Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-316
318 Az országgyűlés képviselőházának 316. így jutottam el aiz ötödik fokhoz, a legmagasabb fokihoz, amely társadalmi osztályt alakíthatna, a főiskolához és egyetemhez. Nem kívánok ezzel foglalkozni, hanem ezzel a magasképzéssel kapcsolatban csak egyet szeretnék megjegyezni. Ügy veszem észre, a magyar társadalomban valahogyan lenézik az embert, aki verset olvas, aki irodaiammal foglalkozik. Sajnos, a mi érettségizett társadalmunk, á mi fiatalságunk sokszor befejezi irodalmi munkálkodását és az irodaloimimal foglalkozását akkor, amikor leérettségizett. Nem érdekli tovább az irodalem és ez nagy baj. Itt kultúrpolitikánknak egyik feladata az, ihogy valahogyan megnevelje a társadlalmat és ' valahogyan biztosítania kellene azt, hogy a társadalmunk az érettségi után is érdeklődjék az irodalom iránt. Tessék Arany Jánosnak örökbecsű, gyönyörű gyöngyszemeit valahogyan általánosabbá tenni ; . S valahogyan Adynak költeményeit. Erdélyi Józsefnek, Mécs Lászlónak, Vörösmartynak, József Atillának és a többinek, mindazoknak költeményeit is, akiknek lelkülete annyira magyar vol,t, elterjedtebbé tenni. Ugyanezt a' szellemet kellene biztosítani a képzőművészetben és a zeneművészetben. És 'ha szabad, visszaemlékezem itt egy előző évben mondott appropriációs beszédemre, amelyben a képzőművészetekkel és a zeneművészettel foglalkoztam. Itt van másik fontos feladata kultúrpolitikánknak és meggyőződésem, hogy Szinyei Merse miniszter úr érzi ennek a kérdésnek súlyát. Ha szabad itt elmondanom valamit, bizalommal voltam Szinyei Merse miniszter úr személye iránt^ beszélgettem vei© tudniillik azelőtt, és ő nagyon érdekes problémákat vetett fel. Megmondottam. neki, hogyan tudna ő a tanárság szemében igazán nagy miniszter lenni. Megmondottam, tessék magához (hívni az országból akár innen, akár onnan, négy-öt tánárt, négy-öt tanítót, a középiskolákból, mindenhonnan. Ültesse le Őket és tegye kötelezővé, mondja meg ki-ki a maga véleményét a magyar iskolapolitikáról, mondja meg a véleményét a kultuszminisztériumról, az egész .hivatalról, mint valami zenekarról. Mondja meg őszintén, mik a tennivalók és ebből kibontakozott volna egy hatalmas Programm. Azután hallgatta volna meg a hivatalos szerveknek vezetőit, az országos polgári iskolai tanáregyesületnek vezetőségét, a középiskolai t tanáregyesület, a tanítói egyesület vezetőségét és végül — amit ő megigért -— hallgatta volna meg a tanárképviselőket és mindezekből kibontakozhatott volna, (hO'sry mennyire hátul áll a magyar kultúrpolitika és mennyire keveset törődünk ezzel a kérdéssel. T. Ház! Ö ezt nem tette, és engedjék meg, hogy azt mond jama, hogy bizonyos mértékben csalódtam, amikor azt láttam, hogy a miniszter úr 'bizOiny minden püspököt. meglátogatott, meglátogatta a Néprajzi Múzeumot, ahol tilinkóztak neki {Derültség.), elment sok 'helyre, de szerettein volna, ha elment volná — mint mondotta egyik képviselőtársam — a kisebb exponált helyekre, a szórvány vidékre, és nézte volna meg a magyarság helyzetét. (Egy hang la balközépen: Meg is néztél) ment volna el az elemi iskolákba és látogatta volna meg a polgári iskolai tanárságot, amely — higyjék el t. Ház — megérdemli a legnagyobb