Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-314

Az országgyűlés képviselőházának S14. adat elég volna, hogy bemutassa azt a szociális gondoskodást, amelyet ez a kormányzat a legszegényebb magyar néposztállyal szemben folytat, T, Ház! Nem akarom azt mondani, hogy az a napszámos ma tényleg ennyit kap, mert többet kap, de kérdezem, interpellációink ellenére szabadne tűrni, hogy fekete napszámbérek alakuljanak ki? Mert az valóban fekete napszámbér, amelyet ma mindenki fizet a kormány tudtával. De azért a rendelet érvényben van, pedig a kormányzatnak tudnia kellene, hogy naponkint százezrével követik el a kihágásokat mind a munkavállalók, mind a munkaadók. (Maróthy Károly: Jó öreg struoepolitikusok!) Ezzel szemben a földmívelésügyi miniszter úr válaszol interpellációmra és méltóztassanak _ meghallgatni, hogy milyen válasszal óh'ajtja ezt a kérdést elintézni (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Olvassa): »A legnagyobb munkabérekre vonatkozó rendelkezések állítólag gyakori megszegéséből — a földmívelésügyi miniszter úr tehát nem tud arról, hogy raiaiponta száz- és százezer esetben lépik túl ezekéit — mindenesetre arra lehetne követikeztetnl hogy a fegyelmezettség és a háború érdekében hozandó szolidáris tehervállalás tekintetében még sok kívánnivaló van hátra.« (Maróthy Károly: Pont a napszámosnak kell áldoznia! Ez igaz! Az Aladároknak nem kell! — Az elnök csenget.) Ez az elképesztő nyilatkozat tehát azt mutatja, hogy a nemzeti szolidaritás érdekében hozandó áldozatot a földmívelésügyi miniszter úr a napszámosrétegtől várja és ott sürgeti. Ez valóban olyan álláspont,, amelyet alkalmasnak tekintek arra, hogy a legmélyebb

1 bizalmatlansáigot támassza a földmívelésügyi miniszter úr, de az egész kormány szociálpolitikájával szemben is. (Gr. Serényi Miklós: Mondjam le! — Maróthy Károly: Propaganda helyett ezt rendeznék!) Itt van még a tűzifaellátás kérdése, amiért szintén a földmívelésügyi miniszter úr felelős. Ebben az ügyben interpelláltam. Nem akarok az adtokra kitérni, de az a helyzet, hogy súlvos mulasztásokat, súlyos felelősséget állapítottam meg a minisztériummal szemben. A tüzifaellátáfi mai helyzete egyenesen annak eredménye, hogy a kérdést nem idejében és nem a kellő módon fogták meg. Most pedig, amikor ez a helyzet következett be, akkor nyilatkozatokkal próbálnak bennünket megnyugtatni; (Maróthy Károly: Befűthetünk velük!) még hozzá a miniszteri biztos úr első nyilatkozatában, amelyet a Pesti Újságnak adott, elsősorban nem úgy foglalkozik a kérdéssel, hogy megnyugtassa a közönséget, hanem a legelső kijelentése az volt, hogy az egész nagy tüzifamizériának a közönség hisztériája az oka. Bocsánatot kérek, aki ezt a kijelentést olvasta, az legfeljebb azt érezte', hogy végigvertek rajta, de nem nyugtatták meg, mert ha október havában, október végén mindenkit nyugtalanít, hogy még tűzifája ninc&en, azt hiszem, ezt nem lehet a közönség hisztériáiénak tulajdonítani. Ez arra mutat, hogy a földmívelésügyi minisztériumban nem a közösség szolgálata szerint gondolkodnak, mert különben nem beszélhetett volna a miniszteri biztos úr a közönség hisztériájáról, hanem, igenis, azt jelentette volna be, hogy ha eddig nem végezték el, akkor majd igyekezni fognak azt a munkát, amit eddig a, közönséggel szembe» ülése 1942 november 25-én, szerdán. 213 elmulasztottak, behozni. Sajnos azonban, azt a hiányt, amelyet öt hónap mulasztása jelent, nem lehet behozni, akármilyen miniszteri biztosi rendelkezésekkel és intézkedésekkel sem, de akármilyen utazgatásokkal sem. (Maróthy Károly: Főleg nyilatkozatokkal!) Megmondom előre, hogy azok az adatok, amelyekre számításaikat a tűzifakitermelés szempontjából épí tették, szintén nem felelnek meg a valóság nak, mert nincs kitermelve az a famennyiség, amelyre az országnak szüksége van. Ezt is csak azért mondom, hogy igenis, törekedjenek legalább most kitermelni azt a famennyiséget, amelyre az országnak múlhatatlanul szüksége lesz még ennek a télnek folyamán. (Maróthy Károly: Az erdőbirtokosok is szénnel fűtenek és nem fával!) T. Ház! Azt hiszem, szép csokrot mutattam be azokból az intézkedésekből, amelyek a földmívelésügyi tárca körében történtek a magyar élettel szemben. Azt hiszem, nem kell bizonyítanom, hogy ezek az intézkedések - a legfőbb okai a magyar nép teljes bizalmatlanságának a kormányzattal szemben. Még rá akarok térni egy másik tárcára is. u^vancsak a bizalom szempontjából és ez a belii "-vi tárca. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Sikerült egy tárca!) Ez annál is inkább érdekli a magyar népet, mert leginkább a belügyi tárcával kapcsolatos közigazgatás útján érintkezik a nép, a tömeg a kormányzattal. Kénytelen vagyok ezen a téren bejelenteni pár olyan tünetet, amelyek azt mutatják, hogy a belügyi tárca nem azzal a lojalitással jár el az összes pártokkal szemben, mint amilyet elvárhatnánk tőle. Elhangzott ma már egy bejelentés ezen a téren és én ezt szeretném kiegészíteni. Kérek 3

A órai meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatik a kért meghosszabbítást megadni?' (Igen!) A Ház a kért meghosszabítást megadja. Szöllősi Jenő: Egyenlőtlennek találom az egyes pártok kezelését például a gyülekezési jog szempontjából, de a párthelyiségek engedélyezése szempontjából is. Egyes közigazgatási faktorok, főként főbírák, egyenesen sportot űznek abból, hogyan járassanak kálváriát eerves szervezetekkel, főként nyilas szervezetekkel akkor, amikor értekezletet akarnak tartani, vasly pedig párthelyis'élget akarnak a maguk részére fenntartani. Egészen elképesztő az a tarka kép, amelyet a közigazgatás mutat akkor, amikor^ pél dául a gyülekezési jog kezeléséről van szó. A* egyiík főbíró megengedi például azt, hogy vezetőségi értekezletet tartson a nyilaskeresztes párt X. helyiségben, azonban hozzáteszi, hogy közséigenikint egy ember jelenlétét engedélyezi, a másik,kegyes és két embert engedélyez községenkint. Ez azt jelenti, hogy ha megengedi az értekezletet és a "nyilaskeresztes^ párt központi vezetője vagy egy képviselője lemegy, öt vagy tíz emberrel értekezhetik. Azt hiszem, nem kell rámutatnom ezzel szemben arra, hogyan szabják ki a másik oldalon ugyanezeket az engedélyeket, amikor ezernyi hallgatóságot engedéilyr znek. (Felkiáltások a szélsőbal oldalon: tJtikö't&éggel és napidíjaikkal!) Erről nem is alkarok Reszelni. A párthelyiségek szempontjtáiból valósággal visszaélésszámba megy az, hogy ugyanolyan követelményeket támasztanak egy yidélki községi párthelyiségigel szem ben, mint amilyeneket egy budapestivel szem-