Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-314

Az országgyűlés képviselőházának 314. doltak rájuk. Ezt én csak azért hoztam fel, mert az ilyen tünetek fájóan érintik az egész ország közvéleményét és arra mutatnak, hogy az a jelszó: »A honvédnek mindent!«, nem vált még mindenkinek a vérévé, mert akkor ilyen vérlázító dolgok nem történhetnének. (Paczolay György; A minisztérium nem. hiszi el. hogy háború van!) Miután most bemutattam, hogy milyen indítékokat lát a magyar közvélemény a kormány iránti bizalomra, még azt a kérdést szere tném fel vetni, milyen szimptómákat látnak nemzetiségeink, amelyek a bizalom légkörét támaszthatják a kormánnyal szemben ? Előrebocsátom, átérzem, hogy a nemzetiségi kérdésben — nem szeretem a »kisebbségi« szót használni — a kormánynak abszolút szabadkezet kell engednünk, e kérdés kezelésébe kívülről nem szólhatunk bele. Egyedül a kormány elhatározásától függ, hogy milyen politikát folytasson ebben a tekintetben; legfeljebb egyszer egyszer tanáccsal szolgálhatunk. Most is ebben az értelemben szeretném ezt a kérdést érinteni. Mindenekelőtt a miniszterelnök úrnak azzal a bejelentésével szeretnék foglalkozni, amelyet a költségvetési vita során tett olyan' értelemben, hogy kisebbségi minisztérium létesítését nem tartja helyesnek, mert ez — amint ő mondta — esetleg dekompozícióra vezethet. Nekem az az álláspontom, hogy adva van a magyarság felelős vezetője a miniszterelnök úr személyében és vele szemben áll egy népcsoport, például a ruszinok. Hiába juttatok én — mint magyar kormány — intézkedéseimmel minden egyes ruszinnak akár százezer pengős nemzeti adományt is, ha a ruszinok összeségével nem tudom felelősségteljesen megbeszélni nemzetiségi problémáimat. Valahogyan az az érzésem, hogy minden népcsoport, amely az országban lakik, bizonyos értelemben egy kotlektívumot képez, amelynek akár hivatalosan, akár nemhívatalosan, de mindenesetre van egy vezetősége. Ez a kollektívum magától kialakul, ha nem veszem is tudomásul és na ma_ még nem alakult is ki, néhány év múlva feltétlenül ki fog alakulni. Felvetem tehát a kérdést, nem egy nemzetiségi minisztérium volna-e a legalkalmasabb arra, hogy azon keresztül a kormányzat a népcsoportok felelős vezetőivel legyen összeköttetésben 1 Ha az illető népcsoport felelős vezetője, aki a népcsoport bizalmát is élvezi, a magyar kormányelnökkel felelősség mellett tárgyalja le ezeket a kérdéseket, feltétlenül előbb jutunk megoldáshoz, mintha kizárólag egyedek állnak a tmíagyair koírmiányzattal szemben. Ez a mi álláspontunk nemzeti szocialista felfogás szerint és ezt csak megemlítem anélkül, hogy ebből bárminemű további következtetéseket akarnék levonni. Ká akarok még térni arra, hogy a nemzetiségi kérdésből a sovinizmust igyekezzünk teljesen kiküszöbölni, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert haing, amelyet ebben a kérdésben Varga Béla igen t. képviselőtársam megütött, igen súlyos hang volt

