Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-316
Àz országgyűlés képviselőházának S16. ülése 1942 november 27-én, pénteken. 321 kimenetele talán évszázadokra fogja eldönteni a magyar nemzőt sorsát.« Valóban úgy érzem, hogy ez az év, ez a kor a tűz éve, azé a tűzé, amely perzsel és pusztít» embereket, anyagot, városokat, a civilizáció csodás alkotásait, de ugyanakkor, amikor pusztít, világosít is. Ügy érzem, hogy nyomában az európai fülledt, nyomott légköribe életet adó áramlás tör be, a kivérzett, elfáradt, élettelen társadalmi és gazdasági rendszerek helyébe új meglátásokon alapuló, új rendszer kontúrjai kezdenek kibontakozni. Országunk hajóját is a régi Európa haldoklásának és az új kibontakozásának hullámai a viharzó tengerre vitték ki. Evezőseink, a kormány tagjai, a biztos és nyugodt révbe akarnak minket vezetni. Nekünk, akik az evezősök mellett állunk, ki kell tartanunk, teljes bizalomtmaL erőnk teljes összeszedettségével támogatnunk kell révbejútásunkat. (Füssy Kálmán: Mint magyar, vagy mint ruszin mondja ezt? — Zaj. — Elnök csenget.) A biztos révbe való jutásnak erről a két tényezőjéről szeretnék itt a Háziban beszélni. Nagyon örültem, amikor Szöllősi képviselőtáirsunk azt a megjegyzést tette, (Zaj a középen. — Elnök csengßt.) hogy ő szeretné látni, mit éreznek a kisebbségek ebben az országban; és a kormánnyal szemben. Legyen szabad nekem, mint egy kisebbség szerény képviselőjének, mint a kárpát-orosz nép szerény tagjának, •kifejtenem, nézetemet, kifejeznem óhajomat aziránt, hogy igen boldog lennék, (ha nézetemet nemcsak egy kisebb Magyarország, hanem a Nagy-Magyarország hatarán belül minden kisebbség magáévá tenné. (Zaj. — Halljuk! Bálijuk!) Találóan jegyezte m ( og a németek nagy vezére, Hitler Adolf, a Mein Kampff-ban, hogy (olvassa): »Egyetlen külpolitikai kérdés sem bírálható el más szemszögből, mint abból a szempontból, hogy használ-e most vagy a jövőben népünknek, vagy pedig annak hátrányára van. Pártpolitikai, vallási, emberbaráti és általábanvéve minden egyéb szempont teljesen figyelmen kívül hagyandó«. A továbbiakban a következőket mondja (oU vasáa): »Egy nép és állam elszakított területeinek visszaszerzése t elsősorban az anyaország politikai hatalmának és szabadságának visszaszerzésétől függ. Leigáza tt országrészek nem égő tiltakozások eredményeként térnek vissza a közös birodalom kebelébe, hanem csak kardcsapások árán. A belpolitikai vezetésre hárul az a feladat, hogy ezt a kardot kovácsolja. E kovácsolás munkájának biztosítása _és fegyvertársak keresése viszont a külpolitikának a kötelessége«. Ennek alapján indult meg a Nagy-Németbirodalom újjá*szervezése. Ezek a szavak ránk vonatkoztatva azt jelentik, hogy a biztos, nagy magyar bázis megteremtéséneik kell első feladatnak lennie nálunk is. Az első feladat a határok teljes visszaszerzése és csak e teljes újjászületés után lehet a többi részletkérdés megoldására gondolnunk. (Demkó Mihály: A csieJhi uralom alatt a magyar revizió ellen küzdött! Minket kidobáltak a magyar revizió elleni gyűlésről a Fenczik emberei!) Elnök: Csendet kérek. Demkó képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. (Demkó Mihály (Fenczik István