támogatást, mert ma bizony az elet iskolája a. naagyap polgári iskolai, ülése 1942 november 27-én, pénteken, így jutottam el beszédem tulajdonképpetni témájához, ahhoz a bizonyos második társadalmi osztályt nevelő iskolatípushoz, amelyre fel kell építenünk a szakképző iskolákat. A polgári iskola eddig a kultúrpolitikának mostohája volt. Magam igen élesen támadtam Hóman Bálint miniszter urat, aki nem akarta ezt megérteni, bár voltak megnyilatkozásai, amennyiben ő maga figyelmeztette a Közoktatási Tanácsot, hogy a polgári iskola érdekében valamit tenni kell. A magyar kultúrpolitikának közel 60 éve állandó problémája a polgári iskola. Amikor 1927-ben a polgári iskola kérdését a XII. teke! úgyahogy megoldották, ez minden változtatás nélkül törvényesítette a mindenki által tűrtoetetlennek jelzett csonka polgári iskolát. Hiszen tudjuk, hogy eredetileg annak tanterve hat osztályra született, azután: négy osztályra csonkították és mindent beletömörítettek, belekémyszerítettek. Akkor dr. Fináezy Ernő, a Polgári Iskolai Tanáregyesületihez a következőket írta (olvassa): »Kérdés tárgya lehet, vájjon ezekkel az értékes szolgálatokkal kimerült-e mindörökre a polgári iskola hivatása? Meggyőződésem szerint el fog jönni az # idő, amikor éppen azon a területen, amelynek kiművelése éppen a polgári iskolának jutott osztályrészüL nem lesz lehetséges a továbbfejlesztés kényszerűsége elől kitérni, mert előrelátható, hogy alnnak a polgári! elemnek, amely azt az iskolát felkeresi, művelődési szükségletei még bővülni fognak«. A továbbiakban ezt írja (olvassa): »Ezért el tudnék képzelni a ma meglévő középfokú intézmények I mellett és azonkívül egy olyan, -bár csak nagy városokban szer vezendő 8 osztályos polgári iskolát is, amely a nélkül, hogy egyetemre képesítsen, mág főiskolai) jellegű, intézményekre, továbbá mindazokra, az alsóbbrendű hiyataliokra, amelyeket a minősítési törvény megalkotói fonák elgondolással az egészen más rendeltetésű középfokú iskolai érettségi bizonyítványhoz kötöttek, bízvást megadhatná a teljes jogosítást.« T. Ház! Amikor Fináczy, akii az egyetemes tanügyi kongresszus vezető egyénisége, a magyar pedagógiának kiváló személyisége, így látta a polgári iskola helyzetét, akkor igenis kötelességünk ezzel a kérdéssel foglalkozni. A polgáril iskola volt aiz az iskolatípus, amely az élet szükségéhez mérten maga megteremtette a keresikedelmi iskolát. Hogy azután a kereskedelmi iskola hűtlen lett az anyához és mintegy otthagyta és önállósodott, az nem a polgári iskola rovására Írandó. (Ügy van! à szélsőbatoldalon.) Ugyancsak a polgári iskola teremtette meg a mezőgazdasági középiskolát Orosházán!, Békésben, aniükor megszületett a hetedik osztály, vagyis a hatodikra ruMztak egyet, a hetediket, ez a felső három osztály elszakadt a négy polgáritól, majd kiegészült nyolccá, így megszületett ai mezőgazdasági szakképző iskola, amelyet a polgári iskolai tanárság tanított be, az harcolta ki, és végül ez is önállósította magát, míg a polgárf iskola probléma ja továbbra is fennmaradt. Továbbra is szaporodott azoknak a tábora, akik látván azt, hogy a polgári iskola tulajdonképpeni egy befejezett egészet nem adott, sem ide, sem oda, mind többen és töb' ben iparkodtak a gimnázium felé menni,
