Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-316

328 Àz országgyűlés képviselőházának 316. hadirokkantjainknak, hadiárváinknak és hadi­özvegyeinknek, mert ez nagy mértékben _ fokoz­ná katonáink küzdőképességét és még jobban javítaná harckészségüket. Tudom, hogy nincs a t. Háznak egy tagja sem, aki ne viselné szií­vén katonáink sorsát és ne tenne meg mindent ezen .a téren. Épp ezért bátran merem kérni a kormányt, hogy e kérdés megoldását ne ha­háború utánra, mert sokkal, de sokkal értékesebb, ha már most tudhatja az a katona, hogy mi vár rá itthon, mintha a háború befe­jezése után rendezzük ezt a kérdést,. Bármekkora is a bizalom, bármennyire hisszük, hogy megvan a jószándék és az aka­rat, hogy a háború után majd ezt a kérdést a hadviseltek megelégedésére oldják meg, mégis idevetíti árnyékát még a világháború hadigon­dozottainak sorsa. (Vajna Gábor: Cipőzsinórt árulnak!) Minden képviselőtársam nagyon jól tudhatja, hogy még mostanában is felkeresik az embert világháborús hadirokkantak és más hadigondozásra szorultak, mert ügyük még nincs kielégítően és közmegelégedésre rendezve. Ne mondjuk azt, hogy nem lehlet ezt végrehaj­tani, mert ekkora áldozatot, de még ennél sok­kal nagyobb áldozatot is meg kell tudnia hozni a nemzetnek, hogy ezt a kérdést minél jobban megoldhassuk. Aki kinn a harctéren csapattiszt volt, az tudja, hogy hány levelet kell megírni az embernek a községek jegyzőihez a katonák kérésére felvett panasz alapján, mert itthon­maradottaik nem kapják meg azt a kevés csa­ládi segélyt, vagy pedig késedelmesen kapják meg. Ilyenkor természetesen visszásán hat, amikor parancskiadáskor fel kell olvasnia a tisztnek a felsőbb parancsot, amelyben idéznek a miniszterelnök úr itthoni beszédéből, hogy legyenek nyugodtak: a kint küzdő katonák, mert teljes mértékben gondoskodva van ott­hoiimaradottaikról. Ott kint, ahol többezer kilo­méterre áll a magyar honvéd hazájától, még jobban erőt vesz rajtuk a haza utáni vágy, mert egy nép fiaiban sincs talán úgy kifej­lődve, mint a magyarban, az otthonnak és a földjének szeretete, a hozzávaló hűség és ra­gaszkodás. Ha összeül a kint harcoló katona társaival, minden szabad idejükben másról sem beszélnek, mint arról, hogy mi lehet otthon, mi lehet a földjükkel, mi lehet a családjukkal. Ép­pen ezért okvetlenül szükséges, hogy tudja az a katona már most előre, hogy törvényesen biztosítva van,, hogy milyen elbánásban fog ré­szesülni, mit kap, ha hazatért a hadjárat be­fejezése után. A honvédelmi tárcánál nem jutott időm en­nek elmondására, de most a miniszter úr tudo­mására hozok egy visszás és nem egészen igaz­ságosnak látszó dolgot, abban a reményben, hogy talán a füléhez jut. Ez az a rendelet, 'amely szerint a h a db a vonultak itthoni fizeté­sükből csak azt a differenciát kaphatják meg, amennyivel kevesebb az ő katonai fizetésük. (Szász Lajos közellátásügyi miniszter: For­dítva!) Egyremegy. Ez nem igazságos azért, ' mert például egy orvos, aki itthon körorvos volt, de jólmenő magánpraxisa is volt amellett, ha a harctéjre kerül, akkor elveszíti az egész magánpraxisát. Meghozza a legszebb áldozatot hazájával szemben és ugyanakkor hátrányos helyzetbe jut azokkal szemben, akik ittíbionma­radtak. Ugyanígy van az állatorvosokkal is. (Vajna Gábor: így jár a kisiparos és a