Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-314

Az országgyűlés képviselőházának 314. ségünk parliamenti tagjai nem akarunk tovább osztozni a felelősség bem, nem akarjuk fejünkre idézni a jövendő magyar generációk ítéletét, hogy túlságosan elnéző, a közállapotok romlását elkendőző ellenzéki kritikai magataxtásunikkal hagytuk a helyzetet a nemzet legszentebb érdekeinek rovására tovább romlani. Szép dolog a csönd, szép a béke látványa^ de sóikkal szebb, sokkalt fenségesebb a nemzet jövőjének biztosítása. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) A nemzet sorsán érzett aggódásunk és a törvényhozói kötelességérzet ez esetben azt parancsolja, hogy pártunk politikai magatartását a nemzet magasabb jövő érdekeihez szabjuk és — mindiai törvényes keretek között, mindig tiszta fegyvereikkel, — elsősorban a parlament porondján elszánt és kemétny küzdelmet folytassunk a nemzet sorsának jobbrafordításáért, fHosszantartó helyeslés és taps a szélsőbaiodalon.) Miniszterelnök úr, a választás az ön kezében van! Adja Isten, hogy jó magyar kezét szerencsés inspiráció vezesse. E pillanatban azonban csak azt láthatjuk, ami volt és ami van és ebből nem vonhatunk le más következtetést, mint hogy a felhatalmazást nem szavazzuk meg. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps a sz'élsőbctiloWalon. — A szónokot számosan üdvözítik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül T Porubszky Géza jegyző: Kölesev István! Elnök: Kölcsey István képviselő urat illeti a szó ! Kölcsey István: T. Ház! A költségvetés tárgyalása mindenkor felszínre hozzn azokat a problémákat, amelyek egy nemzet életében Jelentkeznek. A kormányzatnak az a feladata, boerv az ezeknek az életproblémáknak és feladatoknak mes-oldásáhcz szükséges anyagi lehetőségeket előteremtse. A mai körülmén vek között azonban ez i°-en súlyos feladatot jelent a kormányzat számára, mert hiszen ma az országvezetés munkája egyet jelent ép egyet kell jelentenie egy új, erős, szociális Magvarország megteremtésével. De nemcsak a kormányzatot terheli ez a súlyos feladat, hanem nekünk, törvényhozóknak is éreznünk kell, hogy fokozattabb felelőségérzettel és mélyebb szakszerűséggel kell hozzányúlnunk mindazokhoz a kérdésekhez, amelyek a költségvetés tárgyalása során felmerülnek. Az a párt, amelynek felfogását beszédem keretében ismertetni kívánom, a Magyar Élet Pártja, olyan időkben végzi a kormánypártra háruló feladatok és kötelességek teljesítését és vállalja is ezért százs::ázalékban a felelősséget, amikor a forrongó, vajúdó európai élet nem tud elegendő nyugalmat, de még kevésbbé elegendő^ időt biztosítani a megoldásra váró problémák megoldására. Az elmúlt világháború aiz egész világon egy erjedési folyamatot indított meg, olyan erjedési folyamatot, amelynek következményeképpen az egyes államok politikai és gazdasági berendezkedése és életé átformálódott vagy részint az átalakulás felé halad. Ez az átformálódási folyamat a mostani háborús helyzet következtében sokkial erősebb és sokkal nagyobb lendületet vett. Az e fejlődés élén haladó Németország, valamint Olaszország új politikai és gazdasági berendezkedése megköveteli, hogy a szomszédos államok is ehhez a berendezkedéshez idomítsák elsősorban a gazdasági életüket. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Bármi történjék is, bármit hozzon is a sors, ülése 1942 november 25-én, szerdán. 201 szerény meggyőződésem, hogy az európai élettér valósággá válik. Ez egy egységes egészet jelent és ennek következményei alól egyik állam sem vonhatja ki magát. A magyar adottságokhoz való igazodás, de ugyanakkor a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás is kormányzatunk legfőbb feladata kell, hogy legyen. Ez a munka azért igényel a kormányzat részéről sokkal nagyobb körültekintést, mert szinte emberfeletti erő és munka kell ahhoz, hogy a jelenlegi körülmények között biztosítani lehessen a magyar élet egységes egyensúlyát. ^ Megnyugvással tölt el engem, hogy a benyújtott költségvetés a mai rohanó, mozgalmas időkben is jelentkező kormányzati problémáknak bölcs és egészséges, egységes rendszerbefoglalását tartalmazza. Hogy mennyire helyes ez a megállapításom, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a) költségvetésnek mind a plénumban, mind a bizottságban lefolyt tárgyalása alkalmával tapasztalt méltóságteljes és konciliáns hang. Ezért erről a helyről is örömmel kell kijelentenem, hogy az igen t. túloldal is átérezte a mai helyzet komolyságát (Ügy van! jobbfelől) és — amint mondani szokás — építő kritikával illette a költségvetést, ami — azt hiszem — a nemzetnek csak használhat. (Ügy van! Ügy van! jobb felőli.) Éppen ezért, igen t. Ház, kicsit meglepett Imrédy Béla igen t. képviselőtársam mostani felszólalása, mert ő a tőle megszokott nagyszerű felkészültséggel, tudással elmondott hatalmas beszédében olyasmit tulajdonított iá kormány zatnak, amit mi ezen az oldalon nem igen látunk. Többek között azt mondotta, hogy a mi niszterelnök úr nem adott programonot és talán igen finoman célzott arra, hogy itt, ebben az országba ni kétszínű politika folyik. (Felkiáltások a szélsőbalodalon: Nem! Azt nem mondotta! — Zaj a jobb- és baloldalon. — Rajniss Ferenc: Nem jó magyarázni ezeket a dolgokat, mert rossz lesz a vége! — Elnök csenget.) Ha nem jól értettem, nagyon örülök neki. (Horváth Ferenc: Egyezzünk meg: nem mondotta! — Elnök csenget.) Amikor a miniszterelnök úr miniszterelnök lett, hatalmas progranimot adott a pártban, amely az újságokban is megjelent. Ezt; a programmot eddig végre is hajtotta. De nem programm kell ide, hanem (Nagy László: Cselekedet!) — mint a miniszterelnök úr 'közbeszolt — alkotás, cselekedet, ami meg is van. Ezt beszédembein 'ki is fogom fejteni. Ezenkívül a mai nehéz időikben kenyérre, ruhára és ellátásra van szükség. Ez a legfontosabb, nem pedig az, hogy sokat beszéljünk és programmot adjunk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A belügyminiszter úrnak olyan kijelentést tulajdonított az igten t. képviselő úr, mintha a háború végén nem az következnék be, amit sokaai mondanak. (Zaj a szélsőb<Uoldaton.) Ezt a képviselő úr meg is magyarázta később. A belügyminiszter úr sokszor leszögezte az álláspontját. Megmondotta, hogy igenis teljesen azon az állásponton álilí, amelyen a kormány, mert hiszen nem is lehetne a kormány tagja, ha nem azt a felfogást képviselné. (Horváth Ferenc: örömmel halljuk!) Amikor a képviselő úr a sajtóróilí beszélt, olyan célzást tett, mintha a kormányzat a szociáldemokrata pártot a háború végién valamiképpen be akarná ebbe az országba illeszteni, (vitéz Jaross Andor: A belügyminiszter úr mondotta!) Ilyenformán nem mondta, (vitéz Imrédy Béla: Szórói-szóra! Pon-= tosanj ~ Zaj

% ~- Elnök csenget,) 29*