Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-314
Az országgyűlés képviselőházának 314. nein magaisabbrendűség .a nemzetiszocializmus. Ne tréfáljunk!) Kivezető út mindenesetre szükséges volna*. Felvetem a kérdést, hogyan is lelhetne- ebből a helyzetiből, bár érzem, hogy a minisztierelniöik úr szívesen szeretne kikeveredni, hiszen egyszer, korábban, miniszterelnöksége elején fölvetette azt a panaszt, hogy nincsenek bizalommal iránta akkor sem, amikor olyan javaslatokkal jön, amelyeknél elvárta volna, hogy mindenki általános bizalommal üdvözölje azt .a javaslatot. Én tehát az,t> hogy a miniszterelnök úr érzi a bizalom hiányát, feltétlenül előnyös helyzetnek érzem, de kivezető utat föltétlenül találni kell és ha most politikai szemmel nézem, azt kell megállapítianom, hogy kivezető utat jelenthetne a házjt'elioiszilaitás és egy új választás, (vitéz Lipesey Márton: Háboorú közepén? Nagyszerű lenne!) vagy pedig — ha a magyar alkotmány ezt >már rendszeresítette volna — a sokkal könnyebben megvalósítható népszavazás. De természetesen, amikor az ember ilyen kibontakozási formulát hoz, rögtön elhangzik a túloldalról iaz az egészen alapos ellenvetés: hogyan képzeljük el azt, hogy a mai körülmények között, házfeloszlatással lehetne élni és választatni lehetne. Ez kétségtelen. Azonban az is kétségtelen, hogy a mai helyzetben való megmaradás veszélyeket rejt magában, hiszen ha más nem, az a tény mégis kell, hogy gondolkodóba ejtsen mindenkit, hogy a megszállott területek, hála Istennek, immár négy esztendeje hazatértek és mostani alkotmányos rendszerünk mégsem tudta őket bekapcsolni olyan formában, hogy választási révén, nyilváníthatták volna akaratukat. Telháit igenis, feltétlenül felmerül annak szükségessége, hogy ebből a mai nagyon merev helyzetiből, amely úgy látszik, nem alkalmazkodó, rugalmasabb rendszerre menjünk át, amit én, csakis a népszavazás rendszeresítésében, illetőleg a népszavazás lehetőségének, megteremtésében látok. (Mozgás és zaj.) Mert az bizonyos, hogy ami a magyar alkotmányos életet, a. magyar népakarat megnyilvánulását illeti, azt feltétlenül leköti, szinte béklyóban tartja elsősorban a választójognak a kérdése, másodsorban a vármegyei törvény. ( EUenmondások jobbfelbl. — Hunyadi-Buzás Endre: Nem érdekel senkit a világon!) Mármost a bizalmi válságnak alapja feltétlenül ezekben a momentumokban keresendő. Lehet, hogy a túloldali képviselőtársamat nem érdekli ez a kérdés, (Hunyadi-Buzás Endre: Engem érdekel!) én azonban azt állítom, hogy igenis ennek a bizalmi válságnak, amely a kormányzattal szemben fennáll, egyik legfőbb alapja éppen ezekben a törvényekben keresendő. (Egy hang a szélsőbaloldalon: És ez egyre nagyobb lesz, nem kisebb!) Egyébként Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter úr belpolitikája egyenesen arra van beállítva, hogy mindazt a politikai megnyilvánulást, amely a népnek szavazatával jár, évről-évre elhalássza, (Donath György: Egész Európa ezt teszi!) viszont az olyan alkotmányos megnyilvánulásokat mindig megengedi, amelyek olyan testülettől jönnek, amelynek létrehozását ő végezte, amelynek összetételét ő maga már előre megcsinálta. Arra célzok, hogy a vármegyéket például most az elé a választás elé fogja állítani, hogy megválasszák és beküld jék felsőházi tagjaikat Ezzel szemben a községi és városi bizottsági választásokat, ülése 1942 november 25-én, szerdán. 