Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-314

Az országgyűlés képviselőházának 3Î4. viden jelzem. — ezen a pontom bukik meg, mert azt senki sem tudja elhinni, hogy ez a hihetet­len tologatás, halogatás nem rosszindulat szü­lemenye. (Ügy van! ügy van! Taps.) Mi mind­nyájan, aikák itt vagyunk, igazolni tudjuk azt, hogy ez nem rosszindulat eredménye, de azt mások nem tudják megérteni, (ügy van! Ügy van! a balközépen.) Amikor mi a eímkórságoit és a címek túlo­zott hasznalatát kifogásoljuk, nem a tradíció ellen szólunk. Természetesnek tartom azokat a címeket, amelyek akár a történelem során, akár az újabb háborúk során mint kitünteté­sek jelentkeztek, például a vitézi címet, stb.„ hanem ebből a szemszögből nézve, mint társa­dalmilag elválasztó ellentéteket, kifogásolom a sok és állandóan használt nagyságos, méltó­ságos és a többi címeket. (Ügy van! Ügy van! Taps a balközépen. — Egy hang a szélsőbal­oldalon; A sok zsidó kormány főtanácsos!) A hivatali és gazdasági életben amúgy is meg­vannak a hatáskört és beosztást jelző címek, elnök, igazgató, miniszteri tanácsos, tanácsos, stb. — minek ezeket még keleti, bizánci hal­mozással díszíteni? (Ügy van! Ügy van! Ménk taps. — KajniStí Ferenc: Mindenki tapsol és mégsem lehet megoldani!) Minek a hivatali beosztást jelző cím helyett az annyira kedvelt »őinéltóságát« használni? (Ügy van! Ügy van! — Taps.) A magyar egyetemek, elsősorban a szegedi, utána a kolozsvári egyetem, irá­nyító példát mutatnaiki ezen a vonalon, ami­kor leegyszerűsítették a címzést és a tanár urat vagy a dékán urat ezentúl »tanár úrinak« és »dékán úrnak« címezik. Ügy tudom, semmi baj sem történt, egészen jól megy a dolog. (Derültség. — Rajniss Ferenc: A tanárok még élnek! Az a csodálatos, nem haltak bele. — Egy hang a balközépen: Tessék a miniszté­riumban is bevezetni!) Mennyivel közvetle­nebb, egyszerűbb volna ezek nélkül a hivatali érintkezési Semmivel se válasszunk el magyart magyartól ezekben a súlyos időkben. Az emel­kedjék ki, aki eredményes munkával erre reá­szolgált. (Élénk helyeslés és taps.) A közért dolgozó vezetők a lelkükben hordják a kitün­tetést, a lelkiismeret nyugalmát, hogy min­dent megtettek népükért, ami kötelességük volt és erejükből kitelt. Még egyet szeretnék itt leszögezni. Ami­kor mi a »népi« szót használjuk, — mert igenis, hangsúlyozni kívánom azt is, hogy népi irányt, erőteljes népi politikát tartunk szüksé­gesnek — (Helyeslés batfelől.) akkor mi ez alatt nem a részben már irodalmivá vált fogalmat értjük, hanem valóban a széles nép­rétegek javának és érdekének szem előtt tar­tását, azt, hogy céltudatosan vonjuk be a nep széles rétegeit kulturális fejlődésük és emelke­désük irányában az országos politika irányí­tásába is. T. Ház! A szociálpolitikának tehát fokozot­tabban ebből az elvből kell kiindulnia. Nem ta­gadom, szociálpolitikánk az utóbbi időben nagy haladást mutat (Ügy van! Úgy van! a középen.) és ezen a téren sokminden történt, de úgy látom, hogy ezt a kérdést ma lényegében főleg kenyérkérdésnek fogjuk fel, ez a nincs­telenek ellátására, gazdasági felemelésére van alapítva; pedig a szociálpolitikának a gazda­sági kérdés csak egy része, ugyanilyen fon­tosságú — ha nem fontosabb — a szellemi kér­dés, a kultúra emelése »az ember« gondolatá­nak és fontosságának tudatosítása. (Ügy van! ülése 1942 november 25-én, szerdán. 221 Ügy van! — Taps a középen és jobbfelől. — Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Éppen ezért az egész vonalon intézményessé kell tenni ennek a kérdésnek kezelését. Ma még igen sok benne a karitatív eiem. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez nem alkalmas az egységes társadalomba való tartozás gondo­latának, az emberi öntudatnak és hivatásnak kifejlesztésére. Ennek el kell tűnnie! (Ügy van! Úgy van! — Taps a balközépen. — Raj. niss Ferenc: Az egész Onesa. karitatív!) Az Onesa. alapelgondolásaiban helyes elve­ken épült fel. Ezt az irányt kell erősen fejlesz­teni, a karitatív részt teljesen kiküszöbölni es a gazdasági oldal mellett a szellemi szociális munkát is a legkomolyabban elővenni, amely­LXGÍL egyik munkaterületét az iskolánkívüli nép­nevelés képezi. (Ügy van! Ügy van! a balközé­pen.) Nézetem szerint ez feltétlenül társadalmi munka, amelyet állami támogatással kell vég­rehajtani, mert a társadalom végezheti ezt ,a tegeredményesebben. Ennél a népmüvelésnél két irányban kell dolgozni. Nemcsak az isme­reteket kell átadni és emelni, hanem ugyanott keli a társadalmat is építeni, (Egy hang "> a szélsőbalolűalon: Nevelni!) az egyéneket a tár­sadalom öntudatos és hasznos tagjának be szervezni. (Helyeslés.) Amikor én olyan nagy súlyt helyezek az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület téli tan­folyamainak megtartására, akkor nem abból az elgondolásból indulok ki, hogy mi ezt job ban tudjuk megcsiualni, mint az állami szer vek, hanem abból, hogy ez társadalmi feladat, ezzel építem tovább céltudatosan a gazdatár­sadalmat, amely azután szervezetten áll készen a nagy termelési feladatok elvégzésére. A föld­mívelésügyi miniszter úrnak, akit erről sike­rült meggyőznöm, itt külön köszönetet szeret­nék mondani azért, hogy az ezévi tanfólya mokra is megadta az anyagi támogatást, (m* jenzés és taps a balközépen.) egyben tisztelet­tel bejelentem, hogy ezért más években is je­lentkezni fogunk. De ugyanígy kell — véle­ményem szerint — a népmüvelés többi terüle­tén is eljárni; állami támogatás, egységes ná­nyítás és ellenőrzés mellett az egyházaknak es d társadalmi egyesületeknek kell ezt közösen olvégezniök. T. Ház! A társadalompolitika terén min­denesetre szükségesnek tartjuk az állam és a társadalom viszonyának rendezését, mind­azon feladatoknak a társadalom hatáskörébe utalását, amelyek társadalmi feladatoknak tekinthetők, természetesen az állam legfőbb elvi irányításával, ellenőrzésével és támogatá­sával, ha ez szükséges. Társadalmi úton sok­kal jobban, sokkal szélesebb vonalon leihet a feladatokat megoldani és ugyanakkor ez ad gyakorlati célt a szervezett társadalomnak^ ez biztosítja az egészséges továbbfejlődést, így tehetjük nemcsak magánüggyé, hanem valóban szívüggyé is a közügyeket. A társadalmi öntevékenység helyes értel­mezése azonban nem jelenti azt, hogy az állam a társadalmi egyesületek működésével szemben a társadalmi egyesületek működésével szemben jék. A trianoni országban a társadalmi egye­sületek száma ijesztő mértékben megnöveke­dett. (Ügy van! Ügy van! a középen.) A bel­ügyminisztériumban mintegy 27.000 egyesületet tartanak nyilván, amelyek közül 3600-nak a székhelye Budapesten van. Mennyi energia megy veszendőbe ezeknek az egyesületeknek az

Next

/
Thumbnails
Contents