Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-316

Az országgyűlés képviselőházának 316. a most rövidesen felszabaduló zsidóbirtokoknál, továbbá a Romániába való repatriálás folytán gazdátlanul maradt - birtokoknál, nagyon körültekintően kell eljárni abban ta tekintetben, hogy kinek adjuk ezeket a területeket használatba. Tudom, hogy a miniszter úrnak teljesen azonos a nézete ebben a- kérdésben, mint nekem és elsősorban jó magyar kisembereket óhajtunk, ezeknek a földeknek a birtokába juttatni, de tévedésleik előfordulhatnak ^és nem látom eléggé azt, hogy a végrehajtó szervek a miniszter úrnak erről a felfogásáról megfelelően meg vannak győződve. Csak egy esetet említek. Nemrégiben egy repatriált birtokán az a veszély fenyegetett, Inogy 45 kis magyar gazda, aki tavaly bérelte ezt a területet, el fog esni a jövő évi bérlettől. 'Utánajártam az esetnek és kiderült, hogy ennek a 45 gazdának 137 gyermeke van. Azonnal eljártam a földmívelésügyi miniszter úrnál és köszönettel tartozom, hogy ebben az. esetben azonnal intézkedett. De minden egyes esetben a miniszter nem intézkedhetik, minden esetben nem mehetünk hozzá, ezért határozott utasítást kérek, hogy a végrehajtó szervek ezekre a momentumokra legyenek figyelemmel. (Ügy van! a balközépen.) Bár ai most említendő kérdést a kereskedelmi tárca bizottsági vitájában és itt a plénumban is részletesen megtárgyalták, ismételtein rá kell mutatnom arra. hogy arra érdemtelen jogosítványosok jóvoltából hová jutott a keresztényre átállított kereskedelem. Konkrét eseteket és részleteket nem akarok felsorolni, lehetetlennek tartom azonban, hogy amiJkiorr a jegosítyányosok túlkapásaitól, sőt esetleges visszaéléseitől is visszhangzamak egyes városok, sőt egyes környékek, ugyanakkor vizsgálatokat tartották, jegyzőkönyveket vettek fel. 'de a helyzet egyáltalában nem változott. Bhjhez a zavaros helyzethez azután vegyük hozzá a strohmann-kérdést is, amelynek most legújab'b figurája is van. I&B, hogy egyes gyárosok nem szolgálnak ki jogosítványos magyar kereskedőket és tudok olyan esetet, hogy 'keresztény magyar'kereskedő zsidó strolhímaunt tart, az azután bejár a gyárba és áruhoz jut. (Zaj és felkiáltások a balközépen: Hallatlan!) Nem tartozik egészen ide, de mint jogosítványt itt kell megemlítenem az erdélyi trafikengedélyek sorsát is. Még mai napig is élőfordul, hogy d megszállás idején nagyon érdemtelenül viselkedő trafilkosok még most is bennülnek szerzett jogaik alapján a tőzsdében és a szerzett jogaik védik őket. Tisztelettel kérem: húzzunk egy határt, meddig tart az az idő. amíg szerzett jogokról beszélhetünk. Tűrhetetlen állapot ugyanis, hogy arra kiválóan alkalmas, igazán érdemes emberek azért ne juthassanak tőzsdéhez, mert érdemtelenek ülnek benn régi jogon. Az ipari kérdésekkel részletesen nem foglalkozom, külöriben is pártomnak egy másik tagja fog egy igen lényeges, országosan lényeges kérdéssel, ia! Székelyföld iparosításával foglalkozni. Megragadom azonban az alkalmát arrai, hogy a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrnak s általában a kormánynak köszönetet mondjak azért, hogy végre ott tartunk, hogy a jövő hónap 5-én az új vasútvonal megnyílik. (Éljenzés^ és taps a balközépen.) Amikor atzonbatn ezért a miniszter úrnak köszönetet mondok, máris új. kéréssel jelentkezem. Ez pedig az., hogy a következő lépés legyen a teljesen elárvult Udvarhely megye be* KÉPVTSÍEUŐHÁZI NAPLÓ XVI. ülése 1942 november 27-én, pénteken. 