209 amelyek régen esedékesek lettek volna, vagy a törvényhatósági választásokat minden további nélkül elhalasztotta, — most már nem is egyelőre, hanem egeszén bizonytalan időre — mindaddig, amíg azt majd a képviseiőnáz el fogja rendelni. Megállapítom tehát azt, hogy a legutóbbi ilyen tevékenysége a belügyminiszter úrnak a felsőháznak kiépítése volt olyan alapon, hogy a törvényhatóságok, még az erdélyiek is .,. Elnök: Felhívom a képviselő úr figyelmet arra, hogy ez nem a belügyminiszter úr tevékenysége volt, hanem az országgyűlés tevékenysége, (vitéz Lipesey Márton: Ez is egy optikai csalódás! — Maróthy Károly: Ön így látja, mi meg úgy látjuk!) Szöllősi Jenő: A felsőház hadállásait építette ki és bővíti ki olyan alapon, amely alapokat annakidején Bethlen István vetett meg. (Zaj a jobboldalon.) Azt hiszem, ezen az alapon egészen jogos az a kívánság, amely részünkről felvetődik, hogy igenis megifjodást, megújhodást kell létrehozni a magyar politikai életben, (Tildy Zoltán: Voronov kell? — Derültség a baloldalon.) amely nem a pillanat, hanem a nemzeti öröklét számára készült. Az általam most vázoltakkal szemben figyeljük meg, mi történik a kormányzat oldalán. Megindult egy hatalmas r tevékenység a propagandaminiszter úr vezetése alatt és ettől várják azt, hogy a magyar közszellem megváltozzék, ettől várják a csodát. Én a magam részéről örömmel látom azt a hazafias propagandát, amelyet a miniszter úr folytat, én azonba 11 azon az állásponton vagyok, hogy a hazafiasságnak nem a beszédekben, hanem a hétköznapok munkájában kell megnyilvánulnia és a propagandaminiszter úr gyönyörű beszédeiben mindinkább örömmel fedezem fel azt, hogy már most nemzetiszocialista igéket is magáévá tett. De minthogy a nemzetiszocialista igék után nem következik az a bevallás, hogy nemzetiszocialistákká is lettek, ezekből az igékből egyszerűen szólamok lesznek, amelyeknek semmi meggyőző erejük nincs a tömeg és a magyar nép felé. Mert hogyan higyjen valaki annak a propagandának őszinteségeben, amelyről mindenki már messziről láthatja, hogy semmi más szándéka és célja nincs, mint az, hogy a nyilas vitorlákból a szelet kifogja. (Zaj a jobboldalon.) Tíz esztendővel ezelőtt az volt az ellenpropagandának az alaphangja, hogy egyszerűen agyonhallgatott bennünket, tudomásul sem vett. 1 , hogy van nemzetiszocializmus, legfeljebb a zsidóság ellen elhangzott megnyilatkozásainkat és akkori párthiveinket keményen büntették felekezeti izgatás címén. Majd, öt évvel ezelőtt, látva, hogy ez az eszme terjed, egyszerre mégis észrevettek bennünket és akkor hangzottak el a megállapítások, hogy mi idegen eszméket hozunk, hogy mi ködösítünk s nevetségessé próbáltak tenni bennünket. Négy évvel ezelőtt szitkozódtak ellenünk, három évvel ezelőtt már idegen bérencek vagyunk és akkor hangzott el az a megjegyzés velünk kapcsolatban, hogy mi guruló 'márkákból élünk. Két évvel ezelőtt aztán már nemcsak> hogy hazaárulók voltunk, hansm istentagadók is lettünk csak azért, hogy egy évvel később előálljon a kormány propagandája és azt mondja, hogy ők ugyanazt akarják, amit eddig tőlünk hallottak, csakhogy azt ők fogják megcsinálni. Kétségtelenül ezek az érzései támadnak az embernek, amikor a propagandának ezt a fajtáját, ezt az alaphangját látja. 30*
