Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-314

Az országgyűlés képviselőházának S14. tenni. Ez a nép várja azt, hogy vele szembeit igazságot tegyenek és ezzel szemben — amire már célzás történt a mai vitában — bizomy még nagyon- messze van a megvalósulás stádiumától ennek a földmívelő népnek az a legegyszerűbb és legelemibb kívánsága, hogy a föld annak a tulajdona legyen, aki megműveli. Hiszen nem kell mást mondanom, mint azt, bogy Teleki Mihály volt földmivelésügyi miiniszter úr annakidején a mi értesülésünk szerint éppen azért kellett hogy átadja hivatalát, mert a kishaszonbérleti törvény életbeléptetésére ki akarta adni a végrehajtási utasítást; ezt bizonyos erők. akkor megakadályozták és ebbe kellett nieki belebuknia. Nem csoda, ha ilyen adatok alapján a parasztság bizalmatlanul néz a kormány tevékenysége és főképpen a, mostani földmivelésügyi miniszter úr személye felé, aki vállalta azt a birtokpolitikát, amelyet Teleki Mihály semmiképpen sem vállalhatott. (Horváth Zoltán: Most is ott van!) ő vállalta. (Horváth Zoltán: Na de azért ott van a kormánypártba^,!) De nem hoznak megnyugvást a magyar ïiép számára azok a megnyilatkozások sem, amelyeket Kállay miniszterelnök úr tett a földbirtokpolitikával kapcsolatban. A miniszterelnök úr eddig semmiféle bizonyosat, kézzelfoghatót el nem mondott, ami a jövő számára körvonal ózná azt a birtokpolitikát, amelyet ő magáévá tesz. Hallottuk például azt, hogy addig, amíg egy hold zsidóbirtok van, más birtokhoz nyúlni aem hajlandó, sőt azt is érintette, hogy majd a latifundiumokra, is rá kerül a sor. de azt hiszem, ez egyáltalán nem körvonalazása egy olyan birtokpolitikának, tamely a magyar 'nép tömegeiben bizalmat kelthetne. De emlékeztetem a t. Házat Lukács Béla táreanélküli miniszter úrnak arra a beszédére, amelyet akkor mondott el mint a párt vezérszónoka, amikor a miniszterelnök úr itt a Házban, bemutatkozott Azt mondotta, szent kötelességünk, hogy a

( honvédnek, aki kint ontja a fronton a vérét, juttassunk egy-egy darab földet. Hűségesen idézem, azt momdotta »egy-egy darab földet«. Mire alkalmas ez a kijelentés