felé): Ezt kellett volna a csehek alatt mondania! —Zaj,) Fenczik István: Háború közepetite tárgyaltunk/.. (Demkó Mihály: Horthy-bety|á>roknak csúfolta a magyarbarát ruszinokat!) Elnök: Demkó képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni. (Kabók Lajos: Nagyon érdekes dolgot mondott!) Kabók képviselő urat is kérem, ne szóljon közbe. Fenczik István: ... Körülöttünk még mindig egy politikai vasgyűrű van. Kontúrjai olyan kisantantgyűrűt alkotnak, amelynek öszszetevői a román, ukrán és a szlovák propaganda. (Demkó Mihály: Szégyene a magyar; ságnak, hogy ez az ember ma itt van! — Zaj. — Elnök csenget.) A román, az ukrán éa a szlovák propaganda minden eszközével összeesküdött ellenünk. Nem akarja elismerni életterünket, nem akarja respektálni a Duna-medencében élő szentistváni népek ezeréves együttélését és hullámai messze a tengerentúl is éreztetik hatásukat. A magyar állam területének geopolitikai adottsága, tájegységének szimbiotikus jellege és az a tény, hogy a Duna-medence a népek kereszteződésd pontján fekszik, idézi elő a magyar állani végzetszerű voltát és megszabja hivatását. Ezért helyesen jegyezte meg Teleki Pál, hogy a magyar táj, a különböző tájak szimbiotikus egysége, a Nagy-Alföld, a Kis-Alföld, az erdélyi medence, a hegyvidék, a dombvidék, a síkság egymásbafutása nem engedi, hogy itt a Kárpát-medencében a néprajzi határokat megvonjuk, ezért a Kárpát-medence népei az idők folyamán egymásmellé és egymásközé kerültek és egymással szükségszerűen állandóan keveredtek. (Demkó Mihály: Ez ellen küzdött húsz éven át állandóan! Most Pedig ezt hangoztatja!) Majd felelni fogok a képviselő úrnak. (Demkó Mihály: Ismerjük nagyon jól!) Kérem, ismételje meg ezt Házon kívül, majd a bíróság előtt felelek önnek! (Demkó Mihály: Mondhat akármit, már tisztában vagyunk önnel! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Demkó képviselő urat ismételten figyelmeztettem. Közbeszólásaiért 'rendreutasítom. Méltóztassék csendben maradni. Fenczik István: Később akartam erre a kérdésre felelni. Engedje meg azonban a i Ház, hogy most tegyem le a Ház asztalára -a prágai parlamentben tartott utolsó beszédemet, amelyben a 13. és a 19. oldalon azt mondtam — idézem ruszinul (olvassa): „HamuML MeTraHiejn. ecTL HTO6U Hama cTapoítpaeBaa poflHHa Moraa aicb CB0ÖOÄHHH HapOflT. B"B CBOOO^HOH CJiaBflHCKOH .nepaiaBi ysiHBaTH cin TO noJHTHiecKÍH, KJ jiLTypHuft H peaHrio3HNH a BKOHOMH^ecKiH npaBa, AKÍH yjKHBaJiH HamH npeflKH npeA* MHora CTOJLÍTÍHMH". Azt mondtam tehát a cseh parlamentben, hogy olyan jogokat kérünk a cseh parlamenttől, amilyen jogokat kaptunk a magyar kormánytól sok évszázadon keresztül. Leteszem beszédemet a Ház asztalára, méltóztassék meggyőződni róla! (Spák Iván: A Ház asztalára mi mást is le tudnánk tenni!) Méltóztassék odatenni, örvendeni fogok. Elnök: Csendet kérek. (Demkó Mihály: Horthy-betyároknak csúfolt minket!) Demkó képviselő urat másodszor is rendreutasítom. (Meskó Zoltán: Igaz ez, vagy nem igazi) Kérem a képviselő urakat,_ méltóztassék egymást türelemmel meghallgatni. Fenczik István: Ennél a kérdésnél igenis latba kell vetni nemcsak az élettér fogalmát, a geopolitikát és a szimbiózis erejét, hanem a
