Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-315

Àz országgyűlés képviselőházának 3Í8. új Magyarországot» a nemzetiségekkel megértés* kereső Magyarországot tudjunk teremteni. Mi, fél szabadult területi magyarok nem a húszéves múlt, hanem a jövőbenézés szwmüvegén át nézzük a nemzetiségi kérdésit, a magyar történelmi hivatástudat alapját, mert igenis a nemzetiségekkel valló együttélés történelmi helyzet a magyarság számára. A nemzetiségi kérdés megoiüasa pedig történelmi parancs és ez elől a probléma elől nekünk kitérni ntm lehet, mert a nemzetiségi kérdést mi kicsiny voltunknál, kárpátmedencei helyzetünknél fogva kitelepítéssel nem tudjuk, legalábbis ez időszerint nem tudjuk sem egészben, sem részletei Den 'megoldani. A magyarság lelki amnesztiát bildetett a felszabadult területben mindenütt a nemzeti; ségek felé, mert csak mi tudunk fel emelkedni arra az erkölcsi, arra a keresztyén erkölcsi magaslatra, hogy politikai las megbocsássunk az ellenünk vétetteknek. Nem tagadom, nem - felejtjük a húsz-huszonikétéves multat, azon ban nem emlegetjük. Azt, amit a húsz-miszón két éves múlt alatt tapasztaltunk a nemzetiségi államok vezetői részéről, azoknak Libáit, bűneit, megfigyeljük, hogy mi mindazt kikerülhessük. Az úgynevezett utódállamokban mindig a legszenvedélyesebbeo, a legélesebb soviniszta alapon folyt a nemzetiségi politika. Mit látunk Magyarországon? Tudományos intezetek, szakfolyóiratok, tudósok, a legmagasabb államférfiak tisztán tudományos alapon, min den szenvedélyesség, minden elfogultság nélkül kezelik a nemzetiségi kérdést. A soproni nyári egyetemnek egy-két előadása, a debre ceni nyári egyetemnek egész idei előadássoro zata olyan emelkedettséget, olyan magas nívót mutat a magyarság részéről a nemzetiségi kér dés kezelésében, amelyhez csak megközelítőleg hasonlót sem tudott produkálni egyetlen utódállam, egyetlen olyan nemzetiség sem. amely Trianon után önálló nemzeti és állami életet élhetett. (Igaz! — Ügy van! jobbfelol.) És éppen ez a felülemelkedettség a mi jogcímünk, ahhoz, hogy mi itt a Kárpát medencében a hozzánk bejött nemzetiségeket vezessük. Bendkívül értékes munkát végzett a Láthatár című folyóirat akkor, amikor a debreceni nyári egyetemen elhangzott előadásokat egyet len füzetbe összefoglalta. Azt kérném a miniisz terelnök úrtól és a nemzetvédelmi propaganda, miniszter úrtól, hogy a Láthatárnak ezt a számát küldje meg minden magyar intézetnek, minden magyar iskolának és küldje meg anem-' zetiségi vidékeken, s a peremvidékeken minden főispánnak, minden főszolgabírónak, minden vezető hivatalnak, minden nemzetiségi iskolának, hogy azok a nemzetiségek is lássák és tanulják meg, hogy milyen másként, milyen nemesen kezeljük mi a nemzetiségi kérdést, m^ lyen más a magyar álláspont mint volt az ő álláspontjuk. (Helyeslés. —< Antal István nem zetvédelmi propagandaminiszter: Meg fog tör tenni!) T. Ház! H a nemzetiségi kérdés megoldását keressük, föl kell vetnünk a kérdést, mi a különbség Magyarország és a volt utódállamok nemzetiségi politikája között. És hogy erre a kérdésre megfeleljünk, még egy kérdést kell felvetnünk, azt, hogy volt e különbség köztünk, akik Trianon után az elszakított, elorozott területen lettünk nemzetiségi kisebbségekké és azok között, akik a történelmi Magyarországon voltak nemzetiségek és azok ma is. ütése ÎÙ4Û üővember Ùê-an, csütörtökön. 