Ne nézzük azt, hogy ki szegény, ki gazdag, ne nézzük azt, hogy mi az, ami bennünket elválaszt. A magyar úr keze találja me.g a magyar paraszt kezét (Helyeslés. — Piukovich József: Kéz a kézben!) és kézfogásuk legyen a magyar léleknek őszinte megdobbanása. Ma minden magyarnak egy fronton van a helye, ma minden magyarnak egyet kell akarnia: segíteni, dolgozni és áldozatot hozni. (Helyeslés és taps.) T. Ház! A költségvetési vita során elhangzott miniszteri beszédek egy-egy passzusa mind ezt a törhetetlen akarást sugározta, (vitéz Jaross Andor: Komolyan? — Piukovich József: Dacosan!), a magyar élet alapköveinek lerakását célozta. Nekünk, magyaroknak, hinnünk kell és bíznunk. Szövetségeseinkkel együtt hűséges barátságban osztozunk az új Európa megépítésének nem könnyű terhében. Bizalmat adva, bizalmat várva menetelünk a magyar politika felelős vezetői által kijelölt úton. Nem kérdezünk sem idegenből beszélő rádiószpíkereket, sem zugban propagandát sugárzó izraelitákat, csak egyet kérdezünk: melyik. ae az út, amelyet a magyar lélek, a magyar világnézet, a magyar felfogás diktál nekünk? És ez az: törhetetlenül haladni a magyar feltámadás felé, afelé a magyar feltámadás felé, amelyről elhunyt nagy halottaink, Gömbös Gyula, Darányi Kálmán, gróf Csáky István álmodoztak. (Mozgás a baloldalon.) A kormány ezen az úton jár, ezért a felhatalmazást megadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — A szónokot üdvözUk.) Elnök: Szólásra következik? Incze Antal jegyző: Rajniss Ferenc! Elnök: Rajniss Ferenc képviselő urait illeti a szó. Rajniss Ferenc: T. Ház! (Halljuk! Hulljuk! a szélsőbaloldolon.) Előttem szólott igen t. képviselőtársa iim heszédének csak három pontjára óhajtok röviden válaszolni. Festetics gróf t. képviselőtársam csodálkozik azon, hogy a zsidó vállalatokhoz nem a java keresztény gazdasági erők kerültek. A világon páratlanul álló szervezetet teremtettünk meg akkor, amikor a törvényhozás által meghozott és kihirdetett zsidóellenes törvények végrehajtásával a zsidóságot bíztuk meg. (Ügy van! Ügy i^n! a szélsőbaloldalion.) Mert mi más ez, mint a zsidóság felhatalmazása az árjásításra, hogy Ő válassza ki azt, hogy milyen keresztényekre van szükség. (Derültség.)