Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-314
218 Az országgyűlés képviselőházának 314. érdekeinek feláldozása nélkül, már most meg kell oldania a kormánynak. T. Ház! Végül a kormányzattal szemben való bizalmatlanság kérdésével kapcsolatban az összeférhetlenségi törvénytervezettel szeretnék foglalkozni. Bárdossy volt miniszterelnök úr politikájának tengelyévé tette az öszszeférhetlenség kérdését; kötötte magát ennek ia kérdésnek megöldásához, külön parlamenti bizottságot küldetett ki erre a célra, gondot fordított ennék munkájára és azt sürgette. Az utóbbi időben sürgetés nincs, legalább is nem hallatiszik. Azt halljuk, hogy ez a javaslat talán el is készült volna, de mégsem hallottunk egyetlen kormánynyilatkozatot sem, amely kilátásba! helyezte volna ennek) a. kérdésnek letárgyalását. T. Ház! Amikor olyan tünetekre hivatkoznak, mint amilyenekre Imrédy igen t. képviselőtársam is hivatkozott bizonyos keresztény gazdasági vállalkozással kapcsolatban, akkor azt hiszem, ennek a kérdésnek megoldása eminenter sürgős, ezt halasztani nem lehet és ennek örökös elodázása a legsúlyosabbatn boszszulja meg magát (Gr. Festetics Domonkos: Rossz vért szül!) az ország közvéleménye felé, amelynek szempontjából ez a bizalmatlanság örökös forrása lesz a kormánnyal és a parlamenttel szemben. (Mozgás a szélsőbaloldalon) Sürgetijük enneik a kérdésnek azonnali megoldását, ennek a törvényjavaslatnak benyújtását és letárgyalását, sőt egy állandó parlamenti bizottság kiküldését kérnők (Gr. Festetics Domonkos: Független emberekből!), amely az összeférhetlenségben leledző parlamenti tagokkal szembein a vizsgálatokat igenis lefolytathatná, mert ennek az ügynek! véget kell vetni. (Rajniss Ferenc: A felsőházban is!) Igen! A felsőházban is éppen úgy, mint iá képviselőházban. (Rapcsányi László: Az egész vonalon!) Elnök; Csendet kérek. Szöllősi Jenő: Idetartozik még egy megállapításom ezzel kapcsolatban. A közéleti tisztaságról törvényt hoztunk. Remélem, hogy a miniszter elnök úr ezt a törvényt nem az összeférhetlenségi törvény pótszerének tekinti, remélem, hogy ettől függetlenül, az összeférhetlenségi törvényjavaslatot ils ide fogja hozni, mégis szeretném azonban felvetni azt a kérdést, hogy ha a közéleti tisztaság annyira fontos számunkra, ahogyan tényleg fontos kell bogy legyen, hogyan történhetett meg az, hogy a képviselőház a minap a mentelmi bizottság javaslatára a Kacsóh-ügyben Rajniss Ferenc képviselőtársunkat kiadta. (Gr. l^steties Domonkos: Hiba volt!) Igenis, fel kell vetnem azt a kérdést, hogy ezekután meri-e valaki! vállalni egy ilyen közérdekű kérdés szóbahozását a parlamentiben, (Gr. Festetics Domonkos: Ezentúl nem adjuk ki! — Elnök csenget.) ha a képviselőház nem védi meg őt ilyen kérdésekben egy esetleges kiadatási kéréssel szemben. T. Ház! Nekem azi az érzésem, hogy Rajniss Ferenc képviselőtársunkat ebben az ügyben nem lett volna szabad a képviselőháznak: kiadnia. (Gr. Festetics Domonkos: Nem bizony!) Kérem a képviselőházat, méltóztassék az ilyen kérdéseket a jövőben komolyan mérlegelni, mert megunt csak a legsúlyosabb bizalmatlanságot támasztja a közvéleményben odakint, ha azt látják, hogy aiz az ember, aki nem könnyelműen, hanem megalapozottan, kellő adatokkal (Mester Miklós: És felelősséggel!) és felelősség- : ülése 1942 november 25-én, szerdán. gel... (vitéz Lipcsey Márton: Várjuk meg a végét! