Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-316

Az országgyűlés képviselőházának 316. ülése 1942 november 27-én, pénteken. 331 zony megnehezítik, hogy sok ember megértse, hogy ezen a téren valóban minden áldozatot meg kell hozni. Kétségtelenül előnyösehb leszi, ha a jövő év­ben a cséplési ellenőrök működése Ihelyett a holdankinti kataszteri tiszta jövedelemre ala­pozzák majd. a leadandó terménymennyiséget, de itt is lesz hiba. Egyik-másik gazda talán azért, mert nem is tudja, mennyi a földje, vagy esetleg azért, hogy javítson helyzetén, több vetésterületet jelentett be-és így több vetőma­got igényelt, mint amennyire joga lett volna s mint amennyit valóban elvetett. Ezek termé­szetesen nem tudják majd az előírt termés­mennyiséget leadni és ez igen nagy baj'oikra fog vezetni. Ismerek olyan gazdákat, akik akkora búzavetésterületet jelentettek be, amennyi föld­jük együttvéve sincs. Amint említettem, mások már annyira ki­merítették a ikufcoricav a sertés, a zsír és a többi közellátási kérdéseket, hogy ezekkel a problémákkal tovább foglalkozni nem kívánok. Mint vérbeli gazdapolitikus, parasztpolitikus, inkább oly formában szeretnék beszélni a me­zőgazdaságot érintő kérdésekről, hogy azokat az ipari és kereskedelmi cikkek problémájával állítsam párhuzamba. Itt a legnagyobb arány­talanságot tapasztaltatjuk, mert az ipari és kereskedelmi árak egyáltalán nincsenek egyen­súlyban a mezőgazdasági termeivények, vagy az állatok árával. Ha megnézzük, hogy újon­nan szerveződött kereskedelmi életünkben mi­lyen jövedelmeket élveznek azok, akiket a -zsi­dók helyére már behelyettesítettelk, egyenesen elképesztő számokat találunk. Sokiág nem hittem a. füleimnek, amikor hallottam, hogy egy-egy új nagykereskedő, vagy elosztó, vagy egy egykézhez tartozó vál­lalkozó, — nem tudom a pontos elnevezése­ket, — de mindenesetre olyanok, akik azelőtt abban a szakmában nem is dolgoztak, havi 2000 pengőt, vagy még többet keresnek. Néni hit­tem volna füleimnek, ha később saját magam meg nem győződhettem volna erről. Ha egy fiatal, még csak nem is érettségizett, a szak­mában soha nem dolgozott textilesnek az egyik mellékutcában van egy kis üzlete, amelyben csak egy íróasztal van éis más semmi, de — mit tudom én — elosztói megbízása van, vagy hivatalosan ! bizonyos árumennyiséget kap, amelyet azután továbbad, vagy eloszt, s ebből százalékos jutalékot élvez, ezzel 50GO—6000, sőt esetleg 8000 pengőt is megkeres havonta. Be így van ez például a fonalelosztásnál is. Ta­lálkoztam nemrégiben egy régi és annak ide­jén nagyon rossz anyagi viszonyok közé ke­rült volt pártemberünkikel. Öt politikai meg­győződése miatt, mint mészárossegédet tették ki állásából éveikkel ezelőtt. Azután sokáig hányódott, vetődött, alkalmi munkákból élt, tavaly hadba vonult és családja kikerült az Angyalföldre és a kocsistanyákon nélkülözött a gyermekekkel együtt. Most találkoztam vele, s ime teljesen kiöltözve boldogan mondja, hogy egy régi ismerősénél, aki fonalelosztó, — lehet, hogv nem fonal, hanem más textilszak­má.ban dolgozik, ebben a kérdésben nem va­gyok szakember, — sikerült eladónak elhelyez­kednie és most hála Istennek megvan a havi 2000 pengője, s nem is. kell soka't dolgoznia érte. Hívott, menjek fel a lakásába, megmu­tatja berendezését. Kíváncsi voltam, felmen­tem. Szép három szobás lakásban lakik, va­donatúj bútorok és szőnyegek között. Én nagyon örülök, ha egy