Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-317

376 Az országgyűlés képviselőházának 317. (Rajniss Ferenc: Miniszter akkor is marad! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Ma van szükség arra, hogy a két osztály, amely a turáni átkos múltban annyi harcot vívott, a kisgazda és a magyar úr megtalálja egymást, hogy egymás szemébe nézhessenek őszintén, a közös munka alapján. Nagyon sok függ attól, hogy végre igazán testvért lát-e egymásban az úr és paraszt, (Úgy van! Ügy van! jöbbfelől.) vagy a fürkésző két tekintet még mindig megtörik-e egy láthatatlan válaszfalon. T. Ház! Én azt hiszem, mindkét osztály érzi, hogy a fajtánknak most szüksége van arra a ;nagy újjászületésre, arra a teljes felkészülésre, amelyért ma ez a világnézeti harc folyik. Szükséges, hogy úr és paraszt összeforrjunk, mert új és különb magyarság vagy belőlünk lesz, vagy soha nem lesz. (Úgy van! Ügy van! jöbbfelől) A magyar falu nívóját emelni kell és ezen a vonalon a kormányzat már tett is lépéseket. Egyes képviselőtársaimmal ellentétben, akik a városi építkezéseket sürgették, az én véleményem szerint sokkal foltosabb, hogy a falú építkezésére is fordítsunk gondot. (Ügy van! Úgy van! jöbbfelől.) Mi, aikik faluról jöttünk fel Pestre, csodálkozva látjuk, hogy például a tavalyi esztendőben itt gombamódra épültek a házak s ha az ember megkérdezte, hogy kik építtetik, kiderült, hogy csupa zsidó. Ugyanakkor pedig azt láttuk, hogy a falun megakadtak az iskolaépítések, isőt több helyen elakadt az Oncsa.házak építése is, mert nem kaptak anyagot. Ha a falu szép, rendes épületekkel rendelkezik, véleményem szerint az emberek nem fognak annyira tódulni a városba. Egyáltalán felhívom a kormányzat figyelmét arra, szenteljünk különös gondot a falusi lakosság városba tódulására, amely szerintem ma már túlméretezett és egészségtelen folyamat. Sajnos,, sokan vannak már, akik szégyenlik az eke szarvát és inkább a városokba törekszlenek a börtönőri vagy altiszti állások felé, amelyeknek pedig tulajdonképpen a városi lakosság részére kellene fenntartva lenniök. Sok szó esett már az építkezésekről és most bátor vagyok felvetni a kérdést, vájjon intézkedett-e már és fog-e intézkedni a kormány amiatt, hogy Budapesten rengeteg olyan ember van, aki két lakást tart. Lakásínségben vagyunk, a fiatal házasok nem tudnak lakást találni, lehetetlen tehát, hogy ugyanakkor ©gyes embereknek Budapesten két lakásuk is legyen. Itt közbe kell lépni. Mindenkinek meg kell értenie ezeknek a nehéz időknek a szavát és meg kell elégedni egy lakással. Idetartozik a nagy zsidó lakások ügye. Egyedülálló (emberek laknak 5-, 6-, 7-szobás nagy lakásokbam. Itt tehát bizonyos lépéseket kell tenni, mert a lakáshiányt valamiképpen meg kell szüntetnünk. Az Oti. jelentésében 52 millió pengő vagyont mutat ki. Van itt ©lég tőke, megvolna tehát a lehetőség arra, hogy az Oti.-t is rászoríthassuk kislakás os hazak építésére. Már pedig az is a szociális kérdések levezetéséhez tartozik, hogy az embereket lakáshoz juttassuk. Hiszen különben ki építsen ma házakat, amikor a keresztény magántőke — mondjuk meg őszintén — elég gyönge. Csak az ilyen nagy intézményeik kötelezhetők az építésre, hiszen a mi pénzünk folyik be hozzájuk, mi fizetjük be oda azokat a pengőket, azokat a súlyos milliókat. Niejkem, sajnos, sok dolgom van az ülése 1942 december l-en

