Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-317

Az országgyűlés képviselőházának S17. reszteny vallású könyvkereskedőtől egy rendelő lapot, amelyben a legújabb angol könyveket ás regényeket ajánlotta nekem megvételre. Akkor szólottam a propagandaminiszter úrnak; nem tartom helyesnek, hogy a mai időkben, amikor valóban háborúban vagyunk, amikor itt angol bombák esnek Budapestre, akkor mi az angol irodalmat propagáljuk, hiszen van magyar inoldíalmi mű elég és akkor a propagandaminiszter úr ne •klem meg is Ígérte* hogy ezt a gonldoHatlot, amelyet helyesnek tartott, meg fogja fogadni. Ám, éppen tegnap vagy tegnapelőtt kaptam egy újabb ilyen kiß írást, amelyben a Daphne du Maurier: »Frienchmannö Greek« és a Hugh Walpole: »The Blind Maa/s House« című könyveket ajánlottiák nekem, mimt könyvújdonságokat. (Piukovich József: Ki ajánlotta? — Zaj.) Azt hiszem, az ilyen jdbk gokat mellőzni kellene, hiszen nem szükséges, hogy ima itt idegen in äveknek csináljanak propagandát. _ A nemzetiségi kéiridésrői is beszéltek képviselőtársaim. Nekem az a véleményem, hogy ezt a kérdést sem a bürokrácia útjain lehet megoldáshoz vezetni, hanem csakis úgy, ha olyan emberek intézik, akik praikitikusok és nemcsak teóriában foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Hallottuk a miniszterelnök úr álláspontját, amely világos és kár lenne, ha ez a világos álláspont nem találná meg az utat a nemzetiségeik' felé. Kerületemben magyar, sváb és horvát községek vannak egymás mellett és. voltak békességben évtizedeken keresztül. Egyetértésben éltek, becsülték egymást, sem irigység

