Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-316

360 Az országgyűlés képviselőházának 816. az állam megtakarította a kiadásokat, mert áthárították a fogyasztóra. A hentesnek sertésenként és marhánként is tetemes összegeket kell 'befizetnie minden helyi vágás után is, hogy, ezeket a nagy fuvar díj differenciák at ki lehessen egyenlíteni. A burgonyára is van egy piaci rendünk, de nem működik. A miniszter úr azt mondotta, hogy a burgonyatermésünk igazán kielégítő és szép — végre valami ilyet is hallottunk — és még sínes burgonya. Ezt nyilvánvalóan a METESz működésének köszönhetjük. (Nagy László: Úgy van!) A tejre is ki van építve a piaci rend Budapesten, Egyáltalán nincs azonban kiépítve a vidékeni. A baromfira, a tojásra szintén nincs még egyelőre semmi, bár erne is 'kii lehetne talán lassan építeni. Mindenesettre sokkal fo<ntosabb volna:, ha ilyen " gyüjtőállomásókat állítanának fel, mint ha azt tennék, amiről most folyton hallunk, hogy járási szappanfőzőket állítanak fel, mert arról nem tud senki, hogy hogyan fogják a hullát odavinni. De feltétlenül fontos, hogy egynéhány fomtosabb közszükségletií cikkre végre megteremtsék ezt a piaci rendet. Ezeknek a forgalombahozatalába be kell nyúlni és szabályozni kell, éppúgy, mint különösen Budapesten az egyik igen fontos kérdést, az albérleti szobák kérdését, amely nincs szabályozva. Ma albérleti szobákat sokkal nagyobb összegért adnak ki bérbe, mint amennyi' a főbérleti lakás bére, pedig albérleti szobákban általában nem a felső tízezer lakik, hanem az egyszerűbb emberek. A német piaci rendnek egy másik alaptulajdonsága a szakemberek bevonása. Mindenhol egy-egy cikkre nézve, a fogyasztótól a kereskedőn és a feldolgozón át egészen a termelőig érdekelt különböző csoportokból bizittságokat alakítottak. Ezeknek élén kiváló szakemberek állnak és ezek teljes felelősséggel intézik a kérdéseket. Még az ármegállapítás részleteit is ezek végzik. Az álliam csak nagy vonalakban irányítja a bizottságok működését. Hallatlan megbecsülésben részesülnek Németországiban a szalkemberek mind a polgári bíróságok, mindi a katonaság előtt. Ha például valakit megbíznak valamely megszállott terület gazdasági adminisztrálásával, akkor az erre kikeresett szakembert, tekintet nélkül arra, hogy milyen katonai rangban volt, vagy hogy egyáltalán volt-e, katona, a működési területének megfelelő rangban küldik el. Ismertem egy nálam fiatalabb embert. Kinevezték annak idején Paris hús- és zsírközellátásának vezetőjévé, ott • működött körülbelül háromnegyedévig és erre az időre tábornoki rangja volt, tábornoki uniformisban működött. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy békében azután tartalékos tábornok lenne. Erne a munkakörre kapott megfelelő sarzsit. Nálunk ezzel szemben a régi k. u. k. világban az volt a. helyzet, (vitéz Imrédy Béla: Ma is az!) hogy Kandó Kálmán, aki a villamosság legnagyobb szakértője volt, minthogy csak kétcsillagos önkéntes volt, az 1914-es világháború felét végigülte, a. bécsi keleti pályaudvaron a szenesvagónokat számolta. (Nagy László: Egyetemti magántanárok köz1 egények ! Orvosok !) T. Ház! A több termelésnek mégi két igen fontos feltétele van, az egyik ai megfelelő trágyázás. Ma az a helyzet, hogy nagy műtrágya"llése 1942 november 27-én, pénteken. hiány van. Egyrészt csökkent állatállományunk;, másrészt pedig nem kapunk elég műtrágyát. Többtermeliélst szeretnénk, több kenyérgabonát, de nem lehet kapni szuperfoszfát műtrágyát. A másik feltétel a megfelelő számú munkás. A mezőgazdasági munkásyiszonyok egyre súlyosabbá válnaik. T. Ház! Magam olyan vidéken lakom, ahol a közelben egiy erősen fejlődő iparosvároe van, Gyötr, ahol már 80 gyár

1 működik. Az, emberek, bár nincs lakásuk, oda tódulnak; lakásviszonyok tekintetében bizony szörnyú állapotok vannak ott. A nyugdíjintézetek építenek szép bérpalotát; igaz, hogy olyan árakat kérnek a lakásokért, hogy azok üresen állnak. Munkáslaíkásépítés azonban •— ismétlem * — jóformán egyáltalán nem volt, csupán az Oncsa. épített néhány munkásházat. Elsősorban mégis az iparvállalatoknak volna ez kötelességük. Ezért messzi .vidékről járnak be a gyárakba, mert ott 8—10 pengő napszámot kapnak. Ezt az összeget a mezőgazdaság nem bírja el, de nem is szabad ennyit fizetnie a maximálás folytán. Kocsifuvarral ma napi ' 70—80—90 pengőt lehet keresni, egészen természetes tehát, hogy a mezőgazdaságban nem marad munkás. (Matolcsy Tamás: TJgy van! Nines munkásunk! A szőlők fedetlenek!) A munkáskérdéssel kapcsolatban elhangzottak itt különféle vélemények, többek között az is, hogy hadiüzemmé kell nyilvánítani a mezőgazdaságot, azután egy másik vélemény, , amely szerint meg kell tiltani, hogy a mezőgazdasági cselédség vagy mezőgazdasági munkásság más kereseti pályákra menjen; ez lényegében ugyanaz, mint a hadiüzemmé való nyilvánítás, hiszen ez is azt jelenti, hogy a munkás nem mehet el a helyéről úgy, ahogy akar. Németországban van olyan intézkedés, hogy a mezőgazdaságot csak olyan munkás hagyhatja ott, akit a kerületi munkahivatal, az Arbeitsamt onnan elbocsát. De amikor hadiüzemekről van szó, egészen természetes, hogy azok minden erejüket latbavetik, hogy munkásokat keressenek és a környékről szívesen felvesznek mindenkit: Ennek következtében nem látom, bogy ez a megoldás helyes volna. Ugyanekkor azonban ma is vannak az országban vidékek, ahol munkásfelesleg van, igen fontos volna tehát annak megszervezése, hogy a munkáshi árnnyal küzdő és munkásfcleslegí?el rendelkező vidékek között

1 megtörténjék a kicserélődés. Feltétlenül revideálni kell azonban a mezőgazdasági munkabéreket is, hiszen — valljuk be őszintén, — ma már sehol sem fizetnek maximális munkabéreket. (Tóth János: A terményárak!) Egyik felszólalásomban kértem a belügyminiszter^ urat is, ha már a földmíve. lésügyi minisztérium nem csinálja meg, vigye keresztül saját reszortjában a mezőgazdasági munkásság és cselédség betegség esetére való biztosítását, mert ez ennek a munkásságnak egyik legfájóbb sebe. (vitéz Imrédy Béla: Ügy van!) Ez az egyik legkirívóbb különbség a mezőgazdasági és az ipari munkás között. Ha a mezőgazdasági munkás megbetegszik» családja akár éhen is- pusztulhat, — nem a balesetet értem, mert arra biztosítva van, hanem a rendes betegséget, — hiszen keres<et nélkül marad, családja nem kap táppénzt, amit az ipari munkás megkap. Olyan kirívó különbség van tehát e tekintetben, — nem is