333 kapcsolása vasúthálózatunkba. (Taps a balkozépen.) ±Lis ipar osrk érdeseinkkel kissé bővebben óhajtok íoglalikozni <m megakarlom említeni, hogy országunkban 250.001) onalló kisiparosról, körülbelül öOO.uOO segéciröl és 100.000 tanoncról beszedhetünk, mínaenesettre ;olyian nagy tömegről, akiknek sorsával különösen keii foglalkoznunk, hiszen ez igen értékési réteg. Első; sorban rá kell mutatnom arr#,'j hogy a mai háborús, korlátozott nyersanyag viszony ok mellett célszerűnek tartanám, ha az anyagelosztást a 11 Kereskedelmi é& Iparkamara, végezné, amelyek között aránylagosan legyen elosztva a rendelkezésre álló nyersanyag, ők pedig az ipartestületeken keresztül juttassák el az anyagot az ipartestületi tagoknak. Másik indokolt kérésünk, hogy az általános áremelkedéssel kapcsolatban a fedezetnélküli kisipari hitel felsiő határa 500 pengőről emeltessék fel 1000 pengőm Ugyancsak kérjük, méltóztassék hozzájárulni a miniszter úrnak ahhoz, hogy az, ipartestületi díjaknak a kisiparosok által szívesen vállalt _ felemelése engedélyeztessék, hogy ezáltal az, ipartestületek működése zavartalanná válhassék. A továbbképző ipari tanfolyamokkal kapcsolatban az volna a kérésünk, hogy mintaműhelyek állíttassanak fel nagyobb számban, hogy az elméleti és a gyakorlati oktatás parallel haladhasson és eredményesebb lehessen. Teljesen megoldatlan még az iparosok öregségi és rokkantsági biztosítása is. Erről már sokszor és ismételten esett szó, megoldás azonban a mai napig nincsen. Erre különösen felhívom a figyelmet. Végül még két fontos kérdésiről emiéikezem itt mejsrs éspedig a munkakamarák felállításának és az állami munkaközvetítők megszervezésének szükségességéről. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy kicsit bővebben foglalkozzam szövetkezeti kérdésekkel. (Halljuk! Halljuk!) Mikor a csonkaországba átjöttünk, csodálkozva állapítottuk meg, hogy itt egy széleskörű szövetkezetellenes hangulat van az orslzágbatn. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Joggal! Áliszövetfkezetek!) Csodáikoztaím és nem tudtam ezt megérteni, mert nálunk Erdélyben a szövetkezet több volt. mint cég, több volt, mint modern mozgalom vagy mint egyszerű hitel-, gazdasági-, kereskedelmi- vagy értékesítőfunkciót végző szervezet, hanem nálunk, a mi gazdasági magunkrautaltsá.gunkban esi a tényleges önsegélyben, minden új alakulás, minden szövetkezeti sikerünk ünnep volt. Annak ellenére, hogy mérlegeink igen szűk keretek között, k|i& ösiszegeket^ tartalmaztak, mégis elmondhatom, hogy tényezők voltunk a gazdaságii életben, mert széles népi réteg állott mögöttünk. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Azok igazi szövetkezetek voltak!) Immár két év óta figyelem a esonkaországi szövetkezeti életet és meg kell állapítanom, hogy a szövetkezetellene® hangulat két tényezőre vezethető vissza. Az egyik oldalon állanak azok, akik a kérdéshez nem igen értenék, azonban ismétlik az itt-ott hallottakat és kritizálják a szövetkezetelket. Ezt a társaságot nem v'elsisizük komolyain. Sajnos, sok esetben azonban igenis joggal támadják a . szövetkezeteket, egy esetből általánosítanak és az egész mozgalmat felelőssé teszik, a tap asztalit hibákért.. T. Ház! Ismét meg kell állam tanom,, hogy maga a szövetkezeti' mozs*alorn. mint olyan.;nem telnet ezekről a kritikákról és állapotokról. 47