291 Ez nagyon fontos kérdés és ezzel a kérdéssel tisztában kell lenniok a hazai nemzetisé* geknek. Mi Trianon után ősi földünkön. (Ftissy Kálmán: őrt álltunk!) karddal, vérrel, veríték kel, ekével szerzett jussunkon szerzett Ősi föl* dünkön lettünk nemzetiségi kisebbségekké, (Ügy van! Ügy van! batfelol.) ők pedig bekéredzkedtek, beszivárogtak, egyesek behivattak ebbe az országba. (Ügy van! Ügy van!) Az utódállamok állampolitikája, kormánypolitikája tudatosan a magyarság tönkretételét szolgálta, el akarta azt pusztítani. Ezzel szemben a magyar állam, a magyar kormány évszázadokon át nemcsak otthont és biztos megélhetést nyújtott a nemzetiségeknek, hanem szabadon meghagyta őket nyelvi és egyéb nemzetiségi sajátosságaikban, (Ügy van! Ügy van! jobbfe lől. — Egy hang a középen: Sőt, privilegizálta!) Ezt nekik tudomásul kell venniök. Ezek a nemzetiségek nem úgy kerültek Magyarországba, mint mi az utódállamokba Ezek beszivárogtak, bekéredzkedtek és a legtöbb azért jött ide, mert jobb megélhetést, boldogulást, jobb otthont akart itt keresni, mint ahonnan eljött, sajá nemzetiségének, saját fajtájának hazájában. (Ügy van! a balközépen. — Egy hang a középen: Vagy menekültek!) T. Ház! Nem akarom folytatni a múlttal az összehasonlítást, csak egy kicsit meglebbentettem a fátyolt a húszéves múltról, hogy a nemzetiségek érezzék, hogy ők nem olyan jussal biró emberek itt, mint amilyen jussal bírtunk mi az utódállamok területen. Mi magyarok nemzeti érzésünkben, megszólalásainkban, de főként nemzeti politikánkban sohasem voltunk olyan elfogultak, olyan önzők, mint az utódállamok nemzetei. Mi, ha a múltban' olyan nagy magyaroknak látszottunk i» esetleg nemzetiségi vonatkozásban, (Antal István nemzetvédelmi propagandaminiszter: Látszottunk!) inkább csak szólamokkal, frázisokkal» nagyhangú megnyilatkozásokkal, tósztokfkal, ünnepi banketteken elhangzott megnyilatkozásokkal voltunk azok, nem pedig komoly munkában, mert a magyarság fennállásának ezer éve alatt igazán nem került itt arra a helyre, amelyre került volna, ha soviniszta politikát folytat. Amíg mi olyan nagy magyarok voltunk — szóval — a nemzetiségek szaporodtak. Erdélyben a föld legnagyobb részét megszerezték a románok, a Darányi—Egan-akció a rnszinságot a legnagyobb mértékben igyekezett támogatni s ugyanakkor a Felvidéket, így Korompa vidékét — emlékezzünk erre — iparral úgy fejlesztettük, hogy több támogatást nyújtottunk a nemzetiségeknek, mint az Alföldön az alföldi magyarságnak. (Ügy van/ Ugy van! — Füssy Kálmán: Korompát a csehek később lerombolták!) Minket sohasem kényszerítettek arra, hogy a nemzetiségeknek jogokat adjunk. M*i nem papiros-jogokat adtunk a .nemzetiségeknek, mint nekünk a saint-germaini szerződés, hanem életlehetőséget, otthont. Nekünk a saintgermaini szerződés gyönyörű eszméket, szociá* lis. humánus javakat, ígéreteket adott, sajnos, de közben pusztítotak, tönkretették a magyarságot. Nyiltan hirdette Benes a cseh-szlovákiai földreformnál 1923-ban hogy »ezzel teszem tönkre a magyarságot«, nyiltan hirdette Hodzsa Milán még később is, hogy a cseh-szlovák határ mentén, Szlovenszkó és Euszinszkó határain nem lesz nemzetiségi kérdés, (Füssy Kálmán: Csallóközbe idegenek kerülnek!) mert a