becsületes' ma­gyar ember ilyen szépçn élb^t, (Je. m îl ,e TO igazr ság. Ez az ember mindenesetre megérdemel egy nagyobb kényeiét, egy 3t<0 pengő körüli tisztességes polgári jövedelmet, de ennél töb­bet nem. Mert kérdezem, ki fizeti meg azokat az 5000 és 10.000 pengős havi jövedelmeket és az elárusítók 1000 és 2000 pengős jövedelmeit, amikor én, testvéreimmel együtt, akinek kö­zel 2000 holdas birtokom van, aligha tudok abból 1000 pengőt kihozni, még ha mindent összeszámítok is, pedig akadémiát vé­geztem, ízig-vérig gazda vagyok és a legkoi­s-zerübben, minden felszereléssel müvelem föl­demet. Be ugyanígy vannak más magas képe­sítésű emberek is, doktorok és, mások,, akik megszenvedtek, tanultak és harcoltak azért, hogy tudásuk legyen. Ma szégyelhetik sze-, nyes fizetésüket az ilyen új gazdagok mellett. Háborús időikben nem lenne szabad, hogy ilyen aránytalanul nagy, Isten tudja honnan, mindenesetre könnyen szerzett jövedelemmel ezer és tízezer pengőket szerezzenek és ebből félév alatt vagy egy esztendő alatt vagyonok születhessenek. Kinek a bőrére megy ez?< Igenis, azoknak a munkásoknak és, fogyasztók­nak a bőrére megy, annak a szegény paraszt­nak és munkásnak a bőrére megy, aki 25—30 pengőért veszi meg azt az inget s ha azután egy hétig dolgozik benne és kimosatja, az tönk­remegy, rongy lesz belőle, eldobhatja, és vehet megint másikat. És ez kinek a rovásláa'a megy'? Annak a munkaadó gazdának, akivel szemben a mezőgazdasági munkás, — jogosan — ma­gasabb bér iránti követeléseket támaszt. (Úgy vemí a szélsőbaloldalon.) Én, mitnt munkaadó, amikor az a munkás elmondja, hogy milyen drága az ing, és az egyéb ruházati cikk,' elismerem, hogy igaza van és nekem meg kell fizetnem, a magasabb munkabéreket. De ha 13*80 pengőért elviszik a kukoricámat, 30 pengőért el vi szik <& búzámat és elviszik a kukoricáját és búzáját a másik gazdának is, akkor az nem tudja megfizetni annak a munkásnak a jogos igényét és akkor két malomkő között fel fog őrlődni a munkát adó gazda vagy földbirtokos. (Vajna Gábor: Az biztos, hogy a csizma ára elszaladt a bú­záétól!) Szerettem volna felvilágosítást kapni a niilruszter urak beszédei során arról, hogy mi­lyen intézkedéseket kívánnak tennii a. feikete­DJac ellen. Ma már közhellyé vált. széltében hosszában, a legalacsonyabb rétegekben, a legeldugottabb falvaikban is csak azt mond­ják, hogy feketén vettem ezt. feketén vettem a;zt. Ez gazdasági életünknek olyain súlyos ki­növésévé kezd válni, hogy szeretném tiidiü, van-e valami tervezet arra, hogy ezt kiiirtsák, hogy ezt, még mielőtt még jobban elhatalma soidiüék, teljesen megszüntessék 1 ? Mindent le­het kapni Magyarországon, csak meg kell fi­zetni. Ez óriási igazságtalanságokra . vezet. Amikor a magyar paraszt elmegy az iparos­hoz és rendel valamit, mondjuk egy pár ci­pőt, akkor az az iparos azt mondja, hogy ké­szítek egy pár cipőt feketén 150 pengőért vagy egy métermázsa árpáért. Az a szegény lábbelitlen parasztember, akinek szüksége vau a cipőire, ismét a törvénnyel kell hogy össze­ütközzék, mert ha árpát ad a cipésznek — amennyiben valahonnan van .neki —, akkor törvénytelenül jár el és h a a cipőt pénzért, jegy nélkül veszi meg, iákkor is törvénytele­nül jár' öl. Ez azt jelenti, hogy annak az ár­pának, amelynek! megálla,T)ított án r a mázsán­kint 23 pengő, a forgalmi értéke 150 pengő, mert annyit kap'hatna érte. jggi akkor mar fid.

Next

/
Thumbnails
Contents