Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-314
Az országgyűlés képviselőházának 314. átkos képviselőit? Miért ne lehetne önnek a jobb sorsra érdemes országnak minden fontos kulcspozíciója olyan vezető férfiak kezében, akik életre-halálra elkötelezték magukat az új Európának? (Helyeslés a szélsőbalaldalon.) Mi történnék! akkor, ha a gabonaeilrejtőket és a háborús vámszedőket egyformán keresnők nagyok és kicsik között? (Ügy vem! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) És miért mé parancsolhatna itt egyedül és kizárólag a közéleti tisztaságnak minden összeférihetlenségtől mentes szellem«? T. Ház! Ha fe'lirémlik az a kérdés, hogy mi pusztuljon eL a rendszer-e, vagy a nemzet, meg vagyok róla győződve,, híogy minden hazafi, akár itt ül, akár ott, pillanatok alatt fog határozni. Ezért bízom abban, hogy végül is győzelemre fog jutni a népi szellem, amelyet itt pártom, a Nyilaskeresztes Párt és a Hungarista Mozgalom képvisel. Meg vagyok róla győződve*, hogy a magyar nemzetiszocializmus, tehát a nemzetiszocializmusnak magyar formiája, SzáJlasi hungarizniusa (Éljenzés a szélsőbaloldalon) ig,eoiis, győzni fog ebben az országban és akkor meg fog szűnni az a helyzet, hogy az ország népe. nem bízik kormányzatában. Az elmondott okok következtében a megajánlási javaslatot niem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónolmt üdvözlik. — Rainiss Ferenc: Legyen igazság, elnök úr!) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Gróf Teleki Béla! Elnök: Gróf Teleki Béla képviselő urat illeti a szó. Gr. Teleki Béla: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Másodszor nyílik alkalmam, hogy pártom nevében a felhatalmazási javaslathoz hozzászóljak. A múlt hónapban volt két éve annak, hogy elfoglalhattuk itt helyeinket, mint a felszabadult erdélyi és keleti részek behívott képviselői és májusban volt egy év© annak, hogy pártunk megalakult. Ezóta veszünk élénk részt a magyar politikai életben és figyeljük, tanulmányozzuk azt. Hazánk magyarsága — hála a többszöri országgyarapodásnak — jelentős magyar tömegekkel növekedett, azokkal, akik a megszállás éveit mint csehszlovák, román vagy szerb állampolgárok élték át az elnyomás alatt. Természetes^ hogy a kétféle sorsiban' élt magyarság szelleme, lelkisége eltérően fejlődött, habár ugyanaz az érzés, ugyanaz a magyar tudat, minden magyar összetartozásának a gondolata fűtötte is őket. Az is természetes, hogy a trianoni magyarság, amely az állam segítő, támogató erejét állandóan maga mögött érezte és a magyar folytonosságban élt, jobban fejlődött anyagiakban, tudásban, szakképzettségben. A megszállt területek magyarsága azonban, amely nemcsak hogy nem számíthatott az állam segítségére, hanem az többnyire ellenségként állott vele szemben, kizárólag a maga erejére volt utalva, ha meg akarta tartani magyarságát. Kemény, nehéz létért való küzdelem kezdődött, amely igen nagy áldozatokkal, igen sok veszteséggel járt, főleg az anyagiak terén, de sokmindenre rávezette a küzdő magyarságot, sokmindent megláttatott velük, amit a többségi sorsban élt magyarok niem láttak vagy nem értettek meg. Ilyen volt az a rengeteg hiba, amelyet 1848-tól kezdve, de különösen az lése 1942 november %5-en, szerdán. 219 1867-es kiegyezés után a liberális korban a nemzetiségek kezelésének terén, de elsősorban magyarságunk megerősítésének elmulasztása terén elkövettünk. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Az állami segítség teljes hiánya minden feladatot a társadalomra hárított, a magyar társadalomra, amelyben egyházaink vezetőszerepet vittek és a társadalom vállalta ezti a feladatot. Ez a folyamat nem ment gyorsan, nem is egyformán. Az egyes megszállt területeken hol hamarabb, hol később, de sorra került a szociális, kulturális és gazdasági feladatoknak társadalmi úton történő megszervezése és a társadalmi munka határozott fejlődésnek indult. Ennek a folyamatnak egészséges következményeképpen természetesen egészen új világszemlélet alakult ki. Ez az új szemlélet egységes, szervezett társadalomban látja a magyar erő legfőbb biztosítékát, amely nem vár mindent az államtól, (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) az embert a társadalom érdekében kifejtett munkája és teljesítménye szerint értékeli. Az egyén ebben a társadalomban kezdeményezni mer, felelősséget vállal, de ugyanekkor hatáskört is igényel. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Amikor a felszabadulás után megismerkedhettünk a felszabadult Felvidék és később a Délvidék magyarjaival, örömmel láttuk azt, hogy a szenvedéseik évei náluk is ugyanazt a magyar szemléletet és lelkiséget fejlesztették ki, amely nálunk is kialakult. Ne méltóztassék félreérteni, t. Ház, én nem akarok itt összehasonlítást végezni a magyarság egyik vagy másik részének javára, (Helyeslés.) hiszen tisztában vagyok azzal, hogy a trianoni magyarságban is alakultak ki értékek és az itteni magyarság nemzeti érzésére is serkentőleg hatottak a trianoni nehézségek, csak utalni akartam arra, hogy az ország mai magyarságában már mind a két szellem képviselve van. T. Ház! Korfordulón állunk. A magyar nemzet gyakran került a történelem keresztútjai elé, de mindig megtalálta a helyes irányt, mindig bele tudott illeszkedni a korszellemébe és mindig magyar módon tudott beleilleszkedni, anélkül tehát, hogy saját nemzeti jellegéből bármit is feladott volna. (Ügy van! Ügy van!) így volt ez Szent István király idejében, amikor a keresztény középkorba illeszkedett bele vagy Mátyás király idejében az európai renesszánsz rendszerébe. Az erdélyi fejedelmek szerencsésen mentették át a magyar állameszmét a német és a török nagyhatalom Scylla és Charybdise között, az 1848-as nagy alkotmányreform pedig magyar módon kívánta megvalósítani a francia forradalom reformeszméit. Ma ismét - korfordulón állunk. A régi Európa már letűnőben van, az újnak még csak a körvonalait látjuk kibontakozni, annyit azonban már határozottan látunk, hogy az új koreszmében a szociális gondolat fog dominálni, a közösség érdeke az, egyén érdeke előtt. (Általános helyeslés és taps.) Az új korba való beilleszkedéshez az új magyar szellemiséget is w ki kell alakítanunk és ebben nem nélkülözhetők azok a szellemi értékek, amelyeket a visszatért magyarság a megszállás nehéz éveiből hozott magával. (Ügy van! Ügy van!) Ezt a gondolatot kívánja pártunk a magyar életben képviselni. Ezért is maradtunk külön pártban, hogy ezt a gondolatot mindenképpen fenntartsuk, ébren-
