Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-316

342 Az országgyűlés képviselőházának 316. a gyermek nem játszhatik? A játék «^gyermeknek olyan életeleme, és olyam szükséglete, mint a kenyér, az evés, a ruha, vagy még annál is több (Rupert Rezső: Ez már igaz!), és á mai gyermek nem játszihatik (Rupert Rezső: Sok az óra!), ez a mai gyermek reggeltől estig el van foglalva. Márpedig, ha ez így van, akkor teljesen megbukott a módszer. A módszernek^ ugyanis az lenne a hivatása, hogy az iskolában teljesítse- a fiú a munka túlnyomó részét és otthoni azután egy-két órai tanulással mindent elvégezhessen. Ez ma lehetetlenség, ez nincsen meg, ez nem valósítható meg. (Rupert Rezső: Jó tanítás és nevelés mellett elég lenne naponta három óra az iskoláiban!) Elnök: A képviselő úr közbeszólásaiból elég volt! (Derültség.) vitéz Faragó Ede: Természetesen ezek &> kívánalmak, sajnos, financiális konzekvenciákat is jelentenek. A mai időkben nem egyszerű, dolog, de a jövőben mégis célul kell kitűzni azt, hogy a tanítóság és^ a tanárság anyagilag egy kicsit megsziláirdíttassék, anyagilag egy kicsit jobban álljon, mint ahogy manapság áll és hogy az a szerény és agyondirigált tanár és tanító elérje azt, hogy végre ne mint tanszemélyzetről beszéljenek róla. Hallok itt egy másik szót is, azt, hogy »em beranyag«, amely éppen úgy kivetni való szó. Emberanyag ? A lelkes lény, az nem emberanyag és a tanszemélyzet nem személyzet, hanem tanár vagy tanító. Adjuk meg a tekintélyüket és segítsük őket abban, hogy lelkesebben végezhessék a munkaijukat. Legyen szabad itt szólnom a népművelésről is. ösak néhány szót akarok erről szólni és csak néhány gondolatot akarok felvetni. Mint gyakorlati embernek, akinek módjában volt egy pár évig népművelő munkát végezni, Pestvármegye népművelését vezethetni, jártam a tanyákat, módomban volt a kis falusi és tanyai iskolákban az összegyűlt emberekkel együtt lenni olyan alkalmakkor, amikor messziről, négy-öt kilométernyiről jött be oda a tanyai ember azért, hogy megkapja azt a kicsi kultúrát, azt a kicsi örömet, azt a kicsi tanítást. Ilyenkor zsúfolásig megtöltötték az emberek az iskolatermeket, annyira sűrűn, hogy a petróleumlámpát mindig fel kellett csavarni. mert nem Volt mivel, miből égjen. Azt láttam ilyenkor, hogy az a magyar parasztember igenis vágyódik a kultúra után. (Igaz! tffiii van a szélsőbcdoldalon.) A magyar parasztember igenis tanulni akar. csak megfelélő módon kell hozzá eljuttatni a kultúrát. A népművelésre nagy hivatás vár. "Én, bízom abban, hogy a miniszter úr e téren is nagy, üdvös sa magyar parasztságot az élethez közel juttató újításokat hoz. Amikor mint népművelési vezető a régi megszabott módszerekkel szakítottam és új kísérleteket tettem, ezt nem mindig látták nagyon szívesen. A legnagyobb eredményt akkor érhettem el, amikor a — szokás szerint — népművelésre kijelölt tanítókon és lelkészeken kívül, mint segédnépmüveloket bevontam az értelmesebb gazdákat, paraszílegónyeket is a munkába. Pesten tanfolyamot rendeztem ezeknek a népművelőknek, magyar öntudatukban erősítettem meg őket, gazdasági előadásokat is hallottak gyakorlati emberek szájából s a népművelési teendőkből elsősorban az ő részüket tanulták meg, (Bajcsy-Zsilinszky Endre: ülése 1Ù42 november 27-én, pénteken Ügy-e, fogékony anyag volt?) Nagyon fogékony anyag volt és nagy' örömmel láttuk, hogy ezek az emberek, akük testi munkához szoktak, négy-ötórás előadást is türelemmel és lelkesen hallgattak végig. Én azt Mszem, ezeken a nyomokon kell továbbhaladnunk és iá . falu kultúráját úgy lehet emelni, ha a faluból, a falu értelmesebbjelből adunk nekik vissza képzett és kiváló embereket. Ezek ma is lelkes hívei ennelk a szellemnek, ma is nagyon gyakran kapok leveleket tőlük és ha Pestre jönnek, felkeresnek hosszú évek után is, mert az ai néhány nap sok táp-lálékotj sjzeillemi irányítást és útbaigazítást adott nekik. A kultuszminiszter úr figyelmét tisztelettel felhívom arra, hogy a népművelés terén kíséreljen meg ilyen gyakorlati utakat járni, mert ezek igen üdvösek ós hasznosak. De ha már itt a magyar élet reformjáról, illetőleg újjászervezéséről van szó, legyen szabad megemlítenem még néhány gondolatat. Sok teendőnk van például a honvédelem terén is. Én úgy képzelem, hogy az ősi magyaír katonasizellem tudatos kutatását kell elvégeztetni, erre fel kell állítani egy képzett gárdát, ebbe be kell állítani magasabb képzettségű katonatiszteket, alkik ezt a munkát elvégzik. Talán pályázatokat kell kitűzni, Ibiogy a magyar lélekkel és a magyar szellemmel közelebbi kapcsolatba kerüljünk és így egyre jobban levessük azt a sok idegen, magunkra szedett,, káros hatást, amely ala'tt eltorzult a magyar lélek és a magyar egyéniség nem tudott teljesen kisbontakozni, kifejlődni. Azt hiszem, hogy ha a hadsereg nemcsak a háborúban, de majd a békében is kapcsolatot tart fenn tisztijein keresztül a tartalékos tisztikarral, a m as fennálló jóviszonyt tovább ápolja és összejöveteleket is fog tartani, akkor ez a polgári társadalomra is jótékony hatást fog gyakorolni, mert bizony igen üdvös lenne, ha a polgári társadalomba is bevonulna: néhány katonaerény, így például nem ártana több fegyelem a hivatalokban, pontosság, katonás szellem és sok bajtársiasság. Az ipar és a kereskedelem terén pedig egy magyar kereskedő