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Álljon melléje! Itt akarja megvárni? - Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (vitéz Lipcsey Márton: Az az én dolgom! — Rajniss Ferenc: A panamistákkal együtt!) Rajniss képviselő urat kérem, tessék csendben maradni. (Rajniss Ferenc:'Miért engedték el? Miért tették ki, a minisztériumból? — vitéz Lipcsey Márton: Maga is más hangon beszélt már egyszer!) Csendet kérek. (Rajniss Ferenc: Ki az a maga?) Rajniss képviselő urat rendreutasítom, (vitéz Lipcsey Márton: A képviselő úr, ha tetszik!) Kérem a képviselő urakat, tessék csendben maradni, (vitéz Lipcsey Márton: Oda is! — Rajniss Ferenc: Én is azt hiszem, hogy mindkét oldalnak kell szólni ilyenkor!) Csendet kérek, képviselő urak. Szöllősi Jenő: T. Képviselőház! Idetartozik még egy megállapításom, amelyet ezzel kapcsolatiban meg akarok említenX Megengedhetőnek tartja-e az igen t. kormány, a parlament és főképpen a túloldal, amely elvégre számszerű többségénél fogva a felelősséget is viseli mindezekért a kérdésekért, hogy olyan emberek, akik magas állásból nyugalomba mentek, — civilek, katonák egyformán — zsidó" cégeiknél (Egy h^ng a szélsőbaloídalon: Falaznak!) ügazgatósági tagságokat fogadnak el... (Rajniss Ferenc: Ezer pengő állami nyugdíjat az állam pénzéből! Panamisták egy szálig, akik megteszik! — Zaj a szélsőbaloldalion.) Elnök: Rajniss képviselő urat másodszor is rendreutasítom. Tessék csendben; mairadni, képviselő urak! Tessék a szónokot nyugodtan meghallgatni. * Szöllősi Jenő: ... és ugyanazok az emberek, akik zsidó cégiekönéi állást fogadtak öl, később visszahivassanak megint a magyar közéletbe és^ igen előkelő állásokat töltsenek be? Mit szól a magyar közvélemény ahhoz, ha előkelő pozícióban lát, egy olyan embert megjelenni, akit azelőtt az utcán karomifogva látott sétálni egy nagy vállalatiot veze*tő zsidóval? (Rapcsányi, László: Megvan a vélemény© róla!) T. Képviselőiház! Ezek is olyan tünetek, amielyeket ki kell irtani a magyar közéletből, és én azt 'hiszem, a túloldalnak nem lesz egyetlenegy tagja sem, aki ebben ellentmondana^és ne lenn,© segítségre abban, hogy ezt a kérdést végre egyszer közmegnyugvásra megoldhassuk. T. Ház! Én bízom abban, hogy az a sok erőfeszítés^ amelyet ezen a tére'n a parlament és a magyar köiziéilet 'kifejt, és az a sok harc, amely ezem a téren jelentkezik, végül is (eredménnyel fog járni. Űgy érzem, hogy a magyarság küzdelme döntő szakaszaiba érkezett és elérkeztünk ahhoz a pillanatlhioz is, amikor félintézkedésekkel tovább nem tevékenykedhetünk, mert félintézkedésiekkel totális hiáhorút megnyerni lehetetlen. A kormányban nem bízom, meTt személyi összetétele képtelenné teszi arra, hogy ezeket a most soron lévő kérdéseket megoldja, de rendületlenül bízom a magyarság államalkotó és emberi képességében és a jövőbeni nagyrahivatottságában. Fel fognak szabadulni, fel fognak törni azok a népi erők, amelyeike't eddig a feudális erők szívós harccal lent tudtak tartani. Mert vájjon miért ne lelhetne igazságot szolgáltatni a dolgozó magyar népnek? Miért nie taszíthatnék ki a magyar életből a defetista szellem
