Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-317

Àz országgyűlés képviselőházának 317. ülése 1942 december 1-én, kedden, 8?5valamilyen formában tovább fenn akarják tartani. Szégyenletes szerintem, hogy sokszor talán előkelő magyar keresztények mint a zsidók segítőtársai, macyaiul diszgójok szerepelnek. Egész Európában bevezették már a sárga jelvényt. Legutóbb Bulgáriában is, ahol tudomásom szerint igen kevés zsidó van, a zsidók tárga jelvényekkel járkálnak. Mi vagyunk az egyedüli ország, ahol ezt a jelvényt még nem vezették be, (Rajniss Ferene: De Algírban leszedték!) Nagyon megfontolandónak tartom, hogy ezt a jelvényt végre mi is vezessük be, mégpedig az egyenlő eUbánás aliapján necsak a faJusi kis zsidókra és szatócsokra tegyük rá ezt a jelvényt, hanem igenis felfelé, a mindenható vezérigazgatóikig is. (Zaj a szélsőbaloldaIon.) T. Ház! Mi egy új magyar szellemiért harcolunk. Mi egy új Európát akarunk. Elíképzelhető-e ez addig, míg a zsidó bomlasztó elemek Keztünk vannakf Halljuk ugyanis aztj, hogy a zsidóság mennyi jót tett, mennyi áldozatot hozott az idők folyamán. Kérdem, hozott-e akkor áldozatot, ha az neki nem hozott valamilyen előnyt 1 Hiszen tudjuk a régi liberális időkbői, hogy amikor címeket és rangokat adtak a zsidókuak, ezekéit bizonyos követelésekkel egyesítették és a kormányok természetesen, ha azt akarták, hogy a zsicfcó fizessen, adjon nagyobb hitelt, kapott érte titulust és rangot. Azt hiszem, egyezik a véleményünk abban, hogy akiknek ősei még a nyugati államok gettóinak temetőiben nyugodnak, ataok hiába építenek ina, gyönyörű keresztény mauzóleumokat, hogy azokba temetkezzenek, belsőleg !

és láthatatlanul bomlasztóan a zsidó szellem megmarad. Emlegetjük, hogy egyszerre a zsidók lebontását nem lehet eszközölni. Már több év állt rendelkezésünkre és azt látjuk, hogy sokszor nem a ^legkitűnőbb magyar állt a, zsidó üzemek élére, hanem a zsidó szellemiség által rabul ejett ember, aki természetesen nem azzal a szellemmel dolgozott, amelyért mi harcolunk, hanem a zsidó szellemiség szolgája lett. Ezért nem megy sokszor az átállítás. (Igás! ÏJgy van! a jobboldalon.) Sajnos, a protekcionizmus szintén elég jól ki van fejlődve. Sokszor fáj, ha az ember azt hallja, hogy egyesek előkelő összeköttetéseikre hivatkozva akarnak állásokat elfoglalni. Magam is állítom, hogy a magyar fiatalság igen kitűnő tartalék, amelyből igen sok szorgalmas, képzett egyént hozhatunk a magyar kereskedelmi, ipari és kulturális életbe. Helyre kell állítanunk ismét a bizalmat a tudásban, a képzettségben, a hozzáértésblen. Elmúlott a jó régi táblabírák idecie. Minden ember üljön arra a helyre, amelyre való. IMIa azonban, sajnos, mindenki a legmagasabb poziciókbíin akarja kezdeni. Sokszor látom, hogy a fiatalság válogat, nem akar alantasabb állásba kerülni, mindjárt vezető szerepet akar. Ez nem helyes. Mindenesetre azonban, ha a közvélemény azt fogja látni, hogy csak a tudás, csak a képzettség a döntő akkor a bizalom ismét helyre fog állni és a kezdők is jobban fognak igyekezni, ha csak akkor lesz előmenetel, ha jól kitüntetik magukat és megállják helyüket. Egy másik igen fontos kérdés, amely Bánjainkban, sokat szerepel, a földkérdés. Évtizedek óta vajúdó kérdés ez és a háború talán, ha hátráltatta is, de mégis a háború utáni idők követelik, hogy ezzel a kérdéssel is sürgősebben foglalkozzunk. Vannak hangok, amelyek azt mondják, hogy egy földreform a