Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-317

Az országgyűlés képviselőházának 317. ii ben nem találkoztam, velük. De az Újság', amely ezt kihozta, nagyon «szépen megírta kii lön tudósításban Tildy Zoltán beszédét, beszédének ezt a részét hozta, de feltűnő volit, hogy nem hozott egy betűt sem arról, amiket a földmí velőtársad alom érdekében elmondott, ezeket az értékes okfejtéseket kihagyta. Belekapaszkodott ebbe az egybe, mert gondolta*, itt valamit lehet profitálni. És ugyanebben a számban, amelyben ezt a. beszédet kihozta, a 272. szám 16. oldalán olvassuk a levelezési rovatban (olvassa): »Csinos tisztviselőnő középkorú, intelligens szórakozó, partnert ke res »keresztény« jelige alatt« (Zaj.); a »Társ és pénz« rovatban: »Őskeresztény bélyegkereskedő pénzestár»at keres«; »Őskeresztény textilkisiparos pénzestársat keres«; »Őskeresztény falsőruhavarrónő...« Hát az egyik oldalon ostorozni ezt a kifejezést, a másak oldalon mint üzletet hajtó, jövedelmet hajtó apróhirdetésit elfogadíni (Rajniss Ferenc: Szemérmetlenség!), ez az az erkölcs, amelyet valamennyien ostorozunk, mint ahogyan a képviselő úr is ostorozta. De ha már itt tartunk, térjünk át a zsidókérdésre. Mi e kérdésről" akkor beszéltünk már, amikor ez bizonyos erkölcsi és anyagi kockázattal) járt, amikor annyi veszteséggel és nem konjunkturális haszonnal járt. A zsidóság a maga féktelenségében, nagy mohóságával mindent magához kaparintott. Társadalmi, szellemi, gazdasági téren túltengett a zsidóság. A keresztény magyar ebben az országban — miként mélyem t. képviselőtársam előbb elmondott beszédéből is hallottuk — csak másodrangú polgár volt. Jönnie kellett tehát az antiszemitizmusnak. Nem a gyűlölet, hanem az ösztönös fajvédelem váltotta ki ezt az emberekből. Ma még európai, de rövid időn: belül világ-probléma lesz ez, mert — nem akarok jós lenni — mindazokban az államokban, amelyekben még ma is túltengenék a zsidók, isrenis erőteljesebb keresztény erkölcs fog érvényesülni a világháború után. A Gömbös-féle revizió óta egy, két, három zsidótörvényt hoztunk — vannak, akik már a tizediket sürgetik (Mozgás és derültség.) — ahelyett, hogy a kormány egy végleges megoldást hozna. (Zaj a középen.) A háború kimenetelétől függetlenül rendezésit! kívánok. Itt ugyanis sokan arra spekulálnak, hogy majd változnak az idők, úgyis minden visszatér. Ezt a kérdést meg kell oldani, befejezett tények elé kell állítani a magyar közvéleményt és a zsidóságot, fait accomplit kell teremteni a földbirtokok terén és minden téren, hogy a magyarság elhelyezkedhessék, hogy a magyarság visszahódíthassa azokat a pozíciókat, amelyek az isteni és emberi törvény szerint ebben a hazában a honszerzők utódait illetik meg;. (Ügy van! Ügy van!) Ennek meg kell történnie. Jusson eszünkbe sokszor az a kis kávéházi beszélgetés: amikor a zsidó kávéházát és szállodáját átveszi a keresztény főpincér és szerződést kér, azt mondja neki ai volt zsidó tulajdonom, — aki titokban talán még most is az — hogy: »Minek szerződési Ha a németek nyerik a háborút, akkor maga úgyis bent marad, ha pedig az angolok, akkor magát úgy is kifogom rúgni«. Ez a prepotens kijelentés, amely elhangzott az egyik városban az egyik volt szállodatulajdonos ajkáról, igenis figyelmeztessen bennünket arra, hogy befejezett tényeket kell teremtenünk. A zsidóbirtoKtfPVTiSTCLÖHÁZI NAPLÓ XVT. lése 1942 december 1-én, kedden. 