Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-314

210 Az országgyűlés képviselőházának 314. ülése 1942 november 25-én, szerdán. Kállay Miklós miniszterelnök úr Ungvárott egy egészen különös nyilatkozatot tett nem is régen, október 18-án, amikor ott a Keresztény Nemzeti Liga rendezéséiben beszédet mondott és a következőkben körvonalazta álláspontját (olvassa): »Es ha egyszer szenvedtünk azért, mert ez a gondolat akkor idegen volt Európa előtt, nem lehetünk még egyszer szenvedők akkor, amikor az a gondolat, amelynek mi voltunk a megteremtői, Európa uralkodó gondolatává lett«. (Egy hang jobbfelől: Egészen korrekt!) Ehhez a kérdéshez három szempontból szeretnék hozzászólni. Először is szenvedéseket említ a miniszterelnök úr. ö úgy látszik, annyira átérezte és magára vette ezeket a szenvedéseket, hogy ugyanazon a napon vagy a következő napon Egerben azt a nyilatkozatot tette, hogy: ha ebben az országban valaki vezér lesz, csak ő lehet az, sőt néhány napja azt is mondotta, hogy ha valaki diktátor akar lenni, az a diktátor is esak ő lehet. (Egy hang jobbfelől: Ha kívánják!) A második, amire ezzel kapcsolatban rá akarok mutatni az, hogy akkor, amikor a miniszterelnök úr Európa uralkodó gondolatáról beszél, felteszem azt a kérdést: mi hát az az európai uralkodó gondolat? (Rassay Károly: Azon sokan törjük a fejünket!) Én azt hiszem, hogy ez a nemzetiszocializmus. Mégis a miniszterelnök úr előbb említett nyilatkozatában azt mondotta, hogy aki nemzetiszocialistának vallja magát, az kikapcsolta magát a nemzet közösségéből. Nem egyeznek ezek a dolgok, valahogy zavar mutatkozik itt, amelyből a kivezető utat igenis cselekedetekkel és nem szavakkal lehet megtalálniA harmadik dolog, amit ezzel kapcsolatban még meg akarok említeni, hogy a miniszterelnök úr ezt,a beszédet a Keresztény Nemzeti Liga rendezéséiben mondotta. Ezt valahogy ón anakronizmusnak érzem, mert a régi, bethleni időkiben hangzottak el politikusok megnyilatkozásai ebben a ligában és én valahogy mindig úgy érzem, amikor a miniszterelnök úr tevékenységét figyelem, hogy ő tényleg a bethleni tradíciókon halad, az Ő tevékenysége rendkívül hasonlít Bethlen tevékenységére. Mit várhat a magyar nemzet attól a miniszterelnök úrtól és attól a belügyminiszter úrtól, akik most nemrégen, 1942 végén a felsőházat kiépítették, mint az előbb említettem, a bethleni hagyományok alapján és olyan elvi alapon, hogy a születési arisztokráciának a jogait még jobban körülbástyázták, mint eddig volt Nem volt elegendő, hogy a meglévő felsőházban a született arisztokráciának feleannyi tagja van, mint a választott tagoknak létszáma, a mostani kibővítésnél és kiépítésnél még újabb arisztokratákat vettek be a születési jog alapján. Valósággal az a helyzet, hogy a képviselőház fölé, nem mondhatnám, hogy melléje, egy olyan felsőházat épített ki a Bethlen-rendszer és ezt most Kállay miniszterelnök úr is folytatja, sőt úgy látom, hogy elengedhetetlenül szükségesnek tartja, amely felsőház a képviselőházzal szemben a születési előjogok és a kinevezési rendszer alapján áll, amelyről nemrégiben éppen az almanach alapján állapította meg egyik képviselőtársam, hogy átlagkora 70 esztendő körül van. Azt hiszem, hogy ezt a politikai tevékenységet nem minősíthetem máskép, mint úgy, hogy a Bethlen által összegyűjtött politikai erők hatása még ma is kihat és ezek hatásuk alatt tartják magát a miniszterelnök urat is. Valójában az a helyzet, hogy a miniszterelnök úr és rendszere befelé liberális és csak a. hangszerelés, a hangszínezés az, amely a nemzeti szocializmusra és az új Európára emlékeztet. Engedjék meg, t. Ház, hogy ezzel kapcsolatban idézzem a miniszterelnök úr saját szavait, amelyekből én arra a következtetésre jutottam, hogy ő val ójában, és csontja velejéig liberális érzelmű ma is. A miniszterelnök úr ugyanis Egerben a következő nyilatkozatot tette (olvassa): »Ma nem azt az időt éljük, mikor arra Lehetne gondolni, hogy a magunk jóléte hogyan valósul meg.« A miniszterelnök úr azután pár mondattal később hoizzáfűzte (olvassa): »Adja Isten, hogy eljöjjön megint az az idő, amikor megint minden magyar ember a maga feje szerint gondolkozhat« (vitéz Lipcsey Márton: Jobb, ha a Szálasi feje szerint gondolkozik, mintha a magáé szerint? — Derültség.) Mi nem kívánjuk annak aiz időnek a visszajövetelét, amikor minden magyar ember a maga feje szerint gondolkozhatik, mert mi igenis azt kívánjuk, hogy elkövetkezzék az a nemzetiszocialista szellemű idő, almikor mindenki a maga^ véleményéti alá kell, hogy rendeljle a közösségnek és ennél nem ideálisabb az az álláspont, amelyet itt a miniszterelnök úr kijelentése képvisel, hogy majd eljön az a boldogabb idő, amikor liberális módra, saját maga feje szerint gondolkozhat minden ember. (Rassay Károly: Hogy gondolkodjék az ember, ha nem a saját feje szerint! — Derültség.) Mi értelme van ilyen körülmények között a közösségig szellem állandó emlegetésének, amelyet egyébként folyton hallunk a miniszterelnök úrtól? Ma nem lehet csak annyit vállalni, amenynyit okvetlenül kell, ma totálisan bele kell menni a háborúba. A küzdelemre elszánt népnek egységesein kell a fronton megjelennie, egységes népként és a lelkek homogenitásával, a nagy idők sors vállalására. Hitlernek egy idézetét szeretném itt megemlíteni, amelyben Hitler azt mondotta, hogy csak az nyerheti meg a háborút, aki nemcsak állami szempontból, hanem társadalmi szempontból is egységbe tudta forrasztani a nemzetét. Megtörtént-e ez nálunk? Én azt hiszem, hogy erre a kérdésre határozottan nemmel kell felelnem és erve a kérdésre a honvédelmi miniszter úr választ is adott, amikor költségvetési beszédében azt mondotta: a lelki fegyelem terén sok a kívánnivaló. De feleletet ad erre a kérdésre az egész rendszer politikája is, amelyből egypár tárcát ki akarok ragadni és ennek kapcsán szeretném bemutatni azt, mi az oka annak, hogy a magyar nemzet nem követi bizalommal a mai kormányzat politikáját. T. Ház! Először is a földmívelésügyi tárca kérdéseivel szeretnék foglalkozni, epren az említett bizalom szempontjából. Tudniillik kétségtelen hogy országunk sorsa attól függ nogy a fóldmivesember milyen kedvvel és milyen munkaerővel tudja megfogni az ásó nyelet, vagy a kasza nyelét, mert az ország határa nézetem szerint addig tart igazán, ameddig a parasztember barázdája elnyúlik. Azon túl nem tart a magyar haza, csak addig, ameddig a magyar barázdák elérnek. Kétségtelen, hogy a paraszt a leghűségesebb gondozója, szerelemese annak a magyar földnek, amely már eddig is annyi csodát tudott