Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-310

12 Az országgyűlés képviselőházának 310. ülése 1942 november 20-án, pénteken. van! a jobboldalon.) Sőt. tapaszthattuk, hogy azok is elvesztették a hábloirút, akik győztek, merti nem voltak képesek megnyerni a békét. Nekünk tudomásunk van arról, hogy a béke csatára készülő államok közül vannak olyanok, amelyekkel még számolni valónk van; (Ügy van! jobbfelől.) mindenféle tekintetben készülnek erre a munkára. Arra kérem a> miniszter urat, találja meg a módot* hogy a magyar politikai és szellemi gárdából a legkiválóbb férfiak már most és mindenféle eshetőségre felkészülve készen álljanak teljes fegyverzetben akkor, amikor bölcs békével kell. biztosita niunk az Isten segítségével remiélheitőleg (győzelmes háború eredményeit. (Egy hang jobbfelől: 1918 mégegyszer ne ismétlődjék meg!) Egyébként azzal a bizalommal, amellyel a "miniszterelnök úr és a tárcanélküli miniszter urak politikája iránt viseltettem, — és itt hangsúlyozom azt a tapintatot és bölcsességet, amellyel a minisztere]nök úr különösen a nehéz közjogi kérdésekben megtalálta az országot teljes mértékben meg/nyugtató megoldásokat — a miniszteLrelnökségi tárca költségvetését a magáim és pártom nevében elfogadioim. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és CÉ középen, — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Nyilas Ferenc jegyző: Maróthy Károly! Elnök: Maróthy Károly képviselő urat illeti a szó. Maróthy Károly: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljwk! a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök úr. mint külügyminiszter a napokban is tapasztalhatta, hogy a szélsőjobb és benne pártunk, a nyilaskeresztes párt nemcsak hogy nem támad;j&, külpolitikáját, hanem ellenkezőleg a tengely iránt való hűség-ben. valamiként a bolsevizmus és az angolszász kapitalizmus ellen való harcában a legnagyobb örömmel segíti. Belpolitikai kérdésekben ellenben nem érthetünk egyet a miniszterelnök úr vonalvezetésével. Hogy miért azt bátor leszek a továbbiakban kifejteni, T. Képviselőház! A magyar közigazgatásnak egészen szerencsétlen széthullottságáiról már nem egy ízben szóftam a Ház előtt. Tavalyi beszédemben kértem az akkori miniszter elnök urat, hogy az ő személyében a miniszterelnök személyében legyen felelős valaki a magyar közigazgatásért, tehát minden tárca közigazgatásáért. Szóval a miniszterelnök személyében koncentrált közigazgatási főemberre yan szükségünk. Sok intézkedést hiányolunk és nem tudjuk, vájjon ezek az intézkedések nem éppen azért maradtak-e el, melrt a súrlódások az egyes tárcák közt még- mindig fennállhatnak. Ezen a téren a továbbiak során, azt hiszem, még- nagyon sok szomorú tapasztalat szerzésére lesz alkalmunk. Peddg, ha valaki megnézi a magyar közigazgatás szervezetének felépítését, ha megnézi a közigazgatás fejlődésének grafikonját, akkor megláthatja, hogy az 1848-tól napjainkig eltelt nem eg'észen egy század alatt 30 intézményfajról 650 intézményfajra emelkedett fel a magyar közigazgatás intézményeinek száma. 1870-ig 130 intézmény fajt alapítottunk és építettünk belp a magyar közigazgatásba, maid ez a szám 1920-ií? 405-re nőtt; fel. Végül 1920-tól 1936-ig 650 intézményfajra szaporodott a magyar

