Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-316

Áz országgyűlés képviselőházának Sí 6. lom. a kárpát-orosz nép nemzetiségi, kulturális kisebbségi jogainak, útjának és jövőjének biztosítását a' szentistváni államban. (Egy hang bal felől: Hol a taps a kormánypárton?) Elnök: Szólásra következik? Thuránszky Pál jegyző: Eitner Ákos. Elnök: Eitner Ákos képviselő urat illeti a szó. Eitner Ákos: T. Ház! Mindnyájan tudatában vagyunk annak, bogy a most folyamatban lévő második világháború, amelynek mi* magyarok is részesei vagyunk, évszázadokra fogja eldönteni helyzetünket, befolyásunkat, hatalmi súlyunkat az európai térségben. Soha nem látott hatalmas erők csapnak össze tengeren, levegőben és szárazföldön a világ minden részén és a háborúban résztvevő államok a háború megpróbáltatásait, a háborúnak minden anyagi és erkölcsi megpróbáltatását csak úgy tudják elviselni, ha latbavetik minden erejüket. Nekünk magyaroknak is minden összefogható nemzeti erőt bele kell vinnünk ebbe a küzdelembe és a győzelem érdekében mindent el kell követnünk. Éppen ezért, bár sok szempontból^ jogos lenne a kormányzat tevékenységéről éles és kemény kritikát gyakorolnom, mégis a mai nehéz helyzetre való tekintettel csak egyszerű és mérsékelt szavakkal igyekszem bírálatomat elmondani és ezeket az észrevételeimet is csak úgy, ahogyan a nemzetéért aggódó egyik jó magyar férfi elmondhatja a másik szintén jó magyar érzésű és jóakaratú magyar embernek. Nehéz még így is bírálatot mondanom,' mert számolnom kell azzal, hogy ellenségeink egy rosszul elhangzott szóból vagy nem tökéletesen megfogalmazott mondatból tőkét kovácsolhatnak propagandájuk .számára, ami azután a gyengébb lelkierejű embereknek a győzelembe vetett hitét károsan tudná befolyásolni. Ez a gondolat vezet beszédem elmondásánál és kérem, ebből a szempontból méltóztassanak azt bírálat tárgyává tenni. Tíz évvel ezelőtt, amikor mint egészen fiatalember bekapcsolódtam a politikai életbe, gazdasági életünk a mélyponton volt. Tévesen nevezték világgazdasági krízisnek ezt a világ zsidóság által tervszerűen megalkotott és megrendezett világcsalást (Vajna Gábor: Zsebmetszést!). Az emberek azt hitték, hogy ebből talán nines is kivezetp út. Én már akkor világosan láttam társaimmal együtt, hogy az új koreszmének a magyar viszonyokba való átültetésével lehetne a nemzet belső erejét kellőképpen felújítani, már akkor tisztán láttuk kibontakozni az eljövendő új Európa körvonalait és tisztán láttuk azt, hogy él fog következni egy napon az új Európát képviselő nemzetiszocialista, államok öszecsapása úgy a zsidó-liberális berendezésű államokkal, mint a kommunista Oroszországgal.. Ennek tudatában és a magyarság érdekében szálltunk síkra akkor, mikor sürgettük és követeltük belső kérdéseink gyors megoldását katonapolitikai, földbirtokpolitikad, szociálpolitikai és társadalompolitikai téren egyaránt, hogy mire a nagy világzivatar hazánkra is rázúdul, minden eshetőségre felkészülve vívhassuk meg sorsdöntő nagy csíatánkat. (Vajna Gábor: Ügy van!) Bevallom, hogy a fajtánkat féltő aggodalom, a megoldásra váró feladatok sürgőssége, az .akkori kormányzatok megnemértése és tétlensége sokszor túlkemény szavakat váltott ki ütése 194% november 27-én, pénteken. 32? belőlünk, talán módszereink is túlradikálisaknák iátsízottak, de méltóztassék elhinni, hogy minden tettünk, minden szavunk abból a mélységes nemzetféltésünkből és aggodalmunkból fakadt, amelyet hazánk iránt éreztünk. Tudom, hogy most, a háború alatt nincs idő arra, hogy mindent amit elmulasztottak a régebbi kormányok, teljes mértékben behozhassuk. Nincs arra sem idő, hogy egymás ellen vádakat emeljünk és szemrehányásokat tegyünk, hogy kit terhel a felelősség, mert ú harcot úgy kell elfogadnunk, ahogyan jött, ahogyan kínálkozott. Azokkal a külső és belső fegyverekkel kell megvívnunk, amelyek rendelkezésünkre állanak és büszkeséggel tölthet el bennünket az a tudat,-hogy a magyarságot kimeríthetetlen faji ősereje és végtelen hazaszeretete így is alkalmassá teszi a háború győztes befejezésére. T. Ház! Szerény politikai tevékenységemet mindig két nagy ügy érdekében fejtettem ki, ez a paraszt és a katona kérdéseinek tanulmányozása volt. Ez a kettő szerintem elválaszthatatlan, minden intézkedés ezt a kettős célt kell, hogy szolgálja és minden más probléma) csak' függvénye ennek a két nagy kérdésnek. A parasztság életét jól ismerem, köztük éltem és nem röstelltek bemenni a parasztházakba, hogy azok belső életformáit még jobban megismerjem, nem sajnálom az időt meghallgatni hosszadalmasnak látszó elbeszéléseiket és panaszaikat, amelyekből kétségtelenül sokat lehet tanulni és nagy felismerésekre lehet szert tenni. Sikerült teljesen megismernem az életüket, gondolataikat és még jobban meggyőződnöm arról, hogy a magyar parasztságnak kimeríthetetlen faji és szellemi erőtartalékai vannak, amelyeket szabaddá kell tenni a nemzet javára. Katona-vonalon, mint tartalékos tiszt kevesebb f tapasztalattal rendelkezteim, ezért saját elhatározásomból ez év tavaszán a harctérre mentem és csak ősszel tértem vissza, hogy fajtám kiválóságait, amelyekről békében meggyőződtem, a háborúban is megismerhessem. Boldog érzéssel tölt el, hogy ezt a félévet mint &a* tonia hazám szolgálatának szentelhettem, mert saját szememmel láttam, hogy valóban a magyar nép gazdag katonai erényekben, s hogy nem kell félnünk az eljövendő idők bármely megpróbáltatásaitól sem. T. Ház! Engedtessék meg nekem, hogy harctéri tapasztalataimmal kapcsolatban néhány észrevételemet elmondjam. A magyar katona — mint tudjuk — nem azért harcol, hogy ezért jutalmat kapjon ós külön ellenszolgáltatásokban részesüljön, de igenis, az itthonmaradottaknak kötelességük gondoskodni arról, hogy mindazért az áldozatért, amelyet élete kockáztatásával, szenvedéseivel^ nélkülözésével hozott a nemzet biztonsága érdekében, kellőleg megjutalmaztassék. Szeretném, ha győzteisen viszszatérő katonáinkat nemcsak ünnepi szónoklatok fogadnák a pályaudvarokon, hanem a polgári életben megkülönböztetett^ gondossággal lennének beágyazva és 'ha földmíves, akkor földet, ha iparos, akkor műhelyt, ha kereskedő, akkor üzleti lehetőséget kell neki adni, de mindenesetre elegendő tőkét ahhoz, hogy a földjét, az üzemét megfelelő módón tudja gyümölcsöztetni és foglalkozását Ihasznothajtóan folytatni. T. Ház! Már most törvényt kellene hoznunk arról, hogy mit fognak klapni harctéren küzdő katonáink, milyen ellátásban lesz részük 46*