Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-314

200 Az országgyűlés képviselőházának 314. Ion.. — vitéz Lipcsey Márton: Megvan! Eddig is volt! — Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Milyen nagy hatást tenne, ha az a magyar katona azzal a felemelő tudattal térhetne haza, hogy kis családja új saját otthonában várja őt. (vitéz Lipcsey Márton közbeszól. — Felkiáltások a szélsőhaloldalon: Megint a Lipcsey/ — Rajniss Ferenc: Hát Lipcsey tudja, az természeles! — Zaj.) Elnök: Kérem, a képviselő urakíaak nincs joguk közbeszólni. Legalább a pártvezérüket) szíveskedjenek meghallgatni. vitéz Imrédy Béla: Az ár- és bérpolitika vonalán ia hibákat azonnal felderítve, a szükséges revíziókat egy csapásra végre kell hajtani, hogy azután tényleg stabil ár- és bérprofil alakfulhaáson ki A hitelpolitiiikai terén a mai alapokon is leheti tovább dolgozni, itt a megfelelő személyi kiválasztáson áll vagy bukik a helyes funkcionálás. A szelektív, de nem szűkkeblű hitelpolitikának minden egyéb lehetősége adva van. Az arany — egyes szélsőjobboldali körök tévhitével szemben — nem béklyó már többé, mert hiszen az 1938-as új jegybanktörvény a jegybank hitelnyújtását teljesen kiszabadította az aranyfedezet korlátai közül és az air'anyat visszaszorította a nemzetközi fizetések terén betöltendő szerepre. Azt azonban semmiféle fináncművészét nem fogja megszüntetni, hogy valami bizalmi alapnak kell a pénz mögött állnia. Az arany töltötte be régebben, ezt a sze^ repet, de ma, már elvesztette. A pénz értékét ehelyett az okos gazdasági állam vezetésnek kell, biztosítania és enmelk kell a szükséges .bizalmi alapot; megteremtenie. A vásárlóerőnek és a fogyasztási lehetőségnek egyensúlya valar mikép biztosítandó és ezért technikai természetű intézkedésekre is szükség lesz, olyanokra, amelyek helyes pszichológiai alapozással a torn egtakarékosságot, a tőkegyűjtést és, ilyen módon •& tőkének az állana által hitelműveleít formájában való igénybevételét lehetővé teszik, ugyanakkor, amikor egyben ezek a tőkék) biztosítékot nyujtanialk a háborúutáni átmeneti gazdálkodás száimára, minthogy akkor keresletet fognak; jelenteni. (Nagy László; Ügy vian !) A zsidókérdésről röviden már szóltam, de meg kell jegyeznem, t hogy a zsidókérdésnek ötletszerűen, villámhárítóként való kezelése nem áll a. nemzet érdekében és nem méltó a kérdés fontosságához. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Csak a közhangulat csillapítására szolgálhat az, há, egyszer a házassági jog terén, egyszer az ügyvédi foglalatosság terén, azután a hadiszolgálatra vonatkozóan teszünk egy-egy intézkedést. Az egész kéirdést átfogóan, a miagyar lelkiséghez mérten, de gyökeresen kell rendezni. Addig is, míg a miniszterelnök úr kitelepítési megoldása megvalósítható lesz, keretek kölzé kell szorítani a hiazai zsidóság életét, olyan keretek közé, amelyek a zsidóságnak egész embertömeget r és mindlen életmegnyilvánulfásiáit szabályozzák. (Marófthy Károly: Lakáskérdés!) Ugyanannak az állapotnak! korszerű imiegyalósításia felé kell haladnunk, amelyet annakidején a középkorban .a gettó jelentett, tehát a szétválasztás, elkülönítés ós a keretbe szorítás t folyamata az, amit azonmal meg kell indítani. Ez egyértelmű a még itt-ott meglévő gazdasáígi és szellemi befolyás