Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-316
Az országgyűlés képviselőházának 316. ülése 1942 november 27-én,, pénteken. 335 megkaphassuk. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) T. Ház! A szövetkezetekről szóló szavaimat nem zárhatom le anélkül, hogy különösen meleg köszönetet ne mondjak a pénzügyminiszter úrnak, ak'i minden kérdésünkben mindemkor a legnagyobb megértéssel és jóakarattal viseltetett irántunk és támogatott munkánkban. Moisit pedig méltóztíais|sanak' megengedni, hogy néhány szót szóljak még hitéletünkről is. Elsősorban kiemelendőnek tartom azt az okos és óvatos hitelpolitikát:, amelyet a múlt háború bibéin okulva folytatunk!. Csak a légii agy ob b elismerés hangján emlékezhetem meg a Magyar Nemzeti Bank működéséről. De ki kel! itt emelnem egy igen értékes intézményünknek, még pedig a Pénzintézeti Központnak a szereplését is. Köszönetet mondok továbbá, az Ipari Munkaszervező Intézetnek és az intézet erdélyi alosztályának munkájáért. A hitelélettel kapcsolatban azonban rá kell mutatnom egy speciális erdélyi hibára, amely meglehetősen nagy horderejű. Ez az, hogy mind a hitelezések terén, mind az adótárgyalásokon gyűjtött adatokból meggyőződtem arról, hogy óriási teleikkönyvön kívüli ingatlanforgalom van Erdélyben. Ennek oka egyrészt az, hogy a telekkönyvek nincsenek rendben, A másik ok már veszedelmesebb, ne méltóztassék kívánni, hogy kifejtsem, mert hiszen tudjuk, miről van szó. Ezt a telekkönyvön kívüli forgalmat Erdélyben feltétlenül me ff kell gátolni. (Üg\y van! Ügy van!) Kérem a pénzügyminiszter urat. bogy ahol ilyen esetről valamely községi elöljáróság, vagy más hatóság útján tudomást szerez,, ott utasítsa a pénzügyi hatóságokat, hogy az illetékek és ! a bírságok vonalán statuál járnak példáikat, hogy elrnenijen az emberek kedve a telekkönyvön kívüli forgalomtól, amit nem leihet ellenőrizni. T. Képviselőház! Beszédidőm lejárt. Csak futólag . említettem néhány^ gazdasági kérdésünket és intézményünket. Én lényegesnek tartom a miai háborús világban, hogy gazdasági életünkben az, összhang az állami és w társadalmi munka, továbbá a magánvállalkozások között meglegyen. Mindenekfelett iá magyar nemzeti szempont domináljon és tartassanak meg, különösen Erdélyben, meglévő, kiépített népi szervezeteink, szociális téren pedig az intézményeik tegyenek meg minden lehetőt a közért. E világégés során rettenetes nyomorúságnak vagyunk tanúi és éppen ezért minden intézménynek, minden vállalatnak el kell mennie a lehetőséig határáig és segítenie kell a helyzeten. Különösen bízom e kérdésnél miniszterelnök urunkban, akinek, mint ízig-vérig magyar úrnak.^ határozott érzéke van a szociális kérdések iránt, amiről személyesen volt alkalmiam meggyőződni. Ezért kérem, hogy ezt a széles néprétegekről való szociális gondoskodást továbbra is melegen karolja: fel. ugyanakkor pedig pártom nevében hálás köszönetet mondok velünk, erdélyiekkel, szemiben mindenkor tanúsított jóakaratú támogatásáért. t T. Kénviselőház! Ezek után a megjegyzések után .a felhatalmazási törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és taps. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Tlmránszky Pál jegyző: Haala Róbert! Elnök: Haala Róbert képviselő urat illeti a «zó Haala Róbert: T. Ház! A tárgyalás alatt álló törvényjavaslat megszaVazása bizalmi kérdés. Ebben a háborús esztendőben arról van szó, hogy a kormány alkalmas-e arra, hogy m országot elblben a. háborúban vezesse, továbbá alkalmas-e arra, hogy mindent megtegyen abban az irányban, hogy a háborút megnyerjük. A kormánynak e tekintetben minden hatalom rendelkezésére áll. Sohasem volt kormány, ajmely annyi hatalommal rendelkezett volna, mint a jelenlegi kormány. Szinte közmondássá vált Montecuccoli ama mondása, hogy a háborúhoz három dologria van szükség: pénzre, pénzre és megint pénzre. Én úgy látom, hogy nem erre a három tényezőre van szükség ebben a világháborúban, hanem három másik tényezőre. Az egyik az emberanyag, a> másik a nyersanyag, a harmiadik a szervezet. A szervezetnek kell gondoskodnia arról, hogy a meglevő emberanyagot megfelelően irányítsa, megfelelően szervezze, de az is a célja ennek a szervezetoelk, hogy a nyersanyag megfelelően használtassák íeL mégpedig ott, aihiol leginkább van rá szükr ség a háború megnyerése érdekében. Ami az emberanyagot illeti, annak a mennyisége egy adott szám. A minőség szempontjából két főtényezőre kell rámutatnom. Az egyik a faiji adottság. Ez adottság, ezen változtatni nem lehet és nem is kell, mert a magyar nép ezer esztendeig megállotta a helyét Európa viharsarkában. Ez biztosíték arra, hogy a jövőben is éppen úgy katonsnép lesz, mint ahogyan a múltban volt. Az emberanyag minőségi fokozásához kétségtelenül szükséges a győzniakarás szelleme. Annak a katonának és annak a nemzetnek, amely háborúban áll, tudnia kell, hogy miért küzd. Minél inkább me^i van győződve arról, hogy a háború kimenetele az ő sorsának jobibrafordulását is eredményezi, annál intenzivebben harcolja végig a háborút és annál intenzivebben vesz részt az ország itthonmaradít népe katonáinak segítésében. Le kell szögeznem, hogy ez a háború merőben különbözik a múlt világháborútól. Ez a háború a világnézetek harca. Ebben a háborúban el kell dönteni azt, hogy vájjon a nemzetiszocialista világnézet fog-e uralomra kerülni, vagy a bolsevizmus. Vannak olyanok is, akik struccpolitikát folytatnak, mert azt hiszik, hogy a kiéit világnézet küzdelméből majd a régi és elavult világ fog> győzelmesen kikerülni. Ezek azonban hatalmas tévedésben vannak. Ha megnézzük a krüzdőfeleket, akkor azt látjuk, hogy elől áll a német birodalom, mert annak népe már a háború előtt is meggyőződött a nemzeti szocialista világnézet igazságáról, s arról, hogy az az ő létének biztosítására szolgál ós az Ő biológiai, anyagi ós szellemi erejének fokozására alkalmas. Nem szabad azonban elfelejteni azt sem, hogy ellenségeink közül is az' harcol a legjobban, amelyiknek ugyancsak van Világnézete. Ezek a bolsevisták. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert ez is bizonyíték arra, amit az előbb mondtam. Igaz, a bolsevisták tévhitben élnek, meggyőződésük, hogy az ő világnézetük helyes: őket arra tanították, ők annál jobbat nem láttak. Ebben a háborúban tehát el kell dönteni azt, hogy_ a nemzeti szocializmusban megújhodott európai kultúra győz-e vagy az enyészeteit jelentő bolsevizmus, amelyet a'zsidóság gyűlölete vezet. Ha valaha is fontos volt a szellemi tényező, akkor a világnézeti háborúkban volt a legnagyobb és ha a világnézeti alapon álló nemzetek óriásfr szellemi erőt tudtak harcba vetni, 47*
