Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-316

334 Az országgyűlés képviselőházának 316. Tény azonban, hogy hazánkban az 1875. évi XXXVII. törvénycikk, m 1898. évi XXIII. te.„ amelynek novellája az 1920. évi XXX. te, mind olyan régi törvények amelyek már nem tartanak lépést a fejlődéssel, nincs szövetkezeti központ-kényszer, szövetkezet, alakulhat^ minden előzetes jóváhagyás, erkölcsi elbírálás nélkül, egyszerűen mint cég és sokszor elég kétes üzelmek fedezésére. (Űnu van! Xjfjy van! a közéven.) Ezen a helyzeten, gvökeresien változtatni kell. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ügy van!) Amikor hazakerültünk^ boldogult miniszterelnökünk,, gr Teleki Pál informál tattá magát az erdélyi szövetkezeti helyzetről, azután tárgyalt .jogi kereskedelmi, szövetkezeti szakemberekkel és arra a konklúzióra jutott hogy ami két bevált erdélyi szövetkezeti központunkat fenn kell tartani. Ez a két f központ a történelmi Erdély nyolc megyéjében működik és egy igen korszerű intézkedés, a 2150. számú rendelet írja idő működésüket. Ma az ia helyzet. hogy szövetkezeteink jogi helyzete teljesen tisztázott, működésük zavartalan, a nemzetiségi szövetkezetek míe,g vannak elégedve és a rendelet számos modern intézkedése csak .javára szolgál a mozgalomnak. Mondanom sem kell, hogy a rendelet megszületésénél sok \ helyen indok is szerepeli, amelyet nem óhajtok részletezni, tény azonban, ho^y mi. erdélyi szövetkezők, nem különállóságot alkarunk, nem akarunk

1 széthúzni, hanem egy modern rendelet birtokában, speciális helyzetünkben fokozott felelősséggel, fokozott munkát akarunk kifejteni az egész ország javára és erdekében. Hogy ezt dokumentáljuk, mindkét szövetkezetünk ,aizonnal és saját elhatározásával belépett a Magyarországi Szövetkezetek Szövetségébe. Éppen ezért érintett minket fájdalmasan. hogy a Magyarországi Szövetkezetek Szövetsége, folyó év júniusában küldöttségileg felkereste a miniszterelnök urat és memorandumot nyújtott át, amelynek ötödik része bírálat tárgyává teszi említett rendeletünket, mondván, hogy az a magyar szövetkezetek eddigi fejlődésével merőben ellentétes intézkedéseket tartalmaz. T. Ház! Nem akarok a Szövetkezetek Szövetségéinek memorandumával itt polemizálni, sőt neui is hoztam volna ide a kérdést, ha az nem vált volna nyilvánossá, azáltal, hogy folyó évi szierpternber hóban a parlament szövetkezeti ügyekkel foglalkozó, szövetkezeti szakosztálya minden tagjának elküldték ezt a memorandumot. Egyet azonban leszögezek: nyugodtabb időkben, amint sor kerülhet a magyar szövetkezeti jog megreforimálására, teljesen átérezve annak szükségességét, mi erdélyiek elsősorban fogunk jelentkezni és részt kérünk a munkából. Addig azonban véteknek tartanám, hogy pusztán uniformizálás céljából megzavarják meg-" levő, jól működő központjaink munkáját és ezzel a jelenlegi helyzetet felborítsák. (Úcw van! Úgy van! a közéven.) Természetesen mindenkor készek vagyunk arra,, hogy az országban működő testvérintézményekkel a legharmonikusabban együttműködjünk. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ne tanuljanak a Hangyától!) T. Ház! Elnézést kérek, hogy erre a kérdésre kissé bővebben kitértem, de mint csaknem két évtizede szövetkezettel foglalkozó ember, olyan jövőt, komolyságot látok ebben a mozgalomban, hogy igyekszem minden zavaró momentumoit eliminálni, mert meg vagyok győződve róla, hogy a háború után is óriási szerep vár erre a mozgalomra. (BajcsyZsilinszky Endre: Döntő szerep! De csak az ülése 1942 november 27-én, pénteken. igazi szövetkezetekre, nem az álszövetkezetekre!) T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy szóvátegyek néhány specialis erdélyi szövetkezeti kérdést. Szokás, hogy fogyasztási szövetkezeteket itt is, ott is támadják, azért, hogy gátolják az átállított, a keresztény kereskedelmet. A mi fogyasztási szövetkezeti kérdésünket úgy oldottuk meg, hogy hai egy • szövetkezet alakult valahol, és- az jmatgánér; deket sértett, vagy valaki azt vélte, hogy sért, közös- ibizottság szállt ki. amelynek egyik tagja ék illeitiélkes kereskedelmi és iparkaimiaira kiküldöttje, másik tagja a marosvásárhelyi Hangya központ megbízottja, elnöke pedig az Erdélyi Gazdasági Tanács képviselője. (Ilovszky János: Nagyon helyes!) Eddig m'nden ügyet vita nélkül el tudtunk intézni. Ezzel kapcsolatban azt is megjegyzem, hogy az erdélyi, marosvásárhelyi Hangya-közponit, a múlt évi jelentése szerint, forgalmának több, ( minit egyharmad részét a kiskereskedőknek nyújtott áruforgalommal érte el. Köszönetet mondok a fölmívelésügyi miniszter úrnak szövetkezeti szemponitból, mert megértő támogatásával lehetővé tette számunkra, hogy megalakíthassuk, székelyföldi fakitermelő szövetkezeteinket és ezáltal biztosáithassuk a székely közbirtokossági fa jobb értékesítését is. Örömmel jelenthetem, hogy három erős szövetkeze tünk dolgozik, a megszabott hitelkeretnek még á felét^ sem kellett igénybevenünk eddig s majd az évvégi mérlegadatokkal számszerűen bizonyíthatjuk, hogy mennyivel jobhan jártak azok a közbirtokosságok, amelyek csatlakoztak mozgalmunkhoz, azokkal ellentétben, amelyek még m,a is önállóan termelik ki és értékesítik erdőiket. Megismétlem azonban a ibizottsági tárgyaláson a földmíveléisügyi miniszter úrihoz intézett azt a kérésemet, hogy annak ellenére, hogy ma határozottan dekonjunktúra van a tejvonlalon, ne méltóztassék engedni, hogy elaludj ék, vaigy halítsztást szenvedjen ennek a mozgalomnak további szervezése nálunk, mert Erdélyt a maga havasi legelőivel az Úristen is tejgazdálkodásra tereimtette. Amikor vége lesz a háborúnak, kifejlesztett szervezettel kell ott lennünk, tehát sem megállnunk, sem már elért pozíciónkat elvesztenünk nem szahad. Erre kérem ismételten a földmívelésügyi miniszter úr szíves támogatását. Egy részletkérdést vetek fel. Szóvá kell tenném, hogy zavaró intézkedés gátolja a megfelelő szövetkezeti szervezkedés lehetőségét, még pedig a folyó évben 1480. szám alatt megjelent rendelet, amely szerint új szövetkezet alakulásánál az elsőfokú iparhatóság véghatároziaítát, amelyben kilátásba' helyezi az ipaflv engedély kiadását, csak hónapok múlva tudjuk megkapni, mert ennek meg kell járnia a minisztériumot. Aki ismeri a falut és a szövetkezetek szervezésének technikáját, nagyon könnyen meg tudja ítélni, mi a helyzet akkor, amikor végre megnyertünk eg^y falut a szövetkezeti gondolatnak, az üzletrészeket be tudtuk fizettetni a kisemberekkel s akkor hónapokig ölhetett kézzel kell várnunk. Erre semmi szükség nincs és tisztelettel kérem a miniszter urat. hogy öt központnak, még* pedig a csonkaországi Hangy alközpontnak, a Okh.-nak, aiz erdélyi Hangya-központnak, az Erdélyi Szövetségnek és az Ioksz.-nak! igazolásai legyen elég ahhoz., hogy ezt a kilátásba helyező végzést