1

? Legfeljebb arra, hogy nagy várakozásokat keltsen a honvédekben, (Ügy f van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) de semmiképpen sem alkalmas arra, hogy megnyugvást teremtsen ebben a kérdésben (vitéz Lipcsey Márton: Azt jelenti, hogy gondoskodni akarnak a hazatérőkről!) é-s hogy bizalmat keltsem, a népben a kormányzati politika iránt. Mi mindig azon az állásponton voltunk és azt hiszem, mtoden mai pártnak az kell hogy legyep az álláspontja, hogy csak az a népi politika, amely tényleg a népnek, a dolgozó munkásnak, a kisembernek juttatja a termelési lehetőségeket és ezek alapját; a földet Evvel szemben egy egészen különös terv merült fel a pénzügyminiszter úr expozéjában, aki felvetette most a nagybirtok bizonyos szervezésének a gondolatát. A pénzügyminiszter úr abból kiindulva, hogy a közellátást nagyobb egységek alapján kell majd megszervezni, azt a kijelentést tette, hogy ez a kérdés úgy volna megvalósítható, hogy néhány millió holdi földet tömöríteni kellene, nem egy kifejezett jogi szervezetben,, hanem például az Omge keretében, ßn nem tudom, milyen tervre gondolt itt a pénzügyminiszter úr, de azt kétségtelenül meg kell állapítanom, hogy ez bizonyára dgy olyan terv kialakulása, amely a jövő száinára ülése 1942 november 25-én, szerdán. 211 nagyon komoly lehet az ország mezőgazdasága szempontjából. (Maróthy Károly: Kisbirtokokból nagybirtokot csinálni! Nem rossz!) Én nem hiszem, hogy a pénzügyminiszter úrnak ez lenne az intenciója, de vaLahogyan úgy fest a dolog, mintha egy korszerű nagy hitbizományt szeretne megcsinálni (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Dehogy!) a gabonatermelés, • a szemtermelés javára. (Mozgás) Ma. amikor birtokpolitikai szempontból mindenki éppen a% ellenkezőjéről tárgyal és a kisembernek vailó juv tatások szükségességét hirdeti, akkor az embert meglepi egy ilyen terv és nem tudom, hogy ez komoly mérlegelés tárgyát képezte-e a jövő számára. (Reniényi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Komolyan megfontolt dolog volt, csak ne méltóztassék mindent félreérteni akarni! — Maróthy Károly: Bosszul hangzott! — Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Egészen világosan hangzott!) Mindebből arra következtetek, hogy ha ez a kérdés tényleg aktuális és megbeszélés tárgyát képezhette, akkor tényleg komoly termelési okok miatt foglalkoztak vele, (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Méltóztatik látni, hogy a nagybirtok ellene van. Valószínűleg nem azért, mert tetszik neki...) a 'hadiellátás szempontjából foglalkoztak vele, de mindlenesetre megállapítom azt, hogy olyan helyről került ez a Ház nyilvánossága elé, amely — úgy látszik — ahelyett a birtokpolitika és termelési politika helyett, amelyet a földmivelésügyi miniszter úr eddig nem mutatott be a képviselőháznak (vitéz Lipcsey Márton: Már megmondotta a miniszter úr, hogy nem így van!) és nem tárt elénk, a pénzügymi^ niszter úr oldaláról akar a birtokpolitikának érvényt szerezni: Szóval a termelési politikával a pénzügyminiszter úr foglalkozik, nem pedig a földmivelésügyi miniszter úr. De folytatom a földímívelésügyi minisztérium tevékenységének bírálatát a közbizalom szempontjából tekintve. Igen fontos és nagy horderejű tevékenységet vártunk a földmivelésügyi miniszter úrtól az árvízrendezés, a vízlevezetések kérdésében. Kétségtelen, hogy itt most nagy visszakanyarodás történt, mert Teleki Pál néhai miniszterelnök úr kijelentette itt a Ház színe előtt, hogy az árvízvédelem és az ármentesítés államosítását kívánja, evvel szemben ezen a téren úgy látszik, hogy Teleki Pál volt miniszterelnök úr nézete sem szent, mert most már egészen más hangokat hallunk. Elmultak azoik a veszedelmek, amelyek akkor mindenki szeme előtt bebizonyították, hogy a mostani ártmemtesítő társulatok képtelenek megbirkózni a rájuk hárult feladatokkal, elmúltak ezek az idők és most egyszerre azt halljuk, hogy az árui entesí tők autonómiájára feltétlenül szükség van, ahhoz nem szabad hozzányúlni, mert igenis ezeknek a kérdléseknek autonóm elintézése nagyon fontos. T. Ház! Erre csak azért mutattam rá, hogy lássuk, hogy itt ezen a téren már megint parciális érdekek érvényesülnek (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és nem azok a nagy érdekek, amelyeket — mint mondottam — annakidején már Teleki Pál miniszterelnök úr is elismert és amelynek megvalósítását feltétlenül szükségesnek tartotta. Szeretnék még néhány szót szólni éppen a bizalom szempontjából a földmivelésügyi^ tárca termelési politikájáról. A földmivelésügyi tárca kétségtelenül a mai idők legfontosabb pozícióját jelenti és az a hivatása, amelyet ezen a téren a földművelésügyi miniszter úr-