Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-316

332 Az országgyűlés képviselőházának 316. jon becsülete® az az egyszerű ember, akiinek az erkölcsi felfogása! a tamultságánál fogva bizony nem áll olyan erős és szilárd alapon, hogy ellenállhasson, mikor rá is van utalva. (Szűcs Kálmán: De itt nem csak a suszter a hibás-!) Nem csak a suszter a hibás, nem is okolom érte csak őt, ezt csak, mint a magyar gazdasági életiaek egy kóros jelenségét vagyok bátor felhozni és ezért említettem, hogy szerettem volna hallani, hogy ezen a téren van-e kidolgozott terv arra, hogy ezt a legköinyörteleniebbül elfojtsák és ezt a kérdést megoldják. T. Ház! Beszédem végére értem. Engem. teljesem áthatott az az egyetlen nagy gondolat, hogy minden erőnket, mindé« embert a háború győzelmes befejezésének szolgálatába kell hogy állítsunk. Én a magam szemével láttam, a szovjetparadicsomot és láttam azt a rettentő hordát — mert meni lehet hadseregnek nevezni — amely az orosz hadsereg zömét képezi. Önkéntelenül végigfutott valamenynyiünki hátán a hideg, amikor láttuk azokat az ázsiai vad, műveletlen, barbár csordákat és :uira gondoltunk, hogy ezek betörhettek volna ide az országba és itt minden életet, minden kultúráit elpusztítottak! és elsöpörtek volnaHai etrre gondolok, arra a nagy háborúra, arra a, nagy küzdelemre, amelybe a magyarság belesodródott, — és kellett, hogy belesodródjék — én nem tudok pártpolitikus lenni én csak egyetlenegy célt tudok szolgálni és egyetlenegy" tudok lenni: magyar. Ezért nem vagyok egy pártnak sem a tagija, de hogy félreérté® ne essék, nemzetiszocialista meggyőződésemből és elveimből egyetlenegy betűt sem engedtem, és nem is fogok engedni. Most azonban nem látok; időszerűnek; seimmiféle pártpolitikai csatát. El tudok felejteni minden sérelmet, minden hantáimat, ami tízévi politikai működésem alatt ért és meg tudok bocsátaná minden magyarnak. - Nem tudok gyűlölni senkit itt benn az. országban, csak azokat, akik szeretett hazánkkal szemben állanak és ellenünk harcolnak. A magyarság sok évszázadokon keresztül nem nyert háborút, mely egész nemzeti életére kihatott volna. Ez kétségtelenül ráütötte bélyegét a, magyarságra. Nem azért vesztettük; el ezeket a háborúkat az évszázadok során, mert a magyarságnak nem lett volna elég ereje aMioz, hogy győztesen fejezze be ezeket', har nem az egyet nem értés volt az, amely miatt a nemzet sorozatosan elvesztettéi a háborúit. Vájjon nem nyerhettük volna-e meg a törökkel szemben a mohácsi csatát, ha az ország egységes szellemben, egy vezető alatt gondolkozott és irányíttatott volna? Talán nem volt a magyarságnak már akkor elég erejét Állítom, hogy a magyarság teljes ereje — ha szervezetten és egy akarattal, állott volna a. küzdelemben. —- megállíthatta volna: a. török veszedelmet, összezúzhatta volna a törököt Mohácsnál és akkor egészen más irányban fejlődhetett volna

1 a magyar történelem. Én, t. Ház, mindem erőmmel, minden csöpp véremmel hajlandó vagyok a nagy öszszefogás szolgálatába állni, mert ha ez megvan, akkor ma is legyőzhetetlen a magyarság. Meg kell nyernünk! ezt a háborút, hogy visszakapja a magyarság az önbizalmát és a jobb .jövőbe vetett hitét. ülése 1942 november 27-én, pénteken. Minthogy a kormány részéről nem tartom elegendőnek még háborús keretek között sem a hozott intézkedéseket... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, tessék befejezni. Eitner Ákos: X. a felhatalmjazást nem adom meg. Elnök: Szólásra következik? Thuránszky Pál jegyző: Gr. Bethlen László! Elnök:'Gr. Bethlen László képviselő urat illeti a szó. Gr. Bethlen László: T. Képviselőház! Pártunk vezérszónoka a vitában történt felszólalásakor elsősorban általános elvi jellegű kérdésekkel foglalkozott, továbbá politikai kérdésekkel és részleteiben mezőgazdasági problémáinkkal. Nekem az a szerep jutott, hogy gazdasági vonalon szóljak a vitához és aktuális egyéb gazdasági kérdéseinkről beszélljielk. Slőreboesátva azt, ho^y a részletes bizottsági tárgyalásokon, majd pedig a plenáris üléseken részleteiben letárgyaltattak tárcánként a gazdasági kérdéslek, méltóztassanak megengedni, hogy csak egyes, lényegesebb kérdésekre térjek ki, a résziletekről ne szóljak és ezáltal felszólalásomat lehetőleg röviddé tegyem. A közeli áfással kapcsolatban egyetlen egy momentumra óhajtok rámutatni. Teljesen tudatában vagyok a kormány intencióinak és annak, hogy ezidőszerint a mezőgazdasági termékek és termények árát emelni nem lehet, rá kell azonban mutatnom aírra, IhOgy a mostani helyzet a faluban mind az erkölcsi nívóra, mind általában a gazdiasági helyzetre lezüllesztőleg hat.. Ne méltóztassaínak félreérteni. Nem hiszem, hogy ai jelenlévők közül — bár ez most nem sokat mond — bárki is jobban szeretné és becsülné a falusi földmívesemheirt, mint én, de meg kell állapítanom, hogy a falusi emberek karmaiba, kerültek a

1 feketézésnek, amint erre előttem szólott képviselőtársam is rámutatott. Ezen feltétlenül segíteni kéli. Tisztában vagyok azzal, hogy rendelkezésünkre állanak drákói rendszabályok, de én azt tartom, jhíogy nem lehet egész falukat megbüntetni, viszont a mostani helyzet, amikor sporadikusan alkalmaznák büntető szankciókat, csak arravaló, hogy mártírnak tekintsék aizt, akit a bíróság elítél. Itt más eszközökre van szükség és én arra akarok rámutatni, hogy ebben a feketézésben sehol sem látom a propaganda szereipét. Márpedig én meg vagyok győződve arról, tekintettel arra, hogy a mi falusi kisgazdáink zöme kitűnő, jó magyar ember, hogy ha megfelelő propagandával rámutatnánk arra' a üiazafiatlanságra^ arra az immoralitásra, arría a rövidlátó kapzsiságra, amelyet a feketézés jelent, ha beállítanánk néplapjainkat, népi gazdasági szaklapjainkat, folyóiratainkat, egyházainkat, társadalmi egyesületeinket, szövetkezeteinket, gazdaköreinket ebbe a munkába, garantálni merném, hogy ha nem is tudunk gyökeres _ javulást elérni, de mindenesetre nagyon hozzájárulnánk ahhoz, hogy a helyzet megváltozzék. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: A legjobb propaganda volna az árak össizhamgbír hozása.) Ha azután még mindig maradnának kirívó hibák és volnának motorikus árdrágítók, akkor még mindig- ott van az adóvonal, amellyel meg lehet büntetni az illetőket és még mindig ott vannak a büntető szankciók. . A másik kérdés, amelyre a földművelésügyi miniszter úr figyelmét kívánom felhívni, hogy