Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-314
208 Az országgyűlés képviselőházának S14. bemutatkozásában a 'miniszterelnök úrt is. En viszont azt hiszem, hogy a miniszterelnök úr sajátmaga is optikai csalódásnak esett áldozat tává, mert én semmikép nem látom, nem érzem politikai vonalvezetésében — legalább is az eddigiben — Gömbös politikáiániaik) a folytatását. Egyébként is emiékeztetni _ szeretném arra, hogy Gömb%s Gyula lapja, az Űj Magyarság, amikor 1935-ben a mostani miniszterelnök úr kilépett a. Gömbös-kabinetből, a következőkép kommentálta ia miniszterelnöikl úr akkori kilépését. (HailJuk! Halljuk! a szélsőbal oldalon. — Rassay Károly: Melyük laipl) Az »Űj Magyarság« — emlékezetből idézem csak — 1935 évi január 10-iki számában jeleint meg a közlemény. Kállay Miklós személyével olyan ember lépett kii a kabinetből, —a lap .szerint — akit annakidején Gömbös Gyula nem saját jószántából, hanem az egységespárt nyomására vett be a kabinetbe. Engem Gömbös Gyula lapjának ez a megjegyzése indított arra 'a tudatra, hogy itt tulajdonképpen tényleg csak időrendi sorrendben való követése van Gömbös Gyulának, nem pedig az ő kormányzati politikáját illető követésről van szó. Éppen ezért megütött engem az a filmpropaganda, amelyet ezen a téren láttunk, amikor a Gömbös Gyula életéből merített filmeseményekkel kapcsolatban, illetőleg azok után egyszerre a miniszterelnök úr is megjelenik a filmen és kijelenti, hogy ő Gömbös Gyula politikájának folytatója^ (vitéz Lipcsey Márton: Ha kijelentette, akkor úgy is vain!) Meggyőződésem, hogy a propaganda csak akkor bír erővel és ig-azi hatással, ha az komoly belső igazságon alapul. Egyébként Gömbös Gyulának tényleg elévülhetetlen érdemié a tengelypolitika meglátása. Én azt vártam volna, hogy a miniszterelnök úr Gömbös Gyula politikáját folytassa... (vitéz Lipcsey Márton: Maga nagy barátságban volt Gömbössel? Erre válaszoljon!) Elnök: A -képviselő úrnak nincs joga kérdéseket feltenni. Szöllősi Jenő: ...és ezen az alapon újabb meglátást hozzon a magyar politikai közvélemény elé. Meggyőződésünk szerint időszerű az a politikai meglátás lett volna, ha a nemzet érdekében olyan kormány megalakulását kívánja és a nemzet élére olyan kortmányt, amelyben megvan a hit arra, hogy az új Európa nemzetiszocialista lesz. (Rassay Károly: De Gömbös Gyula nem volt nemzetiszocialista! — Maróthy Károly: Dehogy nem volt! — Felkiáltások a jobboldalon: Mi jobban tudjuk!) Elnök: Rassay képviselő urat is kérem, tartózkodjék >a közbeszól ásóktól. (Peyer Károly: Revideálta az álláspontját!) Szöllősi Jenő: A miniszterelnök úr pedig nem nemzeti szocialista, sőt ellenkezőleg, ellenfél© a nemzeti szocializmusnak. (Kállay Miklós miniszterelnök: A német nemzeti szocializmusnak nem! — Maróthy Károly: Ez igaz! Mert az jó messze van!) Nem is erre célzok, ellenben^ emlékeztetem a miniszterelnök urat, taga dásával szemben, arra a beszélgetésre, amelyet az egyik legntóbbi pártközi konferencián folytattunk, amikor is a miniszterelnök úr ... Elnök: Kérem, a képviselő úr nagyon jól tudja, hogy a pártközi konferenciák megbeszélései bizalmasak s nem alkalmasak arra, hogy azok anyagáról itt tárgyaljunk. Szöllősi Jenő: Nem a pártközi konferencián magán, hanem azután beszélgettünk. (Tildy ülése 1942 november 