Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-316

Az országgyűlés képviselőházának 316. ülése 1942 november 27-én, pénteken* <• 343 államtitkár jelentette itt nekünk azt, hogy bizonyos gyűjtőmunkát végeznek a magyar jogszokások, a nép közt élő hagyományok terén. Ügy képzelem, hogy minden téren gyűjtő és feldolgozó munkának kell történnie, amely felderíti a helyzetet és amely megmutatja majd, hogy mi a teendő. Legyen szabad itt még megemlítenem a népfőiskolát és legyen szabad ajánlanom a népfőiskolát, mint olyant, amely igen alkalmas arra» hogy a falut magasabb színvonalra emelje. A város és a falu között bizony nagy távolság van és ahogyan Örül az ember a főváros magas kultúrájának, úgy elszomorodik azon, hogy a magyar falu, de nemcsak a magyar falu, hanem a vidéki városaink is olyan hallatlanul messze esitek a fővárostól. A mag(yar tömegeknek ez az elhagyása káros. Valahogyan együtt, egymáshoz közelebb kellene lennünk és haladnunk, a város használható kultúrajándékot adjon a falunak. Azt hiszem, hogy az eredményesebb, jó munkának egyik feltétele valóban a több szervezettség, amelyet több képviselő taxisam is megemlített, a minisztériumok közötti céltudatosabb munka. Én elismerem, hogy könyebb valamit kívülről nézni ést megbírálni,- mint benn ülni és a teendőket végrehajtani, de mégis meg' kell említenem azt, hogy a minisztériumok között nem szabad hatalmi és munkaterületi féltékenységnek élnie és a minisztériumok között feltétlenül teljes munkamegosztásnak kell lennie. Vannak itt dolgok — nem akarok ezekre kitérni — amelyek rendezést kívánnak s amelyek egy-egy munkakörnek egyik minisztériumból a másikba való áttételét kívánják. Itt egyedül egy szempontot kell látnia a kormányelnök úrnak és a miniszter uraknak és így azután célravezetőbben tudunk dolgozni. Itt nem számít az, hogy melyik minisztérium lesz csonkább vagy kisebb hatáskörben, itt egyedül az eredmény számíthat és- semmi más. Miéig egy gondolatot akarok felvetni, hiszen ez az a hely, ahol az ember a gondolatokat elmondhatja, azok rostába kerülnek, lehet, hogy nem használják, de hátha mégis használható néhány közülükl A minisztériumokban igen jó volna látni egy-egy gyakorlati szervező embert! Annyi szervezési probléma van az élet ben s a minisztériumokat nemcsak a bürokrácia köti meg, hanem a szervezőkészség és érzék hiánya is. Sok dolgot sokkal könnyebben érnénk el szervezőkészséggel és szervezősegítség" gel. Akkor, amikor a magyar^ életről tés a magyar élet bizonylos! megújulásárol beszélünk, . lehetetlen néhány szót nem említeni társadalmunk szellőméről. Csak érintek néhány dolgot. Teljesen osztozom Teleki képviselőtársam felfogásában a címkórság túltengés érői. Ez is ' lelkiség kérdése. Én azt hiszem, a lelkiség kérdése az, hogy rajongóé valaki túlságosan a címéért vagy nem. Valóban, a munkakör szerinti megszólítás a legszebb és a legmegfelelőbb. Azt mondják, hogy bizonyos keleti vonás az, hogy szeretjük az ilyen ékességeket. Ne fokozzuk tovább ezeket az ékességeket, mert ezek az ékességek a mi emberi mivoltunknak is sokat ártanak. Nem akarok túlzásokba esni, de legyen szabad egyetlenegy gondolatot megemlíteni: Nagyon örülnénk és azt hiszem, örülnének igen sokan, ha például az, »excellenciás« megszólítást ném hallanánk, ez idegen, nem magyar, siemmi szükség sincsen reá. Az