Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-310

Az országgyűlés képviselőházának 310. kintetében az ország niai véleménye szerint nem tökéletesen végeztek, az még mindig rendesebb és tökéletesebb volt, mint amit az öszszes utódállamokban csináltak. (Meskó Zoltán: Jobb dolguk volt. mint a magyarokinak!) Hangsúlyozom, hogy ezt a feladatkört Európának ebben a részében nálunk, a magyarságnál senki jobban ellátni nem tudja. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a, középen-) Ez azonban nem zárja ki azt a tételt hogy az. utódállamokban élő és a mi nemzetiségeinkkel testvérnépeknek rengeteg sok tanulnivalójuk van ahhoz, hogy bennünket megértsenek és nem utolsó sorban ennek a társadalmi munkának eredményeképpen remélhetően reá fognak ébredni arra, hogy itt egy tisztultabb, korszerűbb, öntudatosabb magyarság él, amely ezeket a kérdéseket már nem úgy kívánja megoldani, ahogy a háború előtti módszerekkel ezeket megoldani nem is sikerült. Itt mindjárt rátérek az Oláh György képviselőtársam, által említett szórvány-kérdésre is. Azon mi nem tudunk segíteni, hogy a haziai németség a külföldi példákat, mégpedig ; a németországi példát látva, kedvet ne kapjon intenzív társadalomszervezésré, kedvet ne kapjon arra, hogy esetleg a nála jelentkező magyar fiúknak is harisnyát, inget és cipőt adva, jóhiszeműen beállítsák őket a német népközösségbe, hiszen ilyen esetek is vannak); de felteszem a kérdést; ki akadályoz meg minket abban, hogy mi viszont csizmát adjunk a magyar gyermekeknek, amikor leventét akarunk belőlük nevelni? Hol vannak azok az okok, amelyek bennünket mindebben gátolnának? Teljesen szabad a tér a magyar társadalom megszervezésére és ebben a tekintetben népünkkel szemben határozottan adósnak is érezzük magunkat. A miniszterelnök urat tehát akkor, amikor az ő nemzetiségi politikájával teljesen egyetértek, a szórvány kérdésben arra kérem, hogy ha lehetséges és ha a mad helyzettel összeegyeztethetőnek tartja, helyezkedjék egy sokkal határozottabb álláspontra, szervezze meg és gondozza a szórványterületen élő magyarságot, amely a magyarság birtok állományához tartozik és amelynek visszahódítása nem lehetőség számunkra, hanem kötelesség. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől és a középen.) Szeretnék azonban az említett kérdéseken kívül a tárca körébe tartozó egy pár egyéib kérdéssel is foglalkozni. Szeretném például egypár szóval megemlíteni a statisztikai adatgyűjtés ügyét. Előttem fekszik egy hírlapi közlemény, egy szaklapból vett közlemény, amely ben panasz tárgyává tétetett, hogy egy ipari részvénytársaságnak, amely 12 különféle ba!

