Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-314

222 Az országgyűlés képviselőházának 314. adminisztrálásával! (Ügy van! Ügy van! — Tœps a balközépen.) Az egyesületi élet terén Magyarországon azt a visszás helyzetet látjuk, hogy az egyesületeknek igen nagy száma csak a sajátmaga adminisztrálásával foglalkozik s a hangsúly nem az egyesületi munkán, hanem az egyes tisztségek viselésén van. (Úgy van! Ügy van!) Továbbá viszásság az a körülmény is, hogy az egyesületek nem bizonyos tervszerű^ seggel és egy átfogó társadalmi koncepció irányelvei szerint létesülnek, hanem a társadalmi munkaterületnek termékenyebb talaján gombamódra szaporodnak, más, nehezebb társadalmi feladatok ellátására pedig senki sem mer vállalkozni. Ezen a pontos szükséges és kívánatos az állam közbelépése. Az állam beavatkozásának elsősorban arra kell irányulnia, hogy azok az egyesületek, amelyek az önadminisztráción kívül más munkát nem végeznek, megszűnjenek. (Helyeslés.) Azok között az egyesületek között viszont, amelyek hasonló célokból létesültek, állami beavatkozás segítse elő megteremteni a szerves együttműködést. (Rajniss Ferenc: Szegény jó Gömbös Gyula mondotta ezt!) Tudom, hogy erre már történtek bizonyos lépések, úgy a társadalom, mint az állam vonalán, de ezek még nem oldották még a kérdést és nagyon távol vagyunk attól, hogy ott tartsunk, hogy bizonyos országos vonatkozású kérdéseket az állam ma már a társadalmi hálózatra ruházhatna át. A megszállott területeken a helyzet másképpen alakult, mert itt az állami támogatás hiánya és az általános elszegényedés nagyjában elvégezte azt a munkát. A céltalan és életképtelen egyesületek önmaguktól szűntek meg, azok az egyesületek pedig, amelyek a kisebbségi magyarság valódi érdekeinek megfeleltek, még jobban megerősödtek. (Úgy van! a balközépen.) Az államhatalomból kirekesztett magyarság ezeken a társadalmi szervezeteken keresztül teremtette meg a maga sajátos önkormányztát. (Úgy van! a balközépen.) Nemcsak a tisztán társadalmi jellegű egyesületekről*van szó,^ hanem a kisebbségi magyarság nagy átfogó közművelődési és gazdiaságpolitikai szerveiről is, amelyekkel a felszabadult Felvidéken, Erdélyben és a ^ Délvidíéken is találkozunk. Sem az önzés, sem a szeparatizmus nem vezet bennünket az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület és a szövetkezeti hálózat függetlenségének fenntartásánál, hanem ezáltal akarjuk megmenteni mindazt az értéket, amelyet a társadalmi összefogás és öntevékenység kisebbségi soinsban létrehozott. Nem hagyhatjuk veszendőbe menni azt az értéket, amelyet a vegyes lakosságú területeken a magyarság szempontjából ezek a szervezetek még most is jelentenek, (Ügy van! a balközépen,) de már most le kívánjuk szögezni, hogy mihelyt' a trianoni hazában is létrejön a társadalmi szervezkedés imént vázolt reformja és ugyanazokon ' az alapokon épül fel nemcsak a közművelődés, hanem az országos mezőgazdasági, hiteléleti, szövetkezeti rendszer is, kézséggel tagoljuk be aa orzágos szervezetekbe a kisebbségi sorsból féltve átmentett intézményeket. . Ház! Nálunk Erdélyben a megszállás éveiben a magyar kulturfeladatok társadalmi^ feladatokká váltak és ha ma már az állam biztos segítő keze át is vette ezeknek irányítását ós költségeinek viselését mégis úgy érezzük, hogy ezen a téren sem szabad mellőzni azokat a taüUse 1942 november 25-én, szerdán. pasztalatokat, amelyek megmutatták, hogyan lehet gyönge anyagi eszközökkel is kulturmunkát végezni, a magyar kultúrát fenntartani, ha lelkesedés pótolja az anyagiakat. Többször említettem már, d!e minden alkalommal újra említeni fogom, hogy amit a magyar papok

: és tanítók és különösen a kis vidéki papok és tanítók ezen a téren végeztek, azt a nemzet sohasem fogja nekik elfelejteni. (Úgy van! Ügy van! Nagy taps.) A magyarnyelvű iskolákat a felekezetek egyházai tartották fenn. Azon a véleményen vagyunk, hogy nekünk nemcsak a hála és elismerés jeléül, hanem azért is fenn kell tartanunk ezeket a felekezeti iskolákat, mert sokkal mélyebb vallásos érzületben tudják nevelni ott a gyermekeket, ami által erősebb nemzeti érzésben is nevelhetők, azonkívül pedig rendezettebb a tanító és a pap, tehát a faluvezetők viszonya, aminek jelentősé- , gét különösen a szórvány vidékeken azt hiszem nem kell bővebben magyaráznom. (Igaz! Ügy van! a balközépen.) Az új magyar éht forrása a kultúrpolitika terén van, thifezen új szellemben, xíj generációt kell felnevelni az új magyar feladatok eredményes megoldására. Igen nagy örömmel hallottuk Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter úr költségvetési beszédét, mert amennyire igaz az, hogy az új magyar szellemiteég kialakításánál nagy szerep vár az egyetemekre és ezeknek fontosságát senki sem tagadhatja, éppen annyira áll az is, hogy a nép széles rétegeinek műveltségét az elemi iskola adja meg, ennek megfelelő, vagy meg nem felelő mivolta határozza meg. A. középiskolától pedig azt várjuk, hogy az életre és az egyetemre, illetve főiskolára egyaránt előkészítsen. Mivel pedig a szakember típusa áll ma előtérben, a középiskolának az általános műveltség megalapozásán túl az ifjúságot hajlamainak és szükségleteinek megfelelően a későbbi specializálódásra iis elő kell készíteni. », T. Ház! Szoktunk arra hivatkozni, hogy minőségi nép vagyunk. Ez valóban így is van és megmutatkozott a megszállás idején ils, ami mindig igen nagy értéket jelent, de e

rre szükségünk is van, ha feladatunkat itt a Kárpátok ' medencéjében továbbra is teljesíteni akarjak. (Ügy van!) Nekünk minőségi, tömegekre van szükségünk, (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) és nem szabad elfelejtenünk, hogy a körülöttünk lévő népek is hatalmas lépésekkel haladnak népeik általános műveltségének emelésében. (Ügy van! Ügy van! a balközépen. — Mikó Imre: Nem szabad lebecsülnünk őket!) Erős munkára van szükségünk, ha fölényünket meg akarjuk őrizni. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Az iskola a fiatalság, a következő generáció nevelésére való, de ez tíz-húsz évet jelent, nekünk azonban már most a háború alatt és « háború befejezésekor iis szükségünk van új emberekre az új feladatokhoz és különösien fog-' lalkoznunk kell a volt megszállott területek ama népi rétegeivel is, amelyek nem a magyar kai túrán nőttek fel és nem ismerik a magyar irodalomnak, a magyar történelemnek legelemibb részleteit sem. (Ügy van! Ügy van! a bal középen.) Ezért van nálunk még fokozottabb jelentősége az iskolánkívüli' népművelésnek. (Ügy van! ügy van! a balközépen.) Ezekkel a kérdésekkel most nem akarok részleteikben tovább foglalkozni, mert ezeknek kifejtését László Dezső képviselőtársam volt szíves vállalni, cs*ak még egy igen fontos kérdésre fogok rátérni, amely éppen úgy . a. kul-