Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-316

Az országgyűlés képviselőházának 316. Neim lehet és nem szabad azonban a helyzet megítélésénél a háborús nehézségektől átszőtt mai állapotot alapulvenni. Meg kell _ keresnünk és meg lehet találnánk adottságainkban a jövő újszerű és megnyugtató kibontakozásának reménytnyujtó körvonalait. T. Ház! A háborús gazdálkodás és termelés sokféle kényszerhelyzetet produkál, Óvakodni kell azonban attóíl, hogy a mai folyamatot bárki is, összes vonatkozásaiban, a jövőre nézve alapinak tekintse. Ha majd az átmenetgazdálkodás első lépéseit kezdhetjük, akkor kell minden tényezőnek okos és célravezető együttműködéssel lebontani a háborús alakulatokat és megalapozni a béke útjait. Ekkor fog r megnyilvánulni a két termelési ág harmóniájának áldásos hatása is. T. Képviselőház! Arra gondolni, hogy ma akár az ipar, akár a mezőgazdaság olyan fejlesztést vihet keresztül, amelynek: a békegazdálkodásra maradandó, általános hatása van, igen aggályos volna. Ma a termelés majdnem kizárólag a hadviselés és a nemzetvédelem érdekeit szolgálja. Ezek a feladatok azonban alapjukban és eredményeikben eltérnek a békegazdálkodás tartalmától. A jövő gazdasági szükségletei és lehetőségei -még kontúrjaibian sem ismeretesek, a kívánalom tehát az, hogy a nemzet energiáit, alkotókészségét és rugékonyságát egy későbbi időre sértetlenül átmentsük. A. fentebb említett tényből adódik az a különbség is, amely az egyes termelési ágak, termelési tényezők^ sőt egyes termelési ágakon belül egyes termelési mun'kaágak között jelentkezik. Ezek azonban nem maradandóak, hanem á háborús helyzet felszámolásával, helyes irányítás esetén, megszűnnek. A termelés egyensúlyban tartása, mint láthatjuk, háború esetén tartalmilag mást foglal magában, mint egy vilagátalakulást követő bé'ketermelési, esetleg •nemzetközileg is érvényesülő gazdasági törvényei által körülbástyázott rendszerébein. A termelés háború idején akkor van egyensúlyban, ha az folytatható és a rendkívüli hadiigényeket, valamint a lecsökkentett polgári igénye' ket, az elsőrendű szükségletek mértékéig, ki .tudja elégíteni. T. Ház! Hogy e tekintetben hazánkban a mai helyzetben, más viszonylatokkal szemben, kielégítő helyzetről beszélhetünk, az,t kétségbevonni nem lehet. A kormányzat a tőkei, a nyers anyag és a munkaerő összhangját sikeresen biztosítja, valutapolitikánk is biztos bázist teremtett, a termelés mindegyik ága zavartalanul folyik és a hadiéredekekhez simul. Ehhez képest termelési politikánkat általában elismerés illeti meg. T. Ház! Ha a sok vita tárgyát képező árpolitika terén mutatkozó leküzdhetetlen akadályokat vesszük figyelembe^ úgy az ipari termeivények árproblémáit is reális megvilágításba helyezhetjük. Az ipari ármozgás ma nem fogható fel úgy, mint a.z ipar számára koncedált kedvezmény. Az árelemzés hivatalos adatai érthetően bizonyítják, hogy a haszonkulcs nem lenged tágabb lehetőséget, mint amennyi a termelés folytatásához feltétlenül szükséges. Amint már bátor voltam említeni, a nyersanyagok hiánya, nehezen be' szerezhető volta, az áruhullámzás, a szállítási költségek nagysága, a munkabérek, a szociális és közterhek az ipari termelés produkcióinak fogyasztói áránál feltétlenül érvényesülnek. (Úgy vtíml jobbfelol.) Ha ennek folytán bizoülése 1942 november 27-én, pénteken. 311 nyos eltolódásokkal találkozunk, nem hinném, hogy tennék okát egyedül a kormány iparpolitikájában kereshetjük. T. Ház! Nem vitatható, hogy a termelés másik ágánál, a mezőgazdaságnál ebiből bizonyos nehézségek és a termelést befolyásoló kihatások merülnek fel. Ezeknek kiküszöbölésére a kormányzat törekszik ugyan, de nem szükséges letagadni, hogy sok tekintetben még a kezdetnél tartunk. A mezőgazdasági termelés nyugodt folytatásának és a hiáboirús követelményekhez való simulásnak első követelménye az, hogy a termelés irányítására és közellátási rendünkre vonatkozó szabályok minden egyes gazda számára lehetővé tegyék az évi munkatervieknek a kívánalmakhoz való alkalmazását. Ugyanilyen súlyt képvisel a helyes és igazságos arányt tartalmazó mezőgazdasági (árpolitika. Ennek a két lényeges ' szempontnak eredményes szolgálata érdekében a rendkívüli helyzethez jobban simuló, de a későbbi jövőt kevéstobé zavaró intézkedések, sürgős életrehívását, szerény megítélésem szerint, a kormányzat maga is sürgős feladatának tekinti. Azokkal szemben, alkik az ipari árak lineáris leszállításában látják a mezőgazdaság helyzetének javítását, mint gazda is» ellentétes álláspontot foglalok el. Szerény nézetem szerint ugyanis a mezőgazdasági termelés harmóniáját nem biztosíthatjuk olyan intézkedésekkel, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy az ipari termelés rentabilitását szüntessék meg. (Ügy vonl jobb felől.) Ilyen irányzat érvényesüléséből csak újabb, az eddiginél isi sokkal szélesebb területet felölelő nemkívánatos zavarok keletkeznének. (Űgy van! jobb felől.) A mezőgazdaság nem akar a níásik termelési ág rovására előnyöket szerezni. Megfontolt kívánságaink odiairányulnak,• hogy mindkét termelési ág számára biztosíttass ék a háborús közgazdaság általi koneedálható egyenlő mérvű rentabilitás. (Úgy van! jobbfelöl.) Hiszem, hogy a kormány zat is belátja, hogy ezidőszerint a termelésnek ezt az óhajtott állapotát nom értük el. A sok hiábavaló kísérletezés tanulságait levonva,, a kormányzat az egész gazdatársadalmat azonos alapon kívánja bekapcsolni a termelésbe és a közellátási rendibe. Mindenesetre megnyugvást hozna, ha sikerülne végre olyan hatósági irányítást bevezetni, amelynek keretében minden gazda előre megtudja, hogy mit kíván tőle ai nemzet és a hadviselés érdieke és ismeretes lesz előtte, mit kap termeivényeiért, valamint tudni fogja, mi az a készlet, ami felett maga szabadon rendelkezik. T. Ház! így végre eljutnánk ahhoz az első stádiumhoz, ahol a gazda tud megfelelő vetéstervet csinálni és üzemi életet élni. Ha sikerül is egy ilyen helyzetet elérnünk,, ahhoz, hogy a termelés továbbra is zavartalanul folyjék, elengedhetetlen követelmény, hogy a gazda termelési költségeit a termelvények ellenértéke legalább is fedezze. Szerény véleményem szerint nem az általános áremelés az, amely e téren célravezető megoldást jelentene. Ha a gazdiának annyiba kerülne a termelés, mint amilyen rezsivel az árelemzés', az ármegállapításnál számot vet, a, gazda számítását többé-kevésbbé megtalálná. Éppen ezért alig hiszem, hogy a mezőgazdaság jövedelmezőségét a kormányzat biztosítani tudná olyan módon, ha az általános áremeléssel a mezőgazdasági üzemek bevételé' 44*