371 kokat ém nem is mint zsidóbirtokokat vettem volna el, hanem földbirtokpolitikai célokra vettem volmía el s mint földbirtokpolitikai törvény alapján elvételre kerülő birtokokat kezeltem volna ezeket, aholis a sorrend az lett volna, hogy először jönnek a zsidóbirtokok és azután ment volna ez a folyamat tovább az ország érdekében. Ha mi ma beültetjük a földmívesembert, a napszámos embert, a kisgazdát ilyen alapon ebbe a földbe, azt aztán onnan semmiféle okoskodás vagy újabb törvény sem tudja kimozdítana (Zaj a középen.) míg ha odaadom azt a földet nagyobb tisztviselőknek vagy általában tisztviselőknek, vagy bárkinek egyszerű telekkönyvi átírással, egy szép napon azon veszi észre magát az új tulajdonos, hog-y őt, mint bitorlót, ki fogják tenni abból a birtokból. Azt a földet tehát parasztembernek adjuk oda, annak, aki azt valóban megműveli (vité« Takáelt-Tolvay József gróf: Katonáknak!), mert azt sohasem fogják ebiben az életben onnan kimozdítaaiii. (vitéz Takách-Tolvay József gróf: Katonáknak kell adni!) Természetesen azokra kell gondolni, akik odakint teljesítik kötelességüket, vékJik ezt a hazát^ ezt a rögöt. Annál tiszteletreméltóbb és megbecsíülendőbb az ő működésük és harcklészséígük odakin t, mert azt a földet, azt a hazát védik, amelyből egy kapavágásnyi sem

1 az övék. (Ügy van! Ügy van!) A zsidókérdést azonban — mint katholiku« magyar ember mondom — a keresztény erkölcs, a krisztusi világnézet szellemében kell megoldani. Egyike vagyok a t. Ház legrégibb fajvédőinek, vagy ha úgy tetszik, vállalom: antiszemitáinak. (Gr. Festetics Domonkos: Törzsökös! — Derültség.) Sokat láttam, sokat tapasztaltam a saját bőrömön is, nem érthet tehát engem félre senki, hacsak nem gonosz vagy rosszindulatú, ha azt a kijelentést teszem, hogy nem szívlelem a szadistákat. A magyar fajta szeretete uralja a fajta minden cselekedetét. Ha intézkedéseinkkel odáig megyünk, hogy a becsületes, magyar keresztény ember sajnálni kezdi a zsidót, akkor már ártottunk a nemes értelemben vett fajvédelemmek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy álhumanizniuslból engedményeket tegyünk fajtánk rovására, a zsidóságnak. Nem oly könnyű elfelejteni 1919-et (Ügy, van! Ügy van! a jobb4s a szélsőbaloldalon. — Ilovszky János: Nem szabad elfelejteni!) és azt, hogy kik idézték elő, mert nem a mi fajtánk volt ott a népbiztosok táborában (Ügy van! Ügy van!), nem a mi fajtánk volt az, amely az országot abba a romlásba belevitte. (Horváth Zoltán: Olyan is volt!) Olyan is volt, képviselő úr, de a népbiztosok kara óriási többségében, 95 százalékI ban zsidó volt. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Börcs János (Horváth Zoltán felé): Na, ilyet nem lehet mondaini!) És nem is. lehet védeni Csodálkozom, hogy 'ilyen közbeszólást tett # képviselő úr, mert (Zaj. •— Az elnök csenget.) ha akadtak is egyesek, ezek azok voltak, akiket a zsidóság megfertőzött. T. Képviselőház! Nem olyan könnyű elfelejteni ezeket az 1919-es időket. (Horváth Zoltán: Engem elcipeltek a kommunisták!) Engem is! Börtönben ültünk sokan azok közül, akik ma itt ülünk. (Rajniss Ferenc: Osupa mártírok vagyunk, rendben vau!) Ezzel nem kell dicsekedni. Ha pedig mártír volt és njeto 53