t|ós|áig ítészére. 22 kMiönféle nyilvántartást kénytelen vezetni, évente 116 kimutatást kell beterjesztenie, hírságok és egyéb kautélák mellett. Nem kívánom a szót túlságosan szaporítani, . csak az a. tiszteletteljes kérésem, hogy próbáljuk egységesen intézni a statisztikai gyűjtést, tehát amikor nem kimondottan statisztikai feladatról van is szó, amikor egyénenkinti és szakmánkénti adatgyűjtés forog fenn, — mert ez, sajnos, a közellátás és az anyaggazdálkodás terén mind sűrűbben szükségessé is válik, — szeretném, ha a statisztikai hivatal irányító szerepe valamivel eroisebb lenne és kiválóan alkalmasnak is tartom erre annál n. teljesen megfelelő" beosztásnál fogva, am elvivel a miniszterelnökség ügykörébe van beilülése 1942 november 20-án, pénteken, 11 lesztve és amely lehetővé teszi még a külön böző tárcák vonalán folyó adatgyűjtés kellő összehangolásária. ^ Szeretnék még; egypár részletkérdésre kitérni, amelyeket azonban kicsiny ségökben is fontosnak tartok. Talán külsőségeknek látszanak ezek, de mégis egy jó szót szeretnék (szólni a világ legelegánsabb minászterelnöikslégi ^palotájának a tatayozásáróll^ amelyre csak 100.000 pengő' van felvéve, mégis a legteljesebb elismeréssel szólhattok arról a munkáról, amellyel a kervésbbé ízléses vasoszlopokat kicserélték kőoszlopokra s amellyel szép miniszterelnökségi palotánkat állandóan olyan karban tartja, hogy valóban öröm az épületbe belépni. De ha már a külsőségeknél tartok, azt kell kérnem, hogy a miniszterelnölkségnek azok á tisztviselői, aki a külsőségek iránt ilyen elsőrangú érzékkel bírnak, legyenek szívesek több gondot fordítani arra, hogy a közjogi aktusok alkalmával is a külsőségek tekinteteben, amelyek mindig tartalmat takarnak, korrektebb és szabatosabb legyen a rendezés. Célzok itt bizonyos alkalmakkor a menetek összeállításárai, célzok a meghívottak névirendjének öszszeállítására, még a megjelenés előírásában is vannak néha tétovaságok. Fejezzenek ki ezek a külsőségek mindig, mint ahogy a múltban is kifejeztek, magyar közjogi tartalmat, fejezzék ki azt, amit mutatni akarnak. Ne engedjük például elködösödni azt a nyilvánvaló tényt, hogy az országgyűlés, a törvényhozás, a nemzeti szuverenitás' egyik tényezője, amelyet semmi körülmények között nem engedünk még formákban sem el vitai ni. (Helyeslés a jobboldalon.) Mutassuk meg ezzel, hogy — kevés van ebből a fajtából már úgy is Európában — mi a nemzeti akarat nyilvánításának hordozói vagyunk (Egy hang a jobboldalon: Korszerű!) és ennek igenis korszerű hordozói vagyunk. Ennek a külsőségekben váló érvényrejuttatására is tehát gondunk legyen. Mélyen t* Ház! A táreacsoport keretében a hadigondozás ügye is érintve van, de nagyon szerény eszközökkel. Én a tárcanélküli minisz ter úr elé, akire a hadigondozás ügyei is bizva vannak, csak azt a szerény kérést terjesztem, legyen szíves megtalálni a módját, hogy a ha digondozás tekintetében a társadalom és a különböző tárcák körébe eső munkáik lehetőleg összehangolódjanak, mert ennek hiány a gyakran az eljárás hosszadalmasságára és néha elégtelenségére is vezet. Egyébként isimét, visszatérve arra, hogy Káll'ay miniszterelnök úr a maga kabinetjét háborús kabinetnek nevezte, — én ezt igen fontosnak és jellemzőnek tartom — szeretném még valamire felhívni a miniszterelnök úr figyelmét. Egy lairin közmondás azt mondja, hogy si vis paeeni, para bellum. Én azt hiszem, hogy a miniszterelnök úr ennek a latin közmodástnak szellemébe nevezte kabinetjét háborús kabinetnek. Mi most a háborút készítjük, a háborúra sorakozunk fel minden rendelkezésünkre álló szellemű és anyagi erőnkkel. Azt is meg szeretném azonban említeni, hogy en nek a latin mondásnak egy változata szerint, amelyet magam formáltam, nem idézem sehon nan, si vis viötoriam, para pacern, azaz, elő kell készülnünk a békére. (Ügy van! jobbfelől.) Ez semmiképpen sem érinti harckészségünket és győzniiakarásunkat. Ez egyszerűen csak annak a tapasztalatnak az értékesítését jelenti, hogy minket egyszer már nem győztek le és mégis elvesztettük a háborút, (Ügy van! Ügy 2*