ember sokszor úgy érzi, hogy a nagy emberek kicsiny gyermekies játéka ez, bókolnak egymásnak ilyesmivel. A sajtó, a színház és a mozi terén sokat ostromolták azt a zsidó szellemet, amely ellen most is olyan erősen tiltakoznak, de amely ellen hatásosan még sokáig cselekedtek. Valóban úgy van, hogy cselekedni kell sok vonatkozásban, tehát ebben a tekintetben is cselekedni kell. Papírhiány van és métgis ismerek lapokat, amelyek azt közlik, hogy ki hol, milyen teán jelent meg és- milyen ruhát öltött magárai. Azt hiszem, ez nagy ellentéte a magyar életnek, akkor, amikor a magyar élet, Európa élete és az egész világ élete olyan hallatlanul komoly és mély. Nem gondolok aszkézisre, nem. gondolok arra, hogy örömtelenség legyen az élet, de úgy érezzük, hogy ilyen szélsőségékre ás ilyen üres dolgokra semmi szükség nincsen. Nincs szükség arra sem, hogy egyes lapokban színdarabok megtárgyalásán kívül túlhosszan elmélkednek egy-egy • primadonna mosolyáról, arról, hogy mit tízóraizott, és hol mit mondott. Erre sincs semmi szükség és arra sincs semmi szükség, h'ogy a mi paraszt testvérkéink, cselédlánykáink, akik feljönnek Budapestre, a filmről tanulják meg a dirága öltözködést, a t selyemharásnya luxusát és csak azt lássák szépnek, jónak és kedves; nék beállítva, ami fényűző, ami szertelen s> ami szükségtelen és haszontalan. Én ebben hallatlanul nagy ürességet látok, és ha van is, hála Istennek, nagy fejlődés, ha vannak is- kitűnő darabjaink, amelyek új utat jeleznek és új utat kezdenek, kétségtelen, hogy ránk terpeszkedett a régi világnak a szelleme és most, amikor szabadok és magyarok lehetnénk, nem tudunk magyarok lenni és nem tudunk eléggé szabadok lenni. Nem tudom, megemlítsem-© azt is, hogy némely minisztériumban copfos, parókás képek díszelegnek a falakon. Nem látni magyar arcot iéls még a patinás vármegyeházán is ilyen régi idegen arcokat látunk. Azt hiszem, ha odatennénk egy jó magyar parasztfejet művészi beJáíllításhan, ez ils ajrra emlékeztetne jbennünket, hogy nini, magyarokká lettünk, nini, új útaink, új célkitűzéseink vannak. De nem tudunk szabadulni bizonyo® idegen hatásoktól, ez pedig gyengeség. Én nem hiszem, hogy ebben a nemzetben nem Volna erő arra, hogy ezektől a hatásoktól szabaduljom Lehet erre is azt mondani, hogy ezek külsőségek, a lényeg a magyar lélek és lelkiség. Ez kétségtelen, azonban a külsőnek is nevelő ereje van. Az, amit iátok, a lelkemre is hatást, gyakorol és nem szabadi, hogy erre a lélekre idegen hatások üljenek rá. T. Ház! Amikor a lelkiségről és a szellemről szólottam, legyen szabad azt is megemlítenem, hogy a közellátás terén a feketepiac szörnyűségei sem így festenének, ha a lelkiséggel valóban többet törődnénk, (vitéz Jaross Andor: Megújulás!) Szükséges az, is, amit hallottam, hogy a társadalmi egyesületek is egységesen szálljanak harcba ezzel a szellemmel szemben, de kérdezem, mi történnék, ha egyszer a képviselőház minden egyes igen t. tagja pártkülönbség nélkül ugyanazzail a feladattal menne t szét az országba s egyszerre és egységesen indítana harcot az ilyen visszaélések ellen és ugyanúgy indítana harcot és beszélne arról is, ami bomlasztó szó, ami defétizmus, ami rémhírterj esztés. Magyar életet kell élnünk! Nekem hitem és meggyőződésem, hogy ez a legbecsületesebb dolog Európával szemben is. A legnagyobb és 48*