} kedden* Oti.-vai, miutáin, elég sok alkalmazottam van. Sajnos, az Oti. által juttatott látható és láthatatlan jótétemények mellett, mellesleg mindig külön orvost is kell tartanom, aki alkalmazottaimat gyógyítsa, mert legyünk tisztában azzal, hogy Iha valaki csak az Oti.-ra van utalva, bizony nagyon kevés kilátása van rá, hogy egészségét visszanyerje. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szükség van tehát a reformra az Oti.-nál is és itt mindjárt felhívom, a figyelmet arra, hogy igen helyes lenne ott is bevezetni a szabad orvosválasztást, (Helyeslés a középen.) amely másutt már megvalósult. Mindenesetre így sokkal szociálrabban és jobban lehetne a kérdést megoldani. Még egy kérdéssel szeretnék itt foglalkozni, a fővárossal kapcsolatban!. Háború sebesültek nélkül, sajnos, nem viselhető és bizony vannak derék honvódcink, akik a frontról sebesülten, vagy betegen térnek haza. Itt vanl Budapest szívében egy gyönyörű virágoskert, a Margit-sziget. Ázt hiszem, éppen sebesült és beteg honvédőink érdemlik meg leginkább az ország legszebb virágoskertjét. Nagyon kérném tehát a tisztelt kormányt, foglalkozzék azzal a kérdéssel, hogy a Közmunkatanács a Margit-szigetet az összes szállodákkal együtt aján^a fel a honvédeknek, hogy ott ^ visszakaphassák egészségüket. (Baky László: Bessenyey más véleményen van!) Van elég szálloda Budapesten, ahova az embereket el lehet helyezni. A Margit-szigetre és a Sváb-hegyre, erre a két üdülőhelyre keresztény magyar ember úgysem mehet üdülni. Az a sok zsidó, aki most ott üdül, menjen vissza budapesti lakásába, a Szigetre és a Sváb-hegyre pedig mehessenek el honvédeink, hogy ott visszaadhassuk egészségüket és jól érezhessék magukat. (Helyeslés a középen és a szélsőbaloldalon.) Ide kapcsolódik aa a gondolat is. amelyet már a nemzetvédelmi propagandaminiszter ur is említett, hogy ma mindnyájunk kötelessége, hogy a nemzet véleményét egységesítsük, hogy az egész nemzet egy felfogásra jusson. Erre igen nagy szükség vaui (Egy hang a szélsőbaloldWon: Szükség volna!) Még a tisztelt ellenzéki oldalról is láthattuk az egész költségvetési vita során elhangzott felszólalásokban, hogy ők is azon a véleményen vannak, hogy a mai háborús időkben kerüljünk minden szándékos ellentétet, amely köztünk! felmerülhetne és igyekezzünk a nagy magyar feladatok útját járni és kialakítani azt a magyar világnézetet, amelyet a kormányzat is hirdet. Ezt a világnézetet nehéz megtalálni, mert ha valahol megállok ma egy újságárus boltnál, az egyik oldalon látom a Pesti Újságot és a Magyarságot, a másik olnalon pedig a Népszavát és más hasonló újságokat. (Piukovich József! És a Magyar Nemzetet!) Ha az ember nine® tisztában az újságok jellegével, »igazán nehezen tud eligazodni a sok világnézet között, amelyeket minden egyes újság a maga fazonja szerint diktál., Döntöttünk már, hogy keresztény magyar világnézeti alapon járunk, ezt minidlen vonalon tartsuk is be. Ez lenne a legjobb és akkor nem lesznek mindenféle lelkiismereti viták, hogy melyik! tulajdonképpen) az a vonal, amelyen nekünk járnunk kell. Háborúban vagyunk és az elmúlt hetekben kaptam itt egy budapesti, nem tudom milyen vallású, de ntem hiszem, hogy ke-