Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-317
372 Az országgyűlés képviselőházának 317, vonta le a konzekvenciáját, akkor naiv a képviselő úr. Ne feledjünk olyan könnyen, hagyjuk már el azt a magyar szokást. (Ilovszky János: Nem. is szabad felejteni!) Könnyű felejteni és megbocsátani:, mintha semmi sem történt volna. Én ezeknek az idegen fajtájúaknak, akik a forradalma mozgalmakban, a vörös uralom előidézésében részt vettek, csak azt tudnám mondani, amit régebben mondottam. (0hassa): »Vörös- és rózsaszínű forradalmárok ne beszéljenek ia jogrendről és a jogegyenlőségről. (Helyeslés a jobboldalon.) Megrögzött köztársasági népfrontotok ne játsszák ki magukat velünk szemben ailkotmányvédőknek. (Helyeslés jobbfelől.) Templomkerülő istentagadók ne állják el előttünk Isten házának bejáratát. (Helyeslés jobbfelől.) Akik odahaza és nyilvános helyeken oly előszeretettel beszélik a lipótvárosi argóra átszerelt német nyelvet, azok ne féltsék tőlünk a magyarságot. (Helyeslés a jobbés a szélsőbaloldalon,) Mi csak magyarok VOLtunk, magyarok vagyunk és maradunk, mert nem vagyunk "abban a szerencsés helyzetben, mint ők, akik mindenütt otthon vannak, bár sehol sincs nekilk hazájuk.» T. Képviselőház! Ezzel ia kérdéssel végeztem. Rátérek a külföldi magyarok szomorú helyzetére és a visszatelepítés kérdésére. Elhomályosult öntudatra vall, t. Ház, hogy nincs egyetlen olyan központi nyilvántartás, amely a világon szerteszétszórt élő, magyarul érző, lelkileg ide számító magyarok neveit tartalmazná. (Szakáts Pál: Ezt pedig oótolni kell!) A magyarság számvevőszéke elé idézzük minldiazokiat, &kik magyar lélekkel és magyar szívvel idegen ország lakói lettek, de akiknek öirök rendelés szerint itt az ősi földön a magyarság fenséges hivatásainak színhelyén élni és halni kell. Tudni akarjuk, hogy hol élnek 1 ? hányan vannak 1 hogy hívják őket? A világban szétszórt magyarság nyilvántartását követeljük. Utánuk nyúlunk és a belsőleg' korhadt .idegen elemek kitessékelésével helyet szorítunk az ősi földön számukra. (Jíelyeslés jobbfelől.) Igen t. Képviselőház! A másik oldalon is. a miniszter urak ajkán is többször elhangzott az a megállapítás, hogy beszivárogtak ide a múltban idegenek, a zsidóság salakja, amelyet — el kell ismernem — maga a beérkezett zsidóság •sem látott szívesen, mert az ő rovására vétkeztek eiziek nagyon szemérmetlenül. Beszivárogtak és helyettük az ország legértékesebb rétege,, a magyar földművelő társadalom vállalkozó szellemű egyediéi családostól vándorolták ki ebből az országból. (Egy hang a jobboldalom: Szomorú!) Égbekiáltó. Istenkáromlás számbamenő bűn, hogy akadlak kormányok abban az időben, amelyek elősegítették ezt az élőhúskiszállítást az országból, amelyek a munkanélküliséget, a munkástúltengést, a munkaalkalmak hiányát úgy akarták megoldani, hogy kivitte* a nemzet legértékesebb fiait külföldre. Szubvenciót adtunk hajóstársaságoknak, hogy mentől többet vigyenek ki! (Nagy zaj a közéven.) Pirulok és szégyellem magamat,, hogy ilyen kormányok lehettek ebben az országban. (Űgy t van! úgy van! a közéven. — Egy hang a szclsőbaloldalon. — Liberális kormányok!) Lelketlen zsidóügynököfc járták az országot és buzdították kivándorlásra az embereket, ddavarázsolták szemük elé a paradicsomot, az aranyásás és a könnyű pénzszerzés lehetőségét. Elhitették, hogy »te (magyar csak menj ki, majd ha hazajössz és hozod az aranyat, ezen háromszor-négyszerannyi földet vehetsz, mint amenyCdése 1942 december 1-én, kedden. nyit itit elkótyavetyélték. És ez nem a Iegértéktelenebb rétege volt a magyar társadalom* naik. Az az ember, aki egy szót sem tudott más nyelvien, csak magyarul s felszállt az óceánjáró hajókra és átment a tengeren Amerikába, olyan életrevalóságot, olyan életkészséget árult el, hogy igaizán kár volt ezekért; már csak ebből a szempontból is. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. Képviselőház! A nemzeti becsület kérdése, hogy ezeket hazahozzuk. A nemzeti becsület kérdése, hogy a külföldi magyarok közül necsak az amerikaiakat, hanem a Moldvában élőket, a Horvátországban, az Ószerfeiában élőket mind hazahozzuk. Vegyünk példát a külföldön most folyamatban lévő áttelepítésekről. Nem szerietek külföldön kalandozni, de erről példát vehetünk. Látjuk, milyen okosan és mil;/en szeretettel viszik ezt végbe. Ugyanezt meg kell nekünk tennünk, mert ha egy 80 milliós nagy nemzet súlyt helyez minden egyes élő fiára, annál is iokálbb kell ezt ennek a fcislétszámú magyar nemzetnek megtennie. (Élénk helyeslés.) A múltkor került a kezembe egy itt élő birodalmi németnek új beosztása, aki eddig Debrecenhez tartozott és most egy imásik »Stützpunkt «-ba, egy másik pontiba helyezték át, elte a lényeg az, hogy nyilván van tartva mindenki. Nincsen olyan pincér, előmunkás. munkavezető, olyan tisztviselő ma az. országban, aki birodalmi német, hogy ne tartanák számon, hol van, mit csinál, hogyan él, mi van vele. Elsősorban ez a mi kötelességünk. Eajtánknak védeiméről van szó és azt hiszem, ez a kérésem nem talál süket füleikre a t. kormánynak utóvégre valamennyien elsősorban magyarok vagyunk. (Ügy v®n! ügy van] jobbfelől.) Rátérve a szövetkezeti kérdésre, t. Képviselőház, bizonyos elfogultsággal beszélek erről a kérdésről, mert hiszen több mint egy negyedszázada szerény előharcosa vagyok magam is ennek a szövetkezeti gondolatnak. Önzetlenül végezltem ezt a feladatot, állást nem vállaltam sehol. Annyi száz és száz magyar lelkésszel, — katolikussal és protestánssal — annyi száz és száz tanítóval együtt végeztük'- meggyőződésből, éppen fajtánk iránti szeretetből ezt a munkát és akadnak még mindiig hangok, amelyek a szövetkezetekről nem a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoznak, sokszor támadják őket. (R. Vozáry Aladár: Az álsizöVetkezeteket!) Nemcsak az álszövetkezeteket. Ez mindig csak kibúvó. Álszövetkezetnek nem is volna szabad létezni. (R. Vozáry Aladár: Ahjol a vezérigazgatónak 200.000 ; pengőt fizetnek, az álszövtetkezet! — Mayer János: Csak kis szövetkezet van!) Ki kell küszöbölni az álszövetkezeteket, de sohasem szabad elfelejteni — sí ezt éppen a képviselő úr tudhatja, aki azon a vidéken lakilk — hogy milyen munkát végzett pl. a Hangya régebben, éppen mint a zsidó kereskedelem kiirtója, (R. Vozáry Aladár: A Hamza! Én a régi időikről (beszélek. Ez a Hangya volt. (Zaj jobbfelől.) Ott látom lelki szemem előtt a Hangya Szövetkezetnek alapitásiköiri két szobáját. Az egyik volt a raktár, a másikban benn volt Balogh Elemér könyvelőigazgató-bevásárló, mindén egysziemélyben, ott látom Károlyi Sándort, az agrárszövetkezetek lelkes szövetkezeti vezérét, ott látom Meskó Pált, aki szekéren megy faluról-falura, ébreszti a keresztény -lelkiismeretet és tisztítja a zsidó túltengéstől, a zsidó uzsorától a) magyar falut. Magam előtt látom Egán Edét és