1- és iparostípust látunk magunk előtt

; azt a típust, amely nemcsupán azzal alkar erdemeket szerezni, hogy a zsidót szidja, hanem elsősoriban azzal, hogy önmagában megteremti és a mágia portáján önmaga is megteremti a tisztes magyar kereskedő- és iparosszellemet. (Helyeslés.) Mert igenis, vannak ilyenek. Isimerek ilyen iparosokat, akiknek nagyszüleik is ugyanabban az iparban dolgoztaik vaigy mint kereskedők ugyanazt a munkát végezték, ahol tehát ez a foglalkozás tradíció és a magyar családok egymásnak átiadoittl öirökségje. Ezt kell továbbfejleszteni! Egyedül ez a lehetőslég arra, hogy valóban szakítsunk azzal a reánk nehezedő zsidó szellemmel (Nagy László: Helyes!), amely zsidió szellem bizony nem magyar utakon építi tovább a mi ügyünket és amely zsidószellem bizony nagyon sok kárt „tesz akkor, amikor a tehetetlenségben vergődő kicsiny magyar kereskedőket, iparosokat a hálójából nem engedi ki és amikor az az ipairos és kereskedő abból a hálóból nem tud, de nem is akar^ kiszabadulni, mert úgiy látja, hogy a zsidó módszer és üzleti szellem jobb, célravezetőbb és praktikusabb. Nem gyűlölettel, hanem saját fajtánk szeretetével kell ezeket' a munkákat elvégezni. Az igazságszolgáltatás terén örömmel hallottunk róla, ha jól tudom, a nemzetvédelmi; propagandaminiszter úr még mint igazságügyi