Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-316
Az országgyűlés képviselőházának 316. autonómiai gondolatot; gondolom kiinduló pontnak a kérdés rendezésénél,. így tett annakidején Jászi Oszkár t a Euszka Krajna rendezésénél is, amikor a vármegyék határait meghagyta. Ez volt a Telekiféle elgondolás is, amely vármegyei alapon indult el a nemzetiségi kérdés megoldásánál. Megismételtem azt, amit itt a parlamentben annakidején Csáky miniszter úrnak is előterjesztettem: én jó néven venném, ha e kérdés tisztázása végett itt a parlamentben volna egy nemzetiségi bizottság, amely előkészítő szerve volna akár a miniszterelnökségi, akár más szerveknek és amely bizottságban a kisebbségek elmondanák panaszaikat. (Demkó Mihály: Fenezik elnökletével! — Zaj.) En nem kívánok elnökölni, volnának ott magasabb képzettségű kántortanító urak, akik ezt a kérdést okosan és bölcsen megoldanák. (Demkó Mihály: Közönséges hazaáruló volt! — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek! Demkó képviselő úr kire értette, hogy közönséges hazaáruló? (Demkó Mihály: A képviselő úrra! Be fogom bizonyítani!) A képviselő urat harmadszor is rendreutasítom és ezért a súlyos sértésért külön mentelmi bizottsághoz is utasítom. Fenczik István: Legyen szabad letennem a Ház asztalára 462 politikai perem aktáit... (Demkó Mihály 1 : Elegeit szédítette már a magyar közvéleményt! — Bacsy-Zsilinszky Endre: A magyar kormány kedvence! — Derültség balfelöl. — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Bajcsy-Zsilinszky - képviselő urat kérem, ne méltóztassék a tanácskozást-zavarni. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nem is beszél senki!) A képviselő urat rendreutasítomFenczik István: Ha ezt a kérdést előhoztam, legyen szabad a Ház asztalára letennem 462 politikai perem aktáit. Ezek között a legérdekesebb a 97- perem. Ennek • vádirata így szól. (Olvassa): »Az államügyészség vádolja dr. Fencziket katonai hazaárulással, kémkedéssel és további bűncselekménnyel a köztársaság védelméről szóló törvény alapján, hogy Magyaroszág revizionista céljaiért dolgozott.« (Bródy András: Mi az a további bűncselekmény? Tessék megnevezni!) Szórói-szóra idézem ... (Bródy András: Az fontos! — Rassay Károly: Legalább magyarul tegye le, mert nem értjük! Minden pere itt van? Mert egy nálam is van! — Zaj. — Elnök csenget.) Ma a bécsi döntés négyéves évfordulóján legyen szabad rámutatnom arra, hogy míg 1789-ben csak 79%-ot tett ki a magyarság, addig Mátyás király alatt 85°/o-ot, 1910-ben 54°/o-ot, ma pedig 78%-ot tesz ki. Ebből 6% német, 2% szlovák, 3°/o kárpátorosz, 2°/o délszláv, és 2°/o egyéb nemzetiségű. Ehhez legyen szabad hozzátennem, azt* hogy a ma megjelenő 1110 sajtótermék közül 44 jelenik meg kisebbségi nyelven. Ebből 25 német, 8 kárpátorosz, 6 szlovák, 3 román, 1 horvát és 1 szerb. Ez teljesen megfelel annak az aránynak, amelyet én filozófiai fejtegetéseim során levezettem. Ez is mutatja, hogy a szentistvám gondolat e tekintetben teljesen ennek a százalékaránynak megfelelően realizálva van. (Spák Iván közbeszól.) Ha ehhez hozzáveszem ai 7C0. számú miniszterelnöki rendeletet, amely szerint a nemzetiségi népiskolákban bevezették a gyermekek anyanyelvén folyó tanítást, ha továbbá hozzáveszem a jelenleg működő nép-, polgári KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. ülése 1942 november 27-én, pénteken. 325 és középiskolák nemzetiségi típusait, a tanítók, a tanárok számát, az előadási nyelvet, valamint a pécsi, budapesti egyetemek kisebbségi osztályaiban folyó működést, a debreceni nyári egyetem előadásait, akkor objektíve meg kell állapítanom, hogy ez mind a kisebbségek nemzeti jogainak teljes elismerését jelenti és a fejlődésnek minden irányában való lehetőségét bizonyítja. (Helyeslés jobbfelöl.) Ne felejtsük el azt sem, hogy Magyarországon az általános műveltségi színvonal éppen a nemzetiségi vidékeken, volt mindig a legmagasabb. Amikor ia magyar népiskolák a tanyákon majdnem elhanyagolt állapotban voltak, akkor emelkedtek a legszebb nemzetiségi iskolák és kultúrintézmények. A Felvidék például nemcsak a legelső helyet foglalta el e tekintetben, hanem mindig is kitermelte azokat a legnagyobbakat és azokat az apostolokat, akik a Felvidékről jöttek. A Felvidékről jött Andrássy Gyula, az Apponyiak, a Batthyányiak, a Berzeviczyek, a Blaha Lujzák, a Csák Máték, az Erkel Ferencek, a Czuczorok. a Mikszáthok, a Munkácsiak, a Kazinczyaik, a Klapkák, a Kostsuthok és a Bárdossyak. Ezek mind-mind á Felvidék szülöttei. Ezzel a kérdéssel igen érdekesen foglalkoztak a külügyi és a miniszterelnökségi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával a képviselő urak. Legyen szabad éppen ezért nekem néhány szóval foglalkoznom a kárpátaljai pánszlávizmus és pángermánizmus kérdésévelMindenekelőtt leszögezem, a következő tényt: nekem volt alkalmam orosz emigránsokkal beszélni erről a kérdésről. így például 1926-ban Párizsban több tárgyalást folytattam Kerenszkivel és az Ő akkori kormányának tagjaival. Legyen szabad megállapítanom, hogy az orosz történelem során mindig a legbarátságosabb hangot hallottam és tudom tudományos kutatásaim alapján, hogy a régi orosz cári kormány sobasean tartott igényt Kárpátalja területére. Ugyanakkor örömmel ( üdvözlöm több miniszterelnök úrnak azt a kijelentését, hogy a jelenlegi, háború a kommunizmus elleni háború és minden kormányzatunknak a szeretet a jelszava, a szomszédság és minden egyes nemzetiség felé. Meghatódva hallottuk erről a szeretetről beszélni Ungváron a miniszterelnök urat is, aki a Kárpátok bérceinek közelében, r annak a határnak közelében, amelyet Arpád-határnak is nevezhetünk, azt mondotta, hogy a magyar kormány mindenki felé csak a szeretet jegyében akar közeledni. Én tehát leszögezem, hogy 1914-ben sohasem láttam egy motívumot, egy mozzanatot sem, mely azt mutatta volna, hogy az azt úgynevezett pánszlávizmus arra a területre tartott volna igényt, amelyet Kárpátaljának nevezünk. A másik oldalon ott van a pángermanizmus, amely Bismarck elve alapján az ukranizmusnak egyik pártfogója volt. Hogy milyen irányban haladt annakidején, milyen irányban, halad ma és milyen irányban fog haladni ezután, ezt csak a jövő Európa kontúrjai fogják tudni megmutatni. _ Mindenesetre le kell • szögeznem, hogy ha Kárpátalja három legkiválóbb, legkimagaslóbb egyéneit veszem, akik talán magyar szempomtból nem állták meg helyüket, mint például Balugyánszky Mihály, aki annakidején a nagy orosz konstitúció megalapítója és fogalmazója volt, azután a másik, Véneim Guca. 46