1

, sem lenézés nem homályosította el a kellemes együttélést. A világháború alatt is láthattuk, hogy ezek a különböző nemzetiségű és magyar emberek együtt forgatták a magyar fegyvereket. S itt megemlítem, ha kérdeztük őket, egyiknek sem volt kifogása a másik ellen. A múltkor kezembe került egy régi időkből származó elemi iskolai olvasókönyv, amelyet nemzetiségi helyeiken használtak. Egy volt képviselőtársunknak, Petrovácz Gyulának az apja szerkesztette ezt a könyvet és mindjárt az első ikis olvasmány, amely ebben a, könyvben volt, így hangzik (olvassa): »Szigetvár am Flusse Almás geleigen, bleibt ein ewig berühmter Ort: dienn hier opferte Held Nikolaus Zrínyi sein! Leben für König und Vaterland«, azaz: »Szigetvár egy örökké híres hely az Almás folyó mentén, mert itt áldozita fel életét hősi Zrínyi Miklós a. királyért és hazáért«. Ez volt az a szellem, amelyben régente a kisebbség nevelkedett és ez a nevelés tette egységessé a szentistváni határokon belül élő lakosság lelkületét. Ma is a megértést kell _ keresnünk, igyekeznünk kell, hogy azok, akik a, magyar határokon belül élni akarnak), megtalálják az utat a lelkek asszimilációjához. Nem szabad tehát az ellenségeskedést szítani, mert •aki ezt teszi, súlyos felelőtlenséget követ el. Vannak egyesek, akik nem akarják megérteni a kormányzat intencióit. Itt nemzetünk érdekében intézkedésire van szükség és ezt be kell látnunk, de ugyanakkor óvakodnunk kell attól, hogy az agitátori minőség jó anyagi bázist jelentsen, mert állítom, hogy ez a kérdés azóta fajult el, amióta az agitátorok felelőtlenül beszélhetnek. Ne higgye senki se, hogy mi ülése 1942 december 1-én, kedden. 377 svábjainktól szabadulni akarunk. Évszázadok óta becsültük szorgalmukat, munkájukat, szokásaikat és kérjük tőlük, is ugyanezt. A miniszterelnök úr által mondott irányelveket kell itt követnünk. Nem mulaszthatom el, hogy ez alkalommal meg ne emlékezzem azokról a horvát anyanyelvű magyarokról, akik a Dráva partján élnek és a kétéves szerb megszállás ellenére is a leghűbb, a legjobb magyarok maradtak (Ügy van! Ügy van!) Még néhány kérdéssel szeretnék röviden foglalkozni. Szintén egy kérdés, amely igen sokat szerepel a magyar közéletben és ez az összeférhetlenségi kérdés. Tényleg olyan kérdés, amely annyira aktuális, hogy újságok, cikkek foglalkoznak vele. Merem állítani, hogy bizalmi kérdés is, (Ügy van! Úgy van!) Mi. akik itt a Házban ülünk, választásunk előtt egy ívet töltöttünk ki és minden választó tudta, kit választ meg: földbirtokost, orvost, ügyvédet, vállalkozót, mesterembert és ezt a férfiút méltónak tartotta bizalmára. Ma azonban nagyon szokásos, hogy a törvényhozás tagjai hol ebben, hol abban a kereskedelmi társaságban vagy bárhol másutt foglalnak helyet, mint igazgatósági tagok, elnökök, tanácsadók. Ezt nem tartom helyesnek. Ameddig a képviselői mandátum tart, addig foglalkozzunk azzal, amivel idáig is foglalkoztunk. (Helyeslés.) A mandátum után mindenki azt teheti, amit akar. Ne feledjük el, hogy mi itt egy kirakatbán ülünk, az ország néz reánk és életünkben semmit ne kövessünk el olyat, amely az ország közvéleményének bizalmát valamiképpen is zavarná velünk szemben. (Rajniss Ferenc: Ki az akadály? Erről beszéljem!) Kérem a t. kormányt, máltóztassék az összeférhetlenségi törvényt mielőbb a Ház elé hozni. (Rajniss Ferenc: A temetőben van!) Ezzel a kérdéssel összefügg a tisztviselői kar nívója is. Tartsunk jóldotált tisztviselői kart, mert csak az tudja hivatását függetlenül és jól elintézni. Ha tisztviselő túl van terhelve, nemcsak gondokkal, hanem napi terhekkel is, akkor ennek feltétlenül a munkája látja kárát. Ne feledjük, hogy bármilyen kitűnő is a magyar tisztviselő, egy magáról megfeledkezett tisztviselő miatt sokszor érdemtelen támadás éri azokat is, akik a helyzet magaslatán állanak. Kérem a kormányzatot, hogy a magukról megfeledkezett és a hivatali hatalommnl nem helyesen bánó tisztviselőkkel a legszigorúbban járjon el. Lehetetlennek tartom például azt, ••' ami Somogy megyében. Somogyhárságy községben történt, hogy az árpát az egész községben a jegyző szedje össze, persze maximális áron, csendőri assisztenciával, még azoktól is, akiknek szükségük volt rá és egyszerre 40 disznót beállítson és azokat hizlalja most. Azt hiszem. nem a jegyző úrnak kötelessége ma disznót hizlalni, hanem a termelőknek. Akiktől a jegyző az árpát elvette, azok ugyanakkor kaptak tőle árpavásárlási engedélyeket, amelyeket természetesen mem tudtak felhasználni, mert a jegyző úr az egész községben összevette az árpát. Hat hete, hogy erről a főispán úrnak jelentést adtam be, de mindezideig megnyugtatóan a kérdés elintézve nincs.^ Reméljük, hogy hamarosan elintézik. (Rajniss Ferenc: Majd az alispán úr!) Nagyon helytelen, ha ilyen események fordulnak elő, mert a vezetőket ma, kezdve a mi-