Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-316

322 Az országgyűlés képviselőházának 316. történelmi elveket éppen úgy, mint a :>Vo]ksprinzdp«-»et. A magam sokheti külföldi tartózkodása alatt erről a nagy propagandáról meggyőződtem és bízom a kormány gondviselő erejében, hogy ezzel a kérdéssel meg fog birkózni és nemcsak visszaszerzi jogos tulajdonunkat, hanem azt meg is fogja tartani. Itt utalok főleg a jelenleg Szlovákiában élő többszázezer kárpát-oroszra, akik már annakidején kifejezték azt az óhajukat, — amelyről voltam bátor már többsör beszélni a parlamentben — hogy minél hamarább visszakerüljenek az anyaországhoz. Magyarország ezeréves múltja bebizonyította európaisságát éppenúgy, mint kereszténységét. Helyesen jegyzi meg Szenczi Miklós egyik Londonban tartott előadásában — én közvetlenül az előadást idézem — hogy (olvassa): »Magyarország természetes földrajzi és gazdasági egységet alkot és elismeri azokat a felbecsülhetetlen értékű szolgálatokat, amelyeket az európai nyugati civilizáció, a keresztény kultúra érdekében tett, megőrizve mindig szabadságát és függetlenségét. Ez az európai és ez a keresztény Magyarország igyekezett szomszédaival szemben is a lovagias és vitéz epitethonokat kiérdemlő vielkedését megtartani és politikáját ezért mindig a becsület és a szótartás jellemezte.« A magyar Kárpátok bércein tört meg — amit én Árpád-vonalnak neveztem és amiért igen sok gúnyt kaptam annakidején Ungváron ^— mindig a keleti lelki és harci támadás, és itt termetté mindig legszebb gyümölcseit a nyugati kultúra. Ez az ország volt védőbástyája a tatár barbárság ellen Európának éppenúgy, mint a háromszázéves török megszállás alatt az európai műveltségnek. A mohi, mohácsi, trianoni nevek nagy aranybetűs vérfoltjai eme történelmi igazságnak. A reformáció, a humanizmuis, a renaissance és a francia forradalom utáni nacionalizmus eszméit, a modern kultúra és mechanika minden előretörését mindig magába szívta, de sohasem veszítette el keresztény és főleg magyar voltát. Dosztojevszkij ezt a gondolatot úgy formulázta, úgy érzi, hogy (olvassa): »Az egyén, mint országok összeomlása szükségképpen bekövetkezik, mihelyt kiirtja magából az Isten országát, a keresztény szikrát. Az ember és a közösség emberfeletti lesz a rombolásban és démoni erők birtokába jut és az őslázadó megszállottja lesz.« Athént nem Perikies és nem Alkibiades, hanem Sokrates tette naggyá. Ezért mondta legutóbbi beszédében a miniszterelnök úr, hogy talán éppen ma, Kóma és Karthágó gigantikus küzdelmének előestéjén, »ha a keresztény civilizáció ebben a harcban elbukik, hazánkat és fajtánkat pusztulás fenyegeti«. A magyar rög, a magyar alföldi róna minden keleti vagy nyugati eszmét és áramlatot átalakított és a magáévá tett. Ebben áll és ebiben állt az úgynevezett- magyar rög erőssége, a magyar szellem mindig újjászülető és átalakító varázsereje. Hogy ezer éven keresztül a magyar alkotmány sziklafala meg nem repedt, ennek oka a »szentistvánizmus«, vagyis a Szent Korona eszméje, a szentistváni gondolat. Szekfű helyesein jegyzi meg egyik nagy munkájában, hogy (olvassa): »Elárulnék multunkat, eladnánk rossz kuif árként jövőnket, ha lemondanánk arról a történeti magyar államfogalomról, amely békén védőleg fogott ossz« egy ezredéven át a magyarral együtt annyi más, nem magyar nemzetiséget« Szent István ülése 1942 november 27-én, pénteken. hagyatéka — ebből levonva a, konzekvenciát — tehát nem a kisebbségé és nem a többségé, nem az uraké és nem a. magyaroké csupán, hanem mindazoké, akiknek ősei^ a Kárpátok ölén nyugszanak, akik vérzettek és izzadtak ezért a földért s akik mindkévésbbé érzik az ellentétet, amely magyart, horvátot, tótot, kárpátoroszt és erdélyi románt elválasztana egymástól. Ezek alapján világosi a magyar nemzet fogalma, vagyis az a megállapítás, hogy minden anyanyelvi, faji és népi adottságtól és más tulajdonságtol függetlenül magyar az, aki magát magyarnak vallja, vagyis aki a magyar nemzet erkölcsi és politikai célkitűzéseivel jóban és rosszban egyaránt azonosítja magát. Ebből tehát az következik, hogy a szentistváni magyar királyság így nem nemzetiségi állam, amint ezt már sokan ki is jelentették, hanem egy nemzet állama, a magyar nemzet állama, amelyben a magyar nemzet mellett élnek a nemzetiségek. Ez a »szentistvánizmus«. Éppen ezért igaza volt és igaza van Teleki Pálnak, akinek ismét idéziem egy mondatát, amelyben azt mondta, hogy (olvassa): »Éppen ebből a szempontból a nemzet csak

1 történelmileg gomdolkodhatik, főleg akkor, amikor, tudjuk, hogy alkotmányai inatlan valóság, oly törvények, jogszokásclki és — mondhatnám — lelki döntvények foglalata, amelyek a nemzet_ vérébe és szívébe mentek át.« A szentistváni politika »magyar nemzet« gondolata nem faji gondolait és definició s éppen ebben tér el a nemzet magyar fogalmla a Fichte-féle német definíciótól, amely az állam és a nemzet meghatározásánál a fajiság jellegét domborítja ki. Éppen ezért a mi meghatározásunk az együtteső, bár különböző származású és nyelvű emberek és népelemek egybefoglalásának gondolata. 'El kell fogadnunk! ezért néhai Gsáky István volt külügy miniszternek azt a megállapítását is, hogy amikor a. magyarság primus inter paires^ akkor a kormány csak magyarul vezetheti ezeket, akik együtt települve, összefogódzva, együttműködve, majdan együtt meghalva akarnak e hazában maradni. Ezzel a szenitistváni meghatározással együtt iár az álilamhűségnek az a fogalma, amely magában foglalja az, állam, — a haza — és a nemzethűség definicióját. A magyair állam maga is több nyelvű, tehát több nemzetiségből álló egy nem.aertitest, ezért az államhűség szerintem az ehhez a nemzethez és

1 a különböző nemzetiségekhez való hűséget és ezeknek egymáshoz való hűsé* gét is magában foglalja. Aki tehát hazáját ezen az országon túl érzi, az. nieim tartozik ehhez a nemzettestheK. Ilyen irányban kell tehát, kialakítanunk azt a nemzeti közvéleményt, amely ellen ma, sajnos, a sajtóban is ismét sokan vétenek. Ennek a magyar' nemzeti közvéleménynek kell megmaradnia a jövő eizerévnek egyik főpilléréül és garanciának kell lennie arra, hogy ennek az országnak a polgárai, bar más-más nyelveken fognak is beszélni, mégis mindig magyarul érző és gondolkozó, nemzeihü polgárolki maradjanak. Erre mondja nagyon találóan Szefcfü (olvassa): Amíg kisebbségi vonatkozásban is át nem megyünk ugyanolyan lelki átalakuláson, mint vallási téren átmentünk a XVI—XIX. századokban* vagyis a polgári türelemnek a társadalmi érvényesüléséig, addig