25-én, szerdán. Zoltán: Arról beszélni pedig nem illik! — Egy hang a jobboldalon: Ez nem férfias dolog!) A miniszterelnök úr azt mondotta. — s szükségesnek tartom, hogy a parlament nyilvánossága előtt ez elmondassák és tárgyaltassék — hogy bizonyos kívánságok, amelyeket én hangoztattam, szépek és teljesíthetők is volnának, azomhan a Nyilaskeresztes Párt igen nehéz helyzetet teremtett magának akkor, amikor kinyilatkoztatta, hogy nemzetiszocialista és hozzáfűzte azt is, hogy Imrédy is beleesett ebbe a hibába, mert azáltal, hogy ezt kijelentettük, kikapcsoltuk magunkat a nemzet közösségéből. (Rassay Károly: Hol volt ez?) Ez egy elképesztő 'kijelentés volt. (Rassay Karoiy: Nagyon bizalmas beszélgetés lehetett!) Egyáltalán nem abból a szempontból értékelem ezt, vagy próbálom mérlegelni, hogy ez a külföld felé mit jelent, — ez egyáltalán nem tartozik reám — ellenben' valóban érthetetlen álláspont, hogy a mai életben, amikor a kormánypárt vezérszónoka az új európai élettérről és a világnézetek kialakulásáról beszél, a miniszterelmtnök úrnak az legyen a meggyőződése, hogy aki nemzetiszocialistának vallja magát, az kikapcsolja magát a nemzet közösségéből. Érthetetlen álláspont ez főként azok részéről, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Az ország háromnegyed része nemzetiszocialista! ~ Maróthy Károly: A többség! — Kállay Miklós miniszterelnök: Ugyan! Ugyan! — Zaj.) akik felelős pozícióban vezetik ezt az országot. Ezt talán elmondhatta volna Bethlen István gróf, akinek világinézeti álláspontját ismerjük az Imrédy-perben elmondott nyilatkozatából illetve vallomásiából, azonban à miniszterelnök úrtól ezt a kijelentést nem vártuk. (Rassay Károly: Hol mondta ezt a miniszterelnök úr? —Maróthy Károly: Ne védje, meg, a miniszterelnök úr is elismeri. — Kállay Miklós miniszterelnök: Majd válaszolok.) Elnök: Kérem, ne méltóztassanak fotytoin. párbeszédeket folytatni. Szöllősi Jenő: Meggyőződésem szerint, ha a nemzetszocializmus csodát tett külföldön, amikor egyedül a nemzetiszocializmus tudta megteremteni azt, amit megteremtett, (Kállay Miklós miniszterelnök: Én csak önökről beszéltem és nem a nemzetiszocializmus^ nagy világeszméjéről.) akkor idehaza is csodát tett volna» ha a nemzetiszocializmusnak magyar gyakorlatát, a hungarizmust érvényesülni engedték volna. (Kállay Miklós miniszterelnök: Azt csak nem kívánják, hogy ezt én mondjam?) Ez az én meggyőződésem, miniszterelnök úr. (Kállay Miklós miniszterelnök: Nekem éppen az ellenkezője a meggyőződésem.) Ezt szomorúan állapítottam meg és méltóztassék megengedni, hogy ennek tulajdonítsam azt, hogy amikor a miniszterelnök úr megállapítja, hogy másfél esztendővel késésben vagyunk, például a közellátás terén, én azt mondjam: az egész ország politikája terén óriási késésben vagyunk, mert éppen a nemzetiszocializmusnak hangjait, éppen a nemzetiszocializmusnak előretörő erőit fékezték le. Éppen azért vagyunk ma ellenzékben és éppen ezért vagvunk mi szemben a kormánnyal bizalmatlanok. (Mozgás és zaj a jobboldalon és a szélsőbaloldalonJ Ha viszont nem nemzetiszocialistai a kormányzat, (Rassay Károly: Reméljük, nem!) akkor azt kérdem, micsoda? (Rassay Károly: Magyar. — Derültség a baloldalon.) Mert a középszerűségnek és színtelenségnek hínárjába nem ragadhatunk bele. (Rassay Károly: De