azonnali kikapülése 1942 november 25-én, szerdán. csolásával. Ezt a lépést kell, hogy kövesse a zsidóságnak, mint közismert túlfogyasztónak, a megállapított fejadagokon felüli keresletből való kikapcsolása, (Helyeslés a szélsőbaloldaIvn.) mint lakásfogyasztának korlátok közé való szorítása és vagyoni túlsúlyának megszüntetése, >— ami egyrészt a kormány által is tervezett zsidóadó — de ennél még sokkal tökéletesebben a zsidó vagyonok likvidálásámiak előkészítése és a zsidó vagyon oknak egy e célra felállítandó szerv vagy bank útján való ellenőrzés révén történhetik. (Helyeslés a széU őb&loldalon.) Mindezek az intézkedések megvalósíthatók ma is. Emibenek kellenek hozzá, akik értenek hozzál, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon*) akik hisznek abban, amit csinálnak, akiket szent iák arás fűt és akikből sugárzik a hitet és bizalmat adó áj szellem. (Maróthy Károly: És mernek cselekedni!) Ha ilyen emberek frissen, tépelődések nélkül megteszik ezeket az intézkedéseket, egy csapásra megváltozik a magyar élet képe. T. Ház! Igyekeztem világosan beszélni; nemcsak bíráltam, hanem kivezető uitat is ajláinlotitami a nemzet mai súlyos helyzetéből. Lépjen; rá a fcoirmálny erre az útra! Keressen a feladatokhoz méltó munkatársakat, legjobb kívánságaim fogják kísérni, de induljon el, mert itt van az indulás órája» (Egy hang a szélsőbaloldalon: N$ncs meg a lelkierő!) Megmondottam, hogy a személyek nem fontosak. Az én személyem éppen olyan kevéssé, mint bárkié. Sem magam, sem politikai barátaim egyénileg, vagy mint párt, nem kérünk és nem várunk a magunk számára semmit. (Nagy László: Ügy van! — Helyeslés a széhőbailoldalon.) Tudjuk, hogy az igazságot szolgáljuk és a nemzet jövőjét munkáljuk és ez nekünk elég. Ami szerény személyemet illeti, még itt sem állok meg. Ha a miniszterelnök úr elindul a felvázolt úton és feszélyezi őt vagy azokat, akiket maga mellett kell tudnia, hogy én mint szeínény kritikus itt maradjak e padokban, hajlandó vagyok még ezt az őrhelyet is elhagyni, csakhogy végre elinduljunk a posványból kivezető úton. Lesznek mások, barátaim, akik ellátják az ellenőrzés' és a bírálat nem zeti kötelességét. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) De ha akarja, itt maradok ezen a helyen, tovább forgatva a kritikának mindazokat a fegyvereit, amelyet képességeim és tapasztalataim ren

delkezéseinre bocsátanak, forgatva azzal a mérséklettel, amelyet a mindenkori viszonyok megkívánnak és a jóindulatnak azzal a mértékével, amelyet a kormánycselekedetek helyessége és üteme megérdemel. Mindez, ismétlem, arra az esetre szól, ha a magyar élet megújításának útjára lép a kormány ós mögötte a nemzet Azt hiszem, e pillanatban többet nem tehetek az ügy érdekében. De ha ez a kísérletem is pusztába kiáltónak a szava maradna, ha továbbra is megmaradunk a tétovázás, a késlekedés az iránytalanság állapotában, ha a nemzet lelki és anyagi erőit tovább hagyják őrlődni a hibák és mulasztások malomkövei között, ha nem hozzák elénk a tisztult erkölcsben fogant nagy reform-munka tervét, ha a viszonyok engedte legnagyobb lendülettel és frisseséggel hozzá nem fognak az átgondolt, tervszerű cselekvéshez, akkor nem veheti rossz néven a miniszterelnök úr, de senki széles e magyar földön, hogy sem én, sem pártom, sem pártszövett