Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-316

330 Az országgyűlés képviselőházáénak 316. ülése 1942 november 27-én, pénteken. küzdelme folyik, hogy a szövetségeseinkkel I együtt mi ís elbukjunk. Ugyanakkor hazajön a magyar fővárosba az ember és azt látja?, hogy a kiválasztott faj tényleg kiválasztott vendéglőkben, éttermekben és a legkiválogatottabh, Legelőkelőbb helyeken éli világát és azt sem lehet tudni, miből él, ' mert abból csak a zsidó tud megélni, hogy kávéházakban ül és egyéb szórakozóhelyeken ebédtől késő' estig

1

. Rosszul esik ez„ de még* inkább r figyelemreméltó és talán etat nem is tették még szóivá, hogy ugyanakkora amikor a zsidó férfiakat munkaszolgálatra behívták, sőt most a honvédelmi miniszter úr még nagyobb mértékben, kívánja behívni, miért vonják ki és kapcsolják ki a zsidó fajnak női' példányait... (Maróthy Károly:.. a munkaszolgálatból. Nagyon helyes!) Vájjon kevésbbé veszélyesek ők ebből a szempontból

1

? (Maróthy Károly: SŐt még veszélyesebbek!) Nem. A mezőgazdasági munkáshiányról beszélünk. Láttuk tényleg hiányok voltak és későbbre esett a kapás növények megkanálása,. holott elsőrendű fontosságú lett volna és fontos mindig a kapálási munkák idejében való elvégzése. Ugyanakkor itt Budapesten mit tudom én hány százezer zsidónő van, akik Vörösre kifestett, ujakkal és szájjal ülnek az espressókbam kávéházakban és az előkelő fürdőkbem, fodrásznál, ruhaszalonokban és rontják a közerkölcsöt. Vájjon nagyon embertelen dolos: volna az, ha azt mondanánk, hogy ezek is megfoghatnák a kapa nyelét és 'dolgoznának? íMi úgy tudjuk, és úgy tanítjuk a magyar gyermek éknek, hogy a munka nemesít. Bár nem az a cél vezet, hogy a zsidókat nemesítsük, de semmi esetre sem volna lealázó, ha a zsidó nőket is rászorítaná a kormány arra, hogy kinn a mjezőn, az Isten szabad ege alatt süttesék barnára a testüket, mert nem okvetlenül szükséges és azt hiszem, Mózes nem jövendölt« meg neki, hogy a Palatínus strandon vagy a Gellért hullámfürdőjébjen kell barnára sülni a bőrüknek. CÚgyrvan! Ügy van! Derültség a szélsőbaloldalon. — Vajna Gábort Ez a talmudlban sincs benne, de az viszont benne van, hogy meleg ágyból hideg vizes csöbörbe esni rossz.) A zsidókérdéssel kapcsolatban számtalanszor hallottunk —• és megvannak a megfelelő kormányintézkedések is — a zsidó fötdvagyonokról. Ezek az intézkedések azonban nem elegendők. Szeretném, bár nem értek a részvényjoghoz és nem lévén jogász, jogi kérdésekhez sem sokat értek, ha a zsidó részvényeket és más zsidó vagyonokat is ugyanilyen elbírálás alá vonnák. Ezt meg kellene tenni, vagy legalább is kényszeríteni kellene őket, hogy eladják és azok a keresztény • tőkéslek juthassanak hozzá, vásárolhassák me§c, akik a jövőben, mint hirdetjük és reméljük, a magyar kereskedelmi életnek, a közgazdasági életnek majdan a vezetői lesznek, vagy ha nem is vezetői, de fciJbbam a körben fognak elhelyezkedni. Addig is, amíg à kormány ezt keresztül tudná vinni, vonják meg a zsidó igazgatósági tagoktól a vállalatoknál, a bankokban igazgatósági jogaik gyakorlását. Mindenesetre ez már egy lépés lenne előre és esetleg kedvet kapnának arra, hogy részvényeiket áruba bocsássák. (Vajna Gábor: Le kell foglalni, rá kell tenni az államnak a kezét és nyugtát kell adni róla.) A házvagyonnal kapcsolatosan szó volt itt 'i' költségvetési vita során, hogy nagy lakáshiány van Budapesten, amikor tudvalevő, hogy rengeteg munkásembernek, szegényebb, szerényebb jövedelmű embereknek és családjaiknak nincs, kielégítő lakásuk, de még vidékről felhozott tanárnak, bírónak és egyéb embereknek sincsen, sőt — mint itt éppen a honvédelmi tárcánál meglepetéssel, szomorúan hallottuk, — még a honvédtisztek és altisztek számára sincs. Itt a legmérsékeltebben is kifejezve magunkat, csak azt mondhatjuk, hogy a nemzetnek ez óriási sérelme — mondhatnám szégyene — ugyanakkor, amikor Budapesten a nagy bérpalotákban sok sokszobási, 10—12 é® még többszobás lakásokban laknak zsidók. Ugyanakkor a magyar honvédtisztek, honvédaltisztek vagy .más munkás- és tisztviselőemberek ne jutthassaiiak lakáshoz? (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt 24 órán belül el lehet intézni úgy, hogy kimondják; az a zsidó, akinek 12 szobás lakása van, ezentúl csak két szobában lakhat és Örüljön még, ha abban is lakhatik. (Vajna Gábor: Örüljön, mert még jön a gettó is. Éa ki kellene dobni a 12.000 szlovák zsidót, aki itt van.) A közellátási kérdéseikkel bőségesen foglalkoztak az egyes tárcák költségvetésének vitájánál, ugyancsak a megajánlási vitában és mondhatnám teljesen kimerítették ezt ia kérdést. Nem is kívánok részletesebben és bővebben foglalkozni ezzel. Tudjuk, mint ahogyan előre megmondtuk már tavaly, hogy a eséplési ellenőrök rendszere nem fog beválni. Nem is vált bei, mert elsikkadtak gabonafeleslegeink, mert emberek voltaik a eséplési ellenőrök. (Pápai István: Nem termett!) A közbeszóló képviselő úrnak megmondom, hogy vannak helyek, vidékek, alhol egy métermázsa termés sem jött ki katasztrális holdankínt, annyira el tudták tüntetni. Pedig, t. képviselő úr, én magam is ízig-vérig gazda Vagyok és nagyon jól tudom, hogy mi -ai helyzet. Itt igenis ott van a hiba, — hogy sajnos még uem érzi át teljes mértékben az ország nagy többsége ennek a, háborúnak lehetséges következményeit, mert ha tudná, milyen sors vár reá, ha a háború vége kedvezőtlenül alakulna, azt hiszem, önként ajánlaná fel mindenét. Nem általánosítok, de egyes helyeken még az is megtörténik, hogy a tehenekkel is búzát etetnek s ha, valaki figyelmesen sétál az országúton, ott is megtalálhatja egész szemekben' a megetetett búzát, vagy egyéb kenyérmagvakat. Jónak látnám, ha erőteljes propaganda indulna meg, — hiszen már propagandaminiszterünk is van, — sa legszemlóltetőbben tárnák a falu népe elé, mit hozhatna _ magával egy vesztett háború az ő szempontjukból, s menynyire meg kell hozni önként minden áldozatot, amit sokan még kényszer hatása alatt sem nagyon akarnak meghozni. Ha még van, aki ilyen önző módon gondolkozik, azt ki kellene vinni valamelyik megszállt területre, hogy a saját szemével lássa, mit jelent legyőzött népnek lenni, mit jelent földönfutóvá válni, amikor egy légi vagy tüzérségi támadás után egyik napról'a másikra volt háza, nincs háza, volt falu, nincs falu, legfeljebb a helye marad meg. Azt hiszem, mindjárt másként gondolkodnának azok is, akik ma még oly kevés ' megértéssel viseltetnek a közellátás nagy problémáival szemben. Erőteljes propagandával nagymértékben lehetne javítani a helyzeten, megmagyarázva azt is, hogy ez a háború igenis a mi háborúnk. Hiszen még mindig nagyon sokan vannak, — a zsidó üzletes, vagy zsidó ügynök, — akik a falvakban hintik a konkolyszemet s terjesztik zsidó fondorlattal íizt a hitet, hogy: a ti katonáitok tulajdonképoen nem a magyar ügyért véreznek és az áldozatot nem magunkért, magyarokért kell meghoznunk, hanem más hatnom érdekében. Ezek a konkolybintesek bi-