1 és semmiképpen sem volt alkalmas arra, hogy a megnyugvást szolgálja. (Ügy van! Úgy van! a szêlsobaïoldalorn.) örömömre szolgál, hogy a miniszterelnök úr máris megtalálta a. módot arra, hogy ezt a kijelentést rektifikálja, amely minaenképpen alkalmas volt arra, hogy a magyarság és a nemzetiségek közötti jóviszonyt megmérgezze. (Földesi Gyula: Az a szerencsénk, hogy a magyar sohasem volt soviniszta ezer esztenülése 1942 november 25-én, szerdán. 217 dőin keresztül!) Az bizonyos, hogy a magyar nép sohasem volt soviniszta. Ezt a nemzetiségi kérdést érintette egy nyilatkozattál a kereskedelemügyi miniszter úr is, amikor bejelentette, hogy Romániával ebben a pillanatban nincs kereskedelmi szerződésünk. Erre kórusbaín hallatszott az a megjegyzés a Ház több oldaláról, hogy: hála Isteninek, jobb is. Erre tanúság ia Ház naplója. (Rajniss Ferenc: Jobb lenne ezeket a zöldségeket kihagyni a naplóból!) Éín ezt nem tartom olyan tünetnek, amely alkalmas volna a kérdések megoldására. Ezt egyenesen ki kell kapcsolni, mert taem lehet ezen az alapon kezelni ia két^ kérdést. Nekünk Romániával és a románsággal szemben vannak jogos követeléseink és történelmi igényeink, de ez egészen más, mint egy kereskedelmi szerződés kérdése. Elég baj, hogy nincs kereskedelmi szerződésünk^ Romániával. Hogy ki felelős érte, azt természetesen nem is tudhatom megállapíta/M, de ha már volna kereskedelmi szerződésünk, ez^ talán alapul szolgálhatna arra. hogy a további megértés útját is megtalálhassuk. Nagyon kérem tehát a, Ház nyilvánosságát és mindenkit, hogv ennek a na s'y és kényes kérdésnek tárgyalásából a sovinizmust kapcsoljuk ki. Ugyanebbe a kategóriába tartozik a miminiszterelnök úr egy másik kijelentése is. amelyet a bizottsági tárgyalás során tett. Paitzkó erdélyi párti képviselő társunk egyik felszólalására reflektált, amikor képviselőtársutok megemlítette azt, hogy Észak-Erdélyben bizonyos csüggedés mutatkozik a magyarság körében. (Gr. Teleki Béla: Nem ezt mondta!) Valami effélét mondott. Nem tudtam szórólszóra lejegyezni, de valami olyan tünetekre mutathatott rá Paltzkló képvisieiő úr, ©(melyeik csüggedésre vezethetnek. A miniszterelnök úr reflexiója erre az volt: »Tiltakozom az ellen, hogy bárki csüggedésről beszél jeni és minden képviselőnek kötelessége ilyenkor közbelépni.« Én azt szeretném megkérdezni a miniszterelnök úrtól, hogy amikor az erdélyi képviselők cselekedeteket kértek az igen t. kormánytól & magyarság esetleges csüggedé^ének megelőzésére, az erre adott választ hogyan értsük? Miiven eszköze vah a kén viselőnek arra, hosry a csiip-p-edés ellen has^o"? Legfeljebb ©ÍTV s^ép beszédet tud mondani n^kík. de ezzel a Vó-rdó.Rt nem fop^a. megoldaui különö«^ -nem aKhól n szempontból laíhogyami ezit Patzkó képviselőtársunk felvetette. Végül csak arra akarok rámutatni ezzel ikiapcsolaitban, hogy a miniszterelnök úr beszédébőt az a megállapítás csendült ki. hogy amíg a háború tart, addig ezt a kérdést nem lehet mélyebben érinteni és ennek megoldásába nem mehetünk bele nagyon erősen. Én csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy most még van rá időnk, hogy ezt a kérdést kÖEmegnyugvásra megoldjuk Később esetleg súlyos teherpróba elé kerülhet ez a nemzet, —- Isten ments© meg tőle. hogy ez bekövetkezzék — de akkor már nem lesz időnk rá. hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozzunk. Ebből esetleg olyian helyzet állhatna elő. amilyen 1918-ban következett be. (Földesi Gyula: Isten őrizzen, hogy beklövetkezzék!) Éppen azért szükségesnek tartom, hogy ezeket a kérdéseket azon a vonalon, ameddig ezt meg lehet tenni <a nemzet eminens 31*