Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-316

316 Àz országgyűlés képviselőházának 316. azt látjuk, hogy hála Isteninek, voltak; nekünk igen kiváló nagy nevelőink. Hivatkozzunk csak első nagy királyunkra, István királyra, aki iigaz ugyan, hogy megsemmisített egy pogány kultúrát de négy évtizedes munkájával az egyéneken keresztül az egész nemzetet megnevelte és bele tudta kapcsolni a nyugati életközösségbe. Hasonult nyugathoz és éppen ez a lényege a szentistváni gondoláinak: a nyugathoz hasonulás. Ha most oly sokat beszélünk a szentistváni gondolatról, akkor ma is el kell indulnunk a hasonulás útján. Ma is hasonulnunk kell a nyugatil kultúrához, amely a közösség ér'dekében annyi jót tudott biztosítani gazdasági és szellemi téren. De tudta nevelni az összességet az egyéneken keresztül László király is. Magyarrá tudta nevelni az akkori, még mindig kétfajtája magyarságot. Kálmán király kultúrát tudott biztosítani a magyarságnak és ezen az úton haladva, Károly Róbert és Nagy Lajos idejében már egy magyar birodalom állt itt amelynek területén azonban Mátyás király igazi nemzeti államot teremthetett, amelyben a közösségi szellem érvényesült Amikor azután az idegen erőszak széttört bennünket Bethlen Gábor Erdélyben a gazdasági élet terén tudta elindítani a magyarságot. Voltak tehát nagy nevelőink, akik el tudták végezni a feladatukat. Nem akarom elhinni, bogy ma ne legyenek nagy nevelőink. Mert ha valamikor, akkor ma van szükség a nevelés munkájának folytatására. Amikor nevelésről beszélünk, fel kell vetni a kérdést, miféle tényezők azok amelyekkel nevelni lehet. Mi, pedagógusok megállapítottuk, ' de a laikusok is egyetérth étnek velünk ebben, hogy a nevelési tényezőknek két csoportja van. Az egyik a felelős, a másik a felelőtlen tényezők csoportja. Hogy a felelőtlen tényezők, az utca, a sajtó, a színház és a mozi mennyire meg tudják bontani a magyar társadalom egységét és milyen nagy mértékben kedveznek az egyik iránynak és mennyire nem a másik iránynak, azt láthatjuk. Nem is jó erről beszélni, mert akkor már poliltikát kell vinni a vitába, holott ma nem akarok politizálni, hanem a kérdések tárgyilagos fejtegetésével akarok segítségére lenni a magyar kultúrpolitikának. Mi alá akarjuk támasztani a kormány munkáját kultúrpolitikai síkon is és alá akarjuk támasztani a nemzetvédelmi m

k niszter úr munkáját is hadd lássa, mennyi teendő van még ebben az országban. Nem ülhetünk tétlenül, különösen a kultúrpolitika terén. Nem elég beszélnünk éhben a beszélő korszakban. Szeretnénk már olyan minisztereket látni, akik nem beszélnek, hanem cselekszenek és azután beszámolnak arról, hogy mit tettek a nemzet érdekében. (Taps a szélsőbn'loldalon.) A felelős nevelő tényezők között pedig első helyen áll az iskola a maga kedves, meghitt s>zen tél vével és ha szabad volt ebben a Házban a munkástársadalom felé meghajtani a nemzet elismerésének zászlaját ha szabad volt meghajtana a, paraszttársadalom felé. ahonnan másam is jöttem, akkor igenis, lesryen szabad nekem a magyar nemzetnevelő társadalom felé, a nemzet napszámosai felé, a magyar tanítóság, al magyar tanárság felé — a polgári iskolától az egyetemig —> meghajtani különösen ma az elismerés zászlaját, mert sohasem ^égez nehezeM) feladatot — akár fizikailag, akár szellemilesr — a magyar nemzetnevelő társadalom, mint éprjen háborúban. Megérdemlik te'háj;, hogy meghajtsuk ejők lése 1942 november 27-én, pénteken, tük az elismerés zászlaját, meirt Ök mindig hangtalanul végzik munkájukat: óh. bár többet követelnének, óh bár gerincesebben állnának ki néhai, mert ez nemcsak nekik használna hanem a magyar kultúrpolitikának is. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Az iskolára, mint felelős nevelő tényezőre, óriási feladat hárul. Éppen ezért, ha szabad, rámutatok arra, hogy Magyarország borzasztóan szűkölködik iskolákban és hiába lapozza fel az ember a költségvetés vonatkozó lanjait, nagyon kis tételeket látunk az iskolaépítés rovatában. Különösen a polgári iskolára vonatkozik ez. Ezzel az iskolával ma külön kivánok foglalkozni, mert hiszen elsőrendű feladatunk ma a magyar ifjúságot a gazdasági élet felé irányítani. Ne érettségizett fiatalsággal szaporítsuk a magyar közéletet, hanem a gazdasági életet lássuk el arra való keresztény fiatalsággal. Szükség van tehát komoly iskolaépítő pro grammra. Tudom, íhogy nehéz kérdés ez, de tessék elhinni, mindent lehet, ha akarunk, és különösein a polgári iskolaépítés terén kell igen sok feladatot megoldani. T. Ház! Ugyancsak itt kell néhány szóval megemlékeznem a nevelőhiányról. Az a hiány, amely a nevelői társadalomiban mutatkozik, higyjék el, kultúrpolitikánknak bizony rovására írandó. Bár a legnagyobb elismerésem Hóman Bálinté, a történettudósé, akit éveken keresztül a legkeményebben támadtam erről a helyről, mégis el kell ismernem, hogy nívót jelentett az ő minisztersége. Látta a történelmi múltból, hogy micsoda hatalmas feladatot kell elvégeznie a magyarságnak, csak azért, hogy megerősítse a magyarságot ebben az országban. Történelmi munkásságával meglehetősen elősegítette ezt. Látta a problémákat. Hogy nem tudiía megoldani a kérdéseket? Erről eszembe jut az a bizonyos zenekar, amelynek tagjai egytől-egyig kitűnően, nagyszerű t a prímhegedűs, jó a bőgős, a karnagy is jó, mindenki nagyon jó külön-külön, de együtt nem tudnak dolgozni, mert nem jó az a hangverseny, ahol mondjuk» a zenekar egyik-másik muzsikusa kívánja dirigálni a zenekart. (Pándi Antal: Az egyik c-dúrban játszik, a másik h-dúriban!) A miniszternek az a feladata, szerény elképzelésem szerint, hogy irányt adjon, a végrehajtásra pedig ott vannak a többiek. Természetesen nem bocsátkozom ilyen részletkérdésekbe, csak rámutatok arra, hogy Hóman Bálint minisztersége r bizony részletmegoldásokkal volt tele és a részletmegoldások miatt valahogy elveszett a szerves egész. Az ő kultúrpolitikai korszakában amely közel 10 esztendőt ölel fel, — nagy dolog ez. /Derültség a szélsőbaloldalon.) — különösen az iskolatípusok nagyon virágoztak. Volt itt és van itt többféle elemi iskola: van állami elemi iskola, községi elemi üskola: felekezeti elemi iskola, azok között ils több. Azután van nálunk gimnázium. A gimnázium négy alsó osztálya, úgy ahogy, egységes — mondják egyesek. Én taiga'dom, mert hiszen ebbem a nagy egységben is van bizonyos differenciálódás, már az alsó fokon is, de különösen kibontakozik ez fenti, áhoj vain egy humanisztikus irányzat, egy reálgimnáziumi irányzat és van egy reáliskolai irányzat A Klebelsberg Kunó-féle iskolaszervezet megszüntette ugyan a reáliskolát és a másikat, de tulajdoniképpen ezzel a tagozódással fenntartották továbbra is. Van azután egy másik iskolarendszer, amelyet Hórnan Bálint hozott és abba tartoznak