mai időkben a ttermelés csölkkenásét vonná maga után. Ezek a hangok rendesen zsidó oldalról jönnek, a saját fődíjukét akarják ezzel megmenteni. (Piukovich József: Az Omge is ezt mondja! Mondja ezt a kormány is!) Nem osztozom ebben a véleményben, miért a zsidóbirtokok termelése úgyis csökkenni fog. Magától értetődik, hogy az a zsidó, amikor nem tudja, meddig lesz az övé az a föld nem fog olyan intenzíven termelni, (Egy häng a szélsőjobboldalon: Spk példa van már ról/ij. a termelést a zsidók egész biztosan nem fogják folytatni, tehát így kiesés mindenesetre lesz. Kimondtuk, hogy a zsidó földeket igénvbevesszük a keresztényiek és a magyar nemzet szükségletére. Minél előbb adjak át is ezeket a földeket erre a célra. A háború után dicső honvédeink vissza fognak térni. Jó lenne, ha akkor a zsidó földek már rendelkezésre állanának, még pedig úgy, hogy a zsidó birtokokat pár addig is egy állami szerv venné kezelésbe, szakemberek vezetése alatt. így a termelés továbbfolyatódna, a föld rendelkezésünkre állna, ha honvédeink visszajönnek, azt a földet ha kívánják átvehetik. T. Ház! Nagyon feltűnt az, hogy már igen sokan igényelnek ezekből a zsidóföldlekből. Igen sokan megveszik azt iá földét, legalább meg akarják venni, hogy meneküljenek a pénztől. A földet, mint értékálló jószágot akarják maguknak biztosítani. Igen sokan vannak, akik azt a földet nem azért akarják, hogy mint gazdák azt műveljék, hanem csak pénzük biztosítására akarják felhasználni. Igen fontosnak tartom tehát, hogy elsősorban azok kapják azt a földet, akik meg is művelik és szeretik! (Derültség.) Láttuk az , Ofb. nyomán, mennyi baj származott a megkésett intézkedésekből. Akkor is mindenhol voltak igénylők. Jöttek a jelentések a föl dmív élés üsryi minisztériumba, hogy nincs igénylő. Amikor azután pontosabban megnéztük, akkor láttuk, hogy míg egyes jegyzőktől jelentések jöttek, hogy nincs igénylő, a végén a jegyző úr vagy a rokonsága abba a földbe beleült. Most azután mi képviselők veszekedhetünk, hogy ott mi legyen. Igen, már eleve vigyázni kell a visszaélésekre az egész földkérdés megoldásánál. (Piukovieh József: Gyöngyös most adta ki földjeit 12 évre zsidónak! — Zaj. — Elnök csenget.) A magyar falusi társadalmat természetesen tovább kell képezni. (Rajniss Ferenc: Helyes!) A téli gazdasági iskolák és tanfolyamok kifejlesztése igen áldásos tevékenysége a kormányzatnak, mert gazdákra van szükségünk, mégpedig képesített gazdákra és gazdaszövetségre is, ahol a kis- és nagygazda együtt, kéz a kézben míveli és istápolja a magyar földet. Nem parasztszövetségre van szükség, (Baky László: Nem bizony!) amely politikai alapon óhajt ezekhez a kérdésekhez hozzányúlni, nem politizáló kisgazdákra vagy képviselőjelöltekre, hanem dolgozó komoly magyar gazdákra van szükség. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Háború van, a magyarok ma társadalmi különbség nélkül mind imádkozzák a Miatyánkot a mindennapi kenyérért, amelyet jegyre kapnak. Örülünk annak, hogy a közellátási miniszter úr elosztása alapján az ország élelmezése biztosítva van. Bárhogyan is imádkozzunk, a kérés csak úgy teljesül, ha a két szövetséges, a barázda és a magyar szántóvető ehhez hozzásegít bennünket. A város rá van szorulva a magyar falura, mert az ország legsúlyosabb terhe valójában ma rajtunk van és mi vagyunk a felelősek azért, hogy az országban semmi meg ne álljon, mert ha a termelés megáll, az ország áll meg.