1 közigazgatás alkotó részeinek száma. A növekedés az 1848 előtti 30 initézményfajról 650-re történt meg. Ez azt je- j lenti, hogy ez alatt az idő alatt 22-szeresére : nőtt fel intézményeiben közigazgatásunk. Ha méltóztatnak ehhez hozzávenni, hogy ugyanez alatt az idő alatt a legfelsőbb vezetés, a mi niszteriális vezetés változatlan maradt, mert hiszen egy 1848-as * törvényünk intézkedik benne, akkor meg méltóztatnak látni, hogy teljesen igaza van annak a közigazgatási szakíró nak, aki azt mondja, hogy hiába van egy nemzetnek kitűnő hadserege, hiába van pompás emberanyaga, jó,felszerelése, ágyúja, mindene, ha a vezérkar,ósdi maradt és nem tudott az idő szelleméhez átalakulni. Ezt kell mondanunk a magyar polgári hadseregről is, .amelynek éppen a legfőbb vezetésében, adminisztrációjában nincs semmi változás egy évszázad óta. (Donath György: Nem veszi észre!) Ma az egész országnak egyetlen hadiüzem nek kell lennie. Ebben a hadiüzemben a gépek, a kazánok ma egy pillanatra/ sem hűlhet nek ki. Ha ez így van 'közgazdasági vonalon, mennyivel inkább így kellene lennie magában aiz adminisíztráciábiatn, a magyar kiözigazga tásban, mennyivel inkább kellene állandó ébrenlét, friss, új szellem ennek a legfelsőbb v^ zetésében is. T, Képviselőház! Hogy mennyire szétzi lállit, sok tekintetben megoszló a felsőbb vezetés, erre csak egyetlen példát legyen szabad felhoznom. Itt van például a propaganda veze'téíse ési irányítása. A miniszterelnökségi tárca költségvetésében azt látjuk, hogy például a sajtószolgálat külön van. Külön van rendel kezesi alap, amely kiilön áll a miniszterelnök úr szolgálatára, ezenkívül van nemzetvédelm . propaganda minisztérium, sőt a külügyminisztériumnak is vannak külön propaganda szervei. Azt látjuk tehát, hogy ez az egyetlen kérdés is szétfolyik különböző irányokba. Ma már nem volna hiba atekintetben, hogy propagandánk nincs eléglgé dotálva, amit éppen én magam is kértem, amikor azt sürgettem, hogy a nemzetvédelmi dotációt, tehát a külpolitikai dotációt teisisiélk felemelni. Számtalan ízben hangoztattam ezt. Most már nem volna etekintetben hiba Itt van belső propagandánk is, milyen szépen megerősödött! Ez 2,200.000 pen gőít. a rendelkezési alap külön 2,300.000 pengőt, a nemzetvédelmi propagandaminisztérium pe dig külön majdnem 4 5 millió pengőt kap. Ha ehhez — ami majdnem 9 millió pengőt tesz ki, — még

1 hozzáadjuk a külügyi propagandára felvett 5 milliót, akkor 14 millió pengő jön ki propagandára. Nem sokalljuk ezt az összeget, különösen ennek külföldi vonatkozású tételeit. A számok között azonban kötelességünk olvasni és ezek között a számoiszlopok között egyúttal' a miniszterelnökség vonálvezeiését is látjuk. Míg ug-yanisi 14 millió pengő megy el ma propagandára, — ami talán okkal és helyesen megy el. ezt nem kutatom — addisr a nem zeti önállósítás! aílap 2,500.000 pengős tétele vál tozatlanul áll fenn. semmit sem növekedett. (Ellenmondások jobbfelől.) Tudok ugyan arról, hogy a bankok folyósítottak erre a célra 5 millió pengőt, de a magvair állam költségvetésében ez a tétel változatlan. Énpera így az érteimiséeri kormánybiztosság számára folyósított másfélmillió nengő sem emelkedett semmivel. Ebből az következik, hogy éppen a zsidókérdés megoldása terén: az átállítás terén nem látunk semmiféle növekedést, még a területgyarapodással kapcsolatban természetszerűen előiáülható növekedést sem. Milyen kicsi ez az összeg akkor, ha ehhez s 14 millió pengős propagandaköltséghez hozzávesszük a hazai ki

: sebbségre és az idegenben élő magyar kisebbségekre fordított összeget, amely mindössze, 3