kis­kereskedő is!) Elveszti ezt a jövedelmét, a je­lentős magánpraxisát, sőt ennek hatása azután is fog mutatkozni, amikor hazakerül. Nem sza­ülése Î942 november 27-én, pénteken badna Sajnálni ezt. a pénzt és nem szabadna kormányzatunknak. S'ZŰkkeblüsködnie ezekkel szemben, mert megérdemelnék, hogy megkap­hassák itthonmairadott családjaik teljes egé­szében a katonai fizetésen kívül az állami ja­vadalmazást is. A harctéren, tett észre vételeim közé tar­tozik az ott kinn alkalmazott zsidó munkás­századok kérdése. Egyáltalán nem tartom he­lyesnek, hogy a zsidóságot a mai formában hadműveleti területen alkalmazzák. Több okom van arra, hogy ezt kijelentsem. Először is a magyar nemzetnek semmi szüksége si'mcs arra. hogy a zsidóság segítségére legyen ennek a harcnak eldöntésében. Nem kívánatos, hogy a zsidóság látszólagos érdemeket szerezzen ame­lyek után sokkal több jogot követelne magá­nak, ha ez módjában lenne, De nem kívána­tos; ez különösen aaétrt sem, mert a kincstár­nak igen drága szórakozás ez. Ezeknek a­zsidó mumkásszázadoknak a munkája, ame­lyek kint utat kapargatnak, nem ér meg amy­nyit, mint amennyibe kerül az élelmezésük az államnak. Ugyanazt az útszakaszt, amelyet heteken, keresztül nem tudtunk megcsináltatni a zsidó századokkal, az orosz lakosság ki­veaénylésével két nap alatt tökéletesen meg­csináltattuk és nem került semmibe sem. A zsidóknak a Jharctéren való alkalmazása mem kívánatos azért sem, mert elkerülhetetlen, hogy érintkezésbe ne jöjjenek a magyar honvédek­kel. Amikor egy községben vannak elszállá­solva, elkerülhetetlen, hogy este össze ne jen­jének. A zsidó mindig talál alkalmat arra. hogy a magyar katona közelébe férkőzzön, s mert a zsidónak ott is mind : g van pénze, meg­veszi a magyar katona fejadagját, élelmiszerét, szardíniáját, két-három márkáért, (Maróthy Károly: így van!) Nyugodtak lehetünk afellőK hogy a zsidó egyetlen alkalmat sem mulaszt el hogy egy destruktív szóval a kétely magvait elhintse a magyar katonák közt. (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) (Vajna Gábor: Megvannak ott is az érte­sülései!) Hogy mennyire megbízhatatlanok ezek a zsidó századok, — de hiszen ez érthető is r-t azt megmutatták, ha véletlenül az első vonalba kiihozták őket, j» vé­delmi vonal előkészítésére. _ Az éj leple alatt mindig szöktek át a zsidók az onoizok­hoz és másnap kaptunk a legkényesebb he­lyekre olyan tüzet, hogy nyilvánvaló volt, át­szökött zsidó' munkaszolgálatosok árulták el a magyar csapatok elhelyezkedését. A zsidó cmunkásszázaidoknak ott kint nagyon kömnyű soruk vam. (Rassay Károly: Azért jelenik meg annyi gyászjelentés!) Ott voltam, nézze meg! (Baky László: Ne beszéljen! Mem jen ki!^ — Rassay Károly: Olvassa ed a gyászjelentése­ket! —Zaj. — ElnöH csenget. — Baky László: Mi kint voltunk, maga nem volt kinn! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, lkép viselő urak ! Eitner Ákos; A zsidóságnak nagyotm jó helyzete van kint a munkaszolgálatnál. A munkaidőt pontosan betartják. A magyar katonának, a magyar honvédnek kevés pihenő jut. Az volt aiz ©Ív, hogy háborúban vagyunk és ez így is van, nincs éjszaka, nincs nappal, akkor végezzük kötelességünket, amikor azt a helyzet parancsolólaig előírja. A zsidószáza­doknál más a helyzet. A zsidószázadoknál

